Kis kupakokból nagy segítség

Lapunk olvasói számára nem ismeretlen a LAB Életmentő Kupakok Egyesület neve és tevékenysége, sokszor írtunk már róluk. Karácsony közeledte apropóján egy kicsit benéztünk a segélyezési akció kulisszái mögé. Igazából a civil szervezet nagyon átlátható módon bonyolítja tevékenységét, a közösségi oldalukon nyilvánosan elszámolnak bevételeikkel és kiadásaikkal, de éppen az internetes nyilvánosság ad alkalmat arra is, hogy „edződjenek” a beszólásokhoz, és a nem éppen konstruktív kritikákhoz is.

Főállásban segítő

Bács Emese, az egyesület arca, egy kilyéni négygyermekes anyuka, aki öt éve csatlakozott egy beteg kislány javára folyó magyarországi kupakgyűjtési akcióhoz, segítő szándékkal. Mikor e folyamat közben a kislány sajnálatos módon meghalt, kezdeni kellett valamit az összegyűjtött kupakokkal, így megkeresett egy csíkszeredai céget, amelyik hajlandó volt átvenni őket pénz ellenében, a gyűjtött mennyiséget pedig felajánlotta egy gyimesfelsőloki, hallókészülék-implantációra szoruló kislány szüleinek, hogy értékesítsék, és a bevételt is használják a drága készülék árába pótlásként. A LAB Életmentő Kupakok Egyesület 2017-es megalapításáig ez volt a procedúra, hiszen itt nem állt le a folyamat, az időközben megkeresett segítő szándékú ismerősök továbbra is gyűjtötték a kupakokat, azoknak pedig nem volt szabad kárbamenniük: így számos más gyereken is segíteni tudott egy maroknyi jó szándékú ember, akikhez egyre többen csatlakoztak szimpatizánsként, kupakgyűjtő-pontot üzemelőként vagy adományozóként. A kis betegek kezeléséhez akkoriban 1000-1500 lejjel tudtak hozzájárulni.

– Azért alakítottunk gyűjtőpontokat, mert rengeteg időt, energiát fektettünk abba, hogy sms-ben, e-mailben küldött kérdésekre válaszoljunk: innen és innen mikor tudod elvenni az összegyűjtött kupakokat?  Még ma is van olyan, hogy ha érte megyünk, ideadják, ha nem, akkor ennél többet nem fektetnek az illetők az adományozásba. Én reggel leteszem a lányokat az iskolában, azután napi szinten 3-3,5 óra azzal telik el, hogy elveszem a kupakokat vagy az összegyűlt cipősdobozokat (karácsonyra adományozott ajándékok), élelmiszereket, s akkor már osztályozom is otthon. Kovászna megyében jelenleg 48 gyűjtőpont van: Szentgyörgyön, Maksán, Kilyénben, Kovásznán, Zabolán, Csomakőrösön, Papolcon, Baróton, Csíkszeredában, Kézdivásárhelyen, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, a Nyárádmentén és Brassóban – számol be az egyesület alapítója.

A jótékonysági tevékenység menedzselése, a szállítás megszervezése, a ruhaadományok, élelmiszerek válogatása, felcsomagolása, a bútor és egyéb háztartási eszközök elszállítása, rakodása viszont egyre több időt kívánt, többek között azért is, mert a rászoruló családok igényeire szabottan kell összeállítani a csomagokat.

Segítség kell a segítőknek

– A gyűjtést felvállalókat ideszámolva startból 48 emberről beszélhetünk, aki részt vesz a segélyezési tevékenységben, de van 10-12 olyan emberünk, aki itt helyben idejét áldozza arra, hogy válogassunk, csomagoljunk. Tavaly karácsony táján ugyanennyien vállalták, hogy saját autójukkal, saját benzinköltségükön széthordják az ajándék cipősdobozokat az 50 családhoz. Időközben szükség volt egy raktárra is, amelyben az adományokat tárolhattuk, így a saját telkemen építettünk egy könnyűszerkezetes, szétszedhető, 30 nm alapterületű raktárt: cégek segítettek építőanyagokkal, de jótékonysági vásárok, illetve az egyesület által inkasszált 2%-os adóbevételek egy részét is erre fordítottuk. Most már csak az ablakokat kell betenni és a csatornarendszert felszerelni – mondja Bács Emese.

Mivel a közösségi oldalon megosztott segítséget igénylő családok vagy betegek eseteire igen sokan reagálnak segítőkészen, a hálózati jelenlét fontos és folyamatos. Nagy szerepe van az egyesület segítségnyújtó kapacitásának növelésében, amely 2017 februárjától, a megalakulástól pontosan követhető: mostanáig összesen 28.322 kg kupak gyűlt össze. Ebből és az időközben tárolási hely híján abbahagyott PET-palack gyűjtésből (ez 9844 kg volt) értékesítés után az összbevétel 30.879 lej. A kupakok kilóját kezdetben 80, majd 60 baniban vették át Csíkszeredában, a PET-palackokat és fóliákat 40 baniért. Az idén már egy udvarhelyi cégnél értékesítik a kupakokat, az 1 lejt fizet egy kilóért.

– 2017-ben kilenc betegnek és családjának segítettünk összesen 41.300 lej adománnyal. Ez nemcsak a kupakok árát jelenti, pénzbeli adomány, jótékonysági vásárok bevétele, illetve a karitatív céllal megrendezett horgászverseny bevétele is részét képezi. 2018-ban hét betegnek 81.188 lejt adtunk át, 2019-ben szintén hét beteg gyermeknek 182.300 lej gyűlt, ehhez még hozzáadódik az izomsorvadásos kisfiúnak, Noelnek nemrég értékesített 7300 kg kupak ára, ami pár nap késéssel jön be a számlánkra, az is 7300 lej.

Rászorulnak-e a rászorulók?

Halat vagy hálót jelent a segélyezetteknek az adomány? Beteg gyermekek esetében ez nem kérdés, de az egyesület kezdettől fogva segített rászoruló, szükséghelyzetben levő családoknak is: például egy ötgyermekes sepsibükszádi tűzkárosult családnak, egy mikóújfalusi, anya nélkül maradt többgyermekes apának, nemrég pedig egy fedél nélkül maradt négygyermekes anyának, akiknek jó szándékú emberek segítségével sikerült sürgősen albérletet találni, és azt az egyesület raktárában levő, vagy éppen célzottan felajánlott bútorral, kályhával berendezni. Tisztálkodószereket, élelmiszercsomagot, tanszereket is vittek, mint ahogy más esetekben is tették. De segítettek már a kupakosok a kórháznak is babaholmival – igencsak örültek neki az újszülöttosztályon – illetve második éve, hogy táboroztatnak is harminc gyermeket, akik nélkülük a nyaralást csak hírből ismernék.

Azt, hogy ki szorul rá a segítségre, a vidéki önkéntesek, illetve tanító nénik, doktornők is jelzik az egyesületnek.

– Akihez egyszer elmegyünk, elmegyünk másodszor, harmadszor is, ha nem is mindig felpakolt autóval. Megnézzük, van-e elmozdulás a helyzetükben, sikerült-e előbbre lépniük. Sok esetben igen, egy kis segítséggel talpraálltak, időközben munkahelyet találtak a szülők, visszajeleztek, hogy most már adjuk a náluk jobban a segítségre szorulónak az adományokat. Sajnos van olyan is, hogy nem boldogulnak, de akkor is megyünk, mert van 3-5 szánalmas helyzetben levő gyermek: akkor élelmet viszünk, vagy cipőt a gyerekek lábára. Előfordult, hogy a bejelentetlen látogatásunkkor az asztalon italosüveget találtunk, akkor viszont leállunk: ha van pénz a házban a szeszre, legyen kenyérre is. Nem viszünk élelmiszert, legfeljebb annyit, amennyit a gyermek kezébe nyomhatunk helyben. Nem fektetünk energiát segélyakcióba azért, hogy hogy több jusson a szülőnek alkoholra.

Első kitét, ahol mi segítünk, hogy a gyermeknek iskolában és óvodában a helye. Vannak olyan családok is, ahol kifejezetten jól tanulnak a gyermekek, persze van úgy is, hogy csak az ebédért megy a gyermek óvodába. Idén úgy 70 családot ajándékozunk meg karácsonykor. Ha nem jut, akkor már válogattunk és még válogatunk olyan ruhákat, könyveket, ami a korosztályuknak megfelelő, ajándékba is.

Színe, fonákja, szépe, szakadtja

Karácsonyra cipősdobozba zárt adományokat gyűjt az egyesület. Nem- és kormegjelöléssel kell összecsomagolni olyan holmit, amire szüksége lehet egy gyermeknek. Az egyesület csak továbbítja a szépen becsomagolt dobozokat, nem bontja ki őket. Kivétel volt egy 14-20 éves fiúknak összeállított nagy csomag, amiből úgy gondolták, talán lehet kettő-három kisebbet is csinálni, ilyen nagyfiúknak ugyanis ritkábban ajándékoznak bármit. Szakadt nadrág, rossz óra volt benne. Volt a másik véglet is, a szülők beszámoltak, nagy volt a gyermek öröme, sok új dolog volt a dobozban.

A legutóbbi, elemi iskolai osztályoknak meghirdetett kupakgyűjtő verseny kapcsán is inkasszált néhány rossz tapasztalatot a szervező, mert a szabályzatot sokan vitatták, és az eredményt is megfellebbezték: nem egy iskolai osztály volt az, amelyik a legtöbbet gyűjtötte, hanem egy több gyermekből verbuvált csoport. Az volt a cél, hogy a versenynek közösségépítő jellege is legyen, talán lett is, de a pedagógusok között azért szült vitát, mert egy megyeszintű versenyen elért helyezés kreditpontot jelent nekik, közvetve a fizetésükhöz is hozzátehet.

Az sem hagyott jó ízt a szervezőkben, hogy a Bihar megyei beteg (SMA-s) kisfiú, Noel rokonai megszervezték, hogy a számára gyűjtött kupakokat vigyék el Váradra vagy Szegedre, mert ott jobb árat adnak érte. – Engedtessék meg, hogy úgy dolgozzunk, ahogy tudunk, háborgott Bács Emese. – Nem tudok vállalni váradi és szegedi utakat, de a kamionbérlést sem állhatom saját zsebből.

Erősebb hálót a szegényeknek

Az Életmentő Kupakok Egyesület összedolgozik más segélyszervezetekkel is. A csíkszeredai Juventutti Alapítvánnyal különösen azért, mert ott szakemberek is vannak, akik segíthetnek a fogyatékos gyerekeknek, vagy speciális családi problémák megoldásában. A Máltai szeretetszolgálatosok is megkeresik őket, ha sürgősen szükségük van valami olyasmire, ami épp nincs raktáron, s a kupakosok is a máltaikakat, ha például segédeszköz kell egy beteg, ágyhoz kötött vagy mozgássérült személynek.

– Biztosan az összefogás segíthet a jövő évi terveket illetően is…

– A jövő már elég közel van, szeretném, ha a rászoruló gyermekek táborát jövőre is megszervezhetnénk: egy lovastáborra gondoltam, mert annak terápiás hatása van, és az általunk figyelemmel kísért családoknál több gyermek speciális nevelési igényű, nekik biztosan jót tenne – mondja Bács Emese.

Nemcsak pénzt lehet adni. Társuljanak egy kis kupaknyi figyelemmel, átruházott tudással és hozzanak magukkal még egy embert! Karácsony után is jó lesz…