Kisemmizhetik a Lárost

Egyre nagyobb sebességbe kapcsolt a visszaállamosítás gépezete, a pénzügyminisztérium most az ozsdolai Láros Erdő- és Legelőtulajdonosok Egyesületének mintegy 2900 hektáros területére tenné rá a kezét. Erről tegnap esett szó az erdőtulajdonosi társulás közgyűlésén.

A közbirtokosság gyűlése a múlt évi pénzügyi mutatók ismertetésével kezdődött, az egyesület tevékenységét Páll István elnök ismertette, majd Nagy Sarolta könyvelő számszerűen vázolta az elmúlt évet. Ezután dr. Laczkó-Dávid Géza védőügyvéd szólt a jelenlevőkhöz, azt próbálva értésükre adni, hogy mekkora veszély fenyegeti a társulást: gyakorlatilag terület nélkül hagyhatják a közbirtokosságot, a pénzügyminisztérium 2900 hektár erdőt akar rajtuk lehúzni, tulajdon nélkül hagyva az ozsdolaiakat.

A harminc hektár mantrája

Néhány jelenlevő azzal gyanúsította meg a közbirtokosság vezetőségét, hogy a per azért robbant ki, mert tavaly 30 hektár erdő visszaigénylésére nyújtottak be újabb kérést (pert is indítottak – szerk.), és ez szúrta az államapparátus szemét, amely egyébként most nem csak a társulást, hanem a helyi és a megyei földosztó bizottságot is perli a múlt év október kilencedikén kezdeményezett, a kézdivásárhelyi bíróságon 2018/2462/322-os számmal iktatott ügyben. Az ügyvéd végtelen türelemmel háromszor mondta el: a két ügy között nincs összefüggés, a szaktárca legalább két éve készül erre az akcióra. A másik esetben jóformán tárgyalás sem volt – próbálta vázolni a jelenlevők számára a tényeket a jogász.

Az ügy egyébként érdekes, normális országban vélhetően az ozsdolaiaknak nyert perük lenne, de nem Romániában, ahol tollvonással magyar iskolákat szüntetnek meg, a magántulajdonhoz való jog csak papíron létezik, ősi vagyonokat államosítanak vissza egyik napról a másikra.

Mit akarnak a fináncok?

A pénzügyminisztérium arra hivatkozva perel, hogy némely közbirtokossági tagok telekkönyveiben az 1920–30-as évekből származó bejegyzések pontatlanok, az állam akkoriban kisajátította az erdőt, és azért talán kárpótolta is a tagságot. Igen ám, csakhogy az állam nem került be a telekkönyvekbe, mint jogos tulajdonos, a kárpótlásnak nyoma sincs. „Sajnos a pénzügyminisztérium előtt nem úgy nyílnak meg a levéltárak ajtói, mint előttünk, nekünk, ha szerencsénk van, megkapjuk a megfelelő iratokat, míg ők mindenre szert tehetnek” – vázolta az alperesek hendikepjét az ügyvéd, aki biztosította a jelenlevőket, minden tudását latba veti, de azt sem takargatta, hogy a fináncok lépéselőnyben lehetnek, mivel jó ideje gyűjtögetik a dokumentumokat, bizonyára az ügyet is volt idejük szépen felépíteni.

A jogásznak nem volt könnyű dolga, ugyanis arról is megpróbálta lebeszélni az egyik felszólalót, hogy néhány társával Bukarestbe menjen, meghallgatást kérni a pénzügyminisztertől, hogy megtudják: miért is perlik őket? Laczkó elmondta: legjobb esetben nem fogadják a küldöttséget, rossz esetben igen, és megalázzák őket, hiszen abszurdum, hogy valaki az ellenféltől érdeklődik egy jogi eljárás hátteréről. Értsék meg, nagyon komoly dologról van szó – hívta fel a hallgatóság figyelmét az ügyvéd, hozzátéve: a belső nézeteltéréseket félre kell tenni, és össze kell fogni, mert a marakodás oda vezet, hogy erdő nélkül maradnak.

Az ügyben az első tárgyalást holnapra, április másodikára tűzték ki. Mind Páll István, mind Laczkó-Dávid Géza arra kérte az ozsdolaiakat: jelenjenek meg minél többen a bíróságon, lássák, hogy összefogás van az emberek között. Az ozsdolaiak 2012-ben a Meszták, a Lipse, a Névtelen és a Musát-hegy keleti oldalában levő 2400 hektár közbirtokossági, egyházi és magánerdőt veszítettek el mind a romániai, mind a nemzetközi jogi fórumokon, jóllehet az igazság akkor is az ő oldalukon állt, hiszen bizonyítani tudták a területek tulajdonjogát. Érdekes, hogy – bár az a terület is egy telekkönyvön szerepelt a mostanival – és az erdőkre a kezüket rátevő tulniciakot nem perelik, csak a háromszékieket…