Kökösi „igazodási pont”

Szülőfaluja, Zalánpatak után Kökösben is jelt állított v. Datki Sándor, ezúttal az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, valamint az első és második világháború alatt a falu határában, harc közben elesett magyar hősök tiszteletére.

A római katolikus imaház udvarán ft. Elekes Szabolcs uzoni plébános közbenjárásával emelt emlékművet június 25-én, szombaton délelőtt avatták fel a Történelmi Vitézi Rend (TVR) sepsiszéki állománya szervezésében. A méltóságteljes ünnepség ragyogó napsütésben, a TVR Erdély Sepsi-, Kézdi-, Bardoc-Miklósvár-, Udvarhelyszéki és Brassó-hétfalusi állományának a magyar, a székely és a rend zászlóival történő felvonulásával kezdődött. A rendezvényt levezénylő Balázsi-Bardocz Csaba, Sepsiszék megbízott székkapitányának köszöntője és a rend imájának közös elmondása után elsőként Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának munkatársa, Mile Balázs szólt a szép számban egybegyűltekhez.

„A magyar és a nyugati kultúra határvidékén, világbirodalmak ütközőpontjában élő székely–magyarság hosszú évszázadok során súlyos áldozatokat hozva védelmezte a teljes magyarságot és sokszor a nyugati, keresztény Európát is… A székely katonák a 20. század két világégésének borzalmaiban is hazájuk, szülőföldjük védelmének tudatában áldozták életüket” – emlékeztetett a diplomata.

A történelmi Magyarország térképét, angyalos címerünket, a Szent Koronát és a három emlékezetes történelmi évszámot őrző kopjafát egy galambdúcos székelykapu keretébe helyező emlékművet, annak faragója és összeállítója, v. Datki Sándor, v. Máthé Lóránt Pál, a Történelmi Vitézi Rend Erdély országos törzskapitánya, valamint v. Bartha Imre, a Dálnoki Veress Lajos Székely Törzsszék törzskapitánya leplezte le. „Az itt és most ünnepélyesen felavatott alkotás mindazokat öleli magába, akik magyar nemzetünkért és székely népünkért harcoltak a szülőföld védelmében” – hangsúlyozta a megáldója, Kovács Levente kökösi református lelkipásztor.

Kik a hősök? – kérdezte a megszentelést végző ft. Hajdú János sepsi-barcasági katolikus főesperes, meg is adván rá az „egyszerű és lényegre törő” választ. „Azok az emberek, akik nem önmagukat helyezték előtérbe, akiknek nem a saját dicsőségük, életük, anyagi gyarapodásuk volt a fontos, hanem az igazság, a haza és a nép jóléte”.

V. Nagy Zoltán történész néhány alkalomhoz illő kérdés feltevésével és megválaszolásával mutatott rá az emlékműállítások fontosságára és céljára. Ő ezeket a feledés homályát fellebbentő, a közösségért élők vagy szükség esetén küzdők és életüket adók előtti tisztelgést kifejező, igazodási pontként működő mivoltukban jelölte meg. V. Máthé Lóránt Pál törzskapitány az emlékjelek állítását nemes, hazafias és szent cselekedetnek minősítvén köszönte meg azok fáradozását és hozzájárulását, akik ezt Kökösben lehetővé tették.

A Datki Sándor kis unokái, Péter Vanda és Péter Boglárka, valamint v. Bartha Imre szavalataival, illetve a Kelemen Alpár vezette szentivánlaborfalvi Székely István Dalkör fellépésével dúsított felemelő rendezvény a himnuszaink eléneklésével ért véget. <<