Körtúra Oroszhegy környékén

Vasárnap a Járjuk be Erdővidéket! túrasorozat 98. túráját tartották. Mint ahogy az utóbbi időben többször is előfordult, a kirándulás célpontját ezúttal is egy Erdővidéken kívüli terület képezte, éspedig a Hargita megyei, szilvapálinkájáról híres Oroszhegy falunak és környékének a bejárása.
A 20 kilométeres gyalogtúra Oroszhegy faluban kezdődött, ezúttal egy szokványosnak nem nevezhető látnivaló beiktatásával, de a pálinkájáról híres faluban ezt nem lehetett kihagyni. Nagy József pálinkafőzőjénél állt meg ugyanis az erdővidéki csapatot szállító kisbusz, ahol a kirándulók a pálinkakészítés mikéntjével is ismerkedhettek, kóstolóval egybekötve.

Bemelegítő Oroszhegyen
Az éppen 65. születésnapját ünneplő tulajdonos elmondta, immár csaknem fél évszázada főzi a székelyek híres italát abból az oroszhegyi húsos szilvából, mely talán a helyi mikroklímának köszönhetően nem fajzik el és nem nemesedik, cukortartalma jó, így kitűnő pálinka készíthető belőle. A szilvapálinkának azonban nem mindig volt ilyen nagy keletje, mint mostanság.
– Régebb rengeteg szilvalekvárt is főztek Oroszhegyen, a gyerme­kek nem margarinos kenyeret vittek az iskolába, hanem szilvaízest. Majd minden gazdaságban volt szilvaaszaló is, továbbá a szilva csereáruként is szolgált a környező vidékekkel folytatott kereskedelemben. A helyiek elvitték a gyümölcsöt a Gyimesektől kezdve az egész Gyergyói- és Csíki-medencébe, helyébe pityókát, árpát, zabot kaptak – mesélte a gazda, akinél még most, május elején is fortyogott az üst.
A túrát „bemelegítő” fél-fél pohár pálinka után a csíkszeredai kirándulókkal is bővült csapat az Oroszhegy melletti Üknyéd tanyavilága felé vette az utat. Itt, a Szent Mihály tiszteletére néhány éve épült kápolna mellett tartotta az első ismertetőt a vargyasi származású Dimén Levente túravezető. Mindenekelőtt arról szólt, hogyan alakult ki a Görgényi- és a Hargita-hegység nyugati lejtőin, a patakok által szabdalt vulkáni fennsíkon a nagy területeket átfogó tanyavilág.
– A tanyákra való kirajzási folyamat a 19. században kezdődött, amikor a népességszaporulatnak is köszönhetően a környékbeli falvak lakói arra kényszerültek, hogy legelőként, kaszálóként hasznosítsák ezeket a viszonylag magasan, a tengerszint felett 700–1000 méteren található, egykori vulkáni törmeléken fekvő területeket – ahogy itt nevezik: lázakat –, addig szűzföldeket. A hasznosításnak a viszonylag csapadékos időjárás is kedvezett. Így alakult ki a kétlaki életmód: nyáron a tanyán, télen bent a faluban éltek az emberek.

Tanyavilág a vulkáni fennsíkon
Ehhez a tanyavilághoz tartozik ma Pálpataka, Székelyvarság, délebbre Fenyőkút, Szencsed, Nyúlád és Üknyéd is, nagyjából a Parajd–Libán-tető–Székelyudvarhely övezte képzeletbeli háromszögben. A túravezető arról is beszélt, hogy az egész vidék katolikus – ezt egyébként a lépten-nyomon, erdőn-erdőszélen állított keresztek is tanúsítják –, de megemlítette, hogy az 1600-as években 22 éven keresztül, Oroszhegyi Mihály hittérítő tudós papnak is köszönhetően sikerült itt a református vallásnak is teret nyernie. 1630-ban azonban minden település visszatért a római katolikus hitre.
A ma hetven lakost számláló Üknyédről aztán északi irányba folytatódott a túra, ki a Kápolnacseréjének nevezett vulkáni fennsíkra (valamikor kápolna állott itt, innen a név), ahol annak ellenére, hogy az idén, az április elejei havazás után csapadék még nem esett, kisebb-nagyobb foltokban számtalan nárcisz virágzott. Az oroszhegyi nárciszrét gyakorlatilag több száz hektár kiterjedésű, de nem egybefüggő és nem védett – tudták meg a túrázók. A túravezető szerint a helyiek által kápolnavirágnak is nevezett nárciszokra a legnagyobb veszélyt nem az emberek, hanem az erdősödés és a legeltetés jelenti.

A bécsi döntés örömében
A kirándulók, miután beteltek a szép látvánnyal, és számos felvételt is készítettek, továbbá megcsodálták a Görgényi-havasok és a Hargita-hegység felé kínálkozó panorámát, nagy ívben ismét Oroszhegy irányába kanyarodtak, elérve a falu feletti kilátótoronyhoz. A 21 méter magas tornyot az oldalán található tábla tanúsága szerint a helybéli Bolygó Közbirtokosság emelte 2008-ban. Rajta ez a felirat is olvasható: „Isten óvja falunkat, né­pünket, jelenünket és jövőnket!”
A kilátó tetejéről nagyon messze ellátni, tiszta időben akár egészen a Déli- Kárpátok gerincéig, de ezúttal nem volt ennyire szerencsénk, ám így is nagy élményt jelentett a panoráma. A kilátó mellett egy kereszt is található, azt 1940. augusztus 30-án állították oroszhegyi ifjak, ahogy írja rajta, a „bécsi döntés örömében”. Nem mellékes megemlíteni, hogy a kilátó közelében egy nagyobb méretű, korszerű, fedett építmény várja a kirándulókat asztalokkal, padokkal, tűzhellyel.
Az oroszhegyi kilátótól enyhén délnyugati irányba, három kilométerre emelkedik a 958 méter magas Gordon-tető, ahol 2013-ban avatták fel a 22,5 méter magas Jézus szíve kilátót, Kelet-Európa legmagasabb Krisztus-ábrázolását. Ez jelentette a túra utolsó célpontját, a kötelező pihenő és az ugyancsak panoramikusan elterülő alanti táj szemrevétele után ereszkedő következett Oroszhegyig, ahol a látványosságokban, élményekben gazdag kirándulás véget ért.