Közepes kihívás volt

Első feladatként verselemzést kaptak tegnap a magyar nyelv és irodalomból vizsgázó érettségizők, a második pontnál szövegértési feladatot, a harmadiknál az utazás, illetve az önfeláldozás gondolatához kapcsolódó irodalmi műelemzést.

„A tételek felépítése ismert, a kérdések kalauzolnak, ez kiszámíthatóságot jelent, mégis a cél elsősorban az, hogy a világról gondolkodó, önmagukra is reflektáló egyéniségeket tükrözzenek a dolgozatok” – nyilatkozta lapunknak Deák Ferenc, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceum magyartanára, akit a tételek értékelésére kértünk fel.
Az első pontnál a reálszakosok Nagy László Ki viszi át a szerelmet, a humán szakosok József Attila Nem emel föl című versét kapták. A költői hivatásról és egy modern létállapotról, az elidegenedésről elmélkedni a magyarórák is alkalmat nyújtanak. Deák Ferenc meglátásában a meglepetés-szövegek, ritkán elővett versek inkább teret adnak a gondolkodásnak, a kísérletezésnek, nem is szoktak a diákok visszariadni tőle.
Az érettségi dolgozat második pontjában publicisztikai–ismeretközlő szöveg alapján nemcsak azt kell bizonyítaniuk, hogy azt egészében megértették, hanem azt is, hogy tudásukat továbbviszik, véleményük van, és érvelni tudnak azzal kapcsolatban.
A harmadik pontnál a humán szakosoknak az utazás motívumát kellett kiemelniük Kosztolányi Dezső Pacsirtájából, Jókai Aranyemberéből vagy Krúdy Gyula A hídon című novellájából, a reál szakosok pedig a mártírium gondolatához rendelhettek irodalmi műveket, a Margit-legendától kezdve, a Szigeti veszedelmen keresztül, Jókai a Kőszívű ember fiai című regényéig. A magyartanár szerint ez volt a leginkább leckeközpontú tétel, de a tág keretek a kreativitásra is alkalmat nyújtottak.