Közösségi munkát csak ügyszeretetből vállal az ember

Két és fél éve vette át a stafétát a tanárként, íróként és művelődésszervezőként egyaránt maradandót alkotó Gazda Józseftől az általa is alapított Kőrösi Csoma Sándor Egyesület, illetve az égisze alatt működő népfőiskola élén, és máris vaskos tevékenységnaplót tud felmutatni. Ferencz Évát legújabb programjuk, valamint az éppen zajló Ignácz Rózsa Napok apropóján kérdeztük, miután ez utóbbi szervezésében is oroszlánrészt vállalt.

– Nyomasztó tehernek vagy inkább izgalmas kihívásnak érezte a stafétabot átvételét Gazda József tanár úrtól?

– Sem tehernek, sem kihívásnak. Tulajdonképpen majdnem öt évtized állt rendelkezésemre, hogy felnőjek a feladathoz, hiszen tízéves voltam, amikor Csoma Sándorral a Gazda család révén „találkoztam”. Meg aztán úgy gondolom, közösségi munkát, civil szervezetben való tevékenykedést csak jószántából, ügyszeretetből vállal az ember, és ez jóval megelőzte azt, hogy 2022 tavaszán hivatalosan is vezetője lettem az egyesületnek.

– Miként esett önre a választás, ha lehet így fogalmazni?

– A Csoma-kultusznak nagy hagyománya van nem csak világszerte, és tudományos körökben, hanem a szülőföldjén is. Aki érdeklődik a kultúra iránt, Kovásznán él vagy ott járt iskolába, biztosan kapcsolatba kerül az egyesülettel, hiszen a kezdetektől rendkívül sokrétű a tevékenysége. Ehhez én 2011-ben csatlakoztam önkéntesként, és az évek során egyre erősebbek lettek a kötődéseim a tevékenységek meg az emberi kapcsolatok terén is. Elsősorban a Csoma-napok és a tudományos konferencia szervezésében, a konferencia-kiadvány szerkesztésében vállaltam munkát, majd fokozatosan a pályázatírásban is segédkeztem, így rálátásom nyílt az egyesület egyéb évközi tevékenységeire is. Gazda Jóska bácsi kérésére, az ő ajánlásával vállaltam a feladatot, ezért ennek okairól inkább őt kellene kérdezni. Ő 2021 őszén, az évadkezdő gyűlésen ajánlott a tagságnak.

Aztán felgyorsultak a dolgok, az év decemberében az egyesület felkérést kapott, hogy csatlakozzon a Kárpát-medencei Népfőiskolai Hálózathoz, és mivel ezt a kapcsolatot hivatalosítani is kellett, így én lettem az egyesületen belül működő népfőiskola vezetője, majd a tisztújító gyűlésen átvettem a stafétát Jóska bácsitól, aki azóta tiszteletbeli elnöki minőségében segíti a tevékenységünket tapasztalatával, kapcsolataival és korát meghazudtoló szellemi frissességgel, lendülettel. Mellette pedig ott van egy három évtizedes tapasztalattal rendelkező tagság, jól bejáratott kapcsolatrendszer, múlttal, hagyománnyal rendelkező tevékenységek, egy olyan városvezetés, amely egyenrangú partnerként kezel, és amelynek a segítségére bármikor lehet számítani. Örömmel tölt el, hogy kicsit „visszahonosodtam” Kovásznára.

– Ha jól tudom, az egyesület azon kevés civil szervezetek közé tartozik, amelynek statútumát magyar nyelven iktatta a bíróság.

– A Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület és Népfőiskola 1990 márciusában alakult a Kézdivásárhelyi Bíróság 17. sorszámával, és valóban magyar nyelvű alapító okirattal. Célja névadója emlékezetének fenntartása, munkásságának népszerűsítése, könyvkiadás, valamint népfőiskolai jellegű és kulturális tevékenység szervezése. Az 1990-ben először megszervezett Csoma-napok tulajdonképpen a mai városnapok „feltalálása” volt, kulturális fesztivál, amely a kezdetektől nemzetközi kapcsolatokra is épül, diplomáciai szinten is figyelemre méltó mind a mai napig. Egyféle kelet-nyugat átjáró, amelynek középpontjában Csoma áll, az általa megteremtett szellemiség jegyében a „keressetek, kutassatok” jelmondat ad célt és lendületet minden tevékenységünknek immár három és fél évtizede.

– Miben merül ki a népfőiskolai tevékenység?

– Az alapító okiratban szabadegyetemként meghatározott tevékenység a kezdetektől fogva havi rendszerességgel zajlik. Irodalom, művelődés, tudománynépszerűsítő előadások, honismereti kirándulások révén valósult meg, elsősorban felnőtt célközönséget szólított meg az Ignácz Rózsa íróról és Fábián Ernő filozófusról – aki egyesületünk alapító tagja és alelnöke is volt – elnevezett klubtevékenység. Mi annyival bővítettük ezt a vonalat az utóbbi két évben, hogy a fiatalítás jegyében ifjúságot megszólító műhelymunkát is szervezünk három szakterületen belül: médiaismeretek, önismeret és tudománynépszerűsítés. Mivel a lehetőség adott volt, társszervezői lettünk az Udvartér Alkotótábornak és a kászoni kézműves tábornak is.

– És miként telnek az egyesületi hétköznapok?

– A hagyományos tevékenységek mellett a legnagyobb feladat az idén tavaszon átadott Csoma Emlékközpont építkezési munkálatai hátramaradt részének befejezése ahhoz, hogy átadjuk közösségi használatra. Az ifjúsági műhelytevékenység működik, és célunk volt erőteljesebbé tenni az online jelenlétünket is. Két honlapunk működik. Az első a krónikánk, illetve digitális adatbázisunk, a második az aktuális eseményeinkre nyújt rálátást. Felpörgettük a Facebook-oldalunkat, mert akár tetszik, akár nem, föl kell zárkóznunk a képernyőcentrikus világhoz is. A harmadik éve üzemelő Youtube-csatornánk mondhatni „virtuális népfőiskolánk” is egyben. Médiaműhelyünk diákjai által két kamerával rögzített, a vetített képanyaggal utómunka során egybeszerkesztett előadásokat nyújtunk ezáltal, melyek alatt nyitott a nyilvános hozzászólás lehetősége. Jelzésértékű, hogy a nemrég föltett Jó, jó, de mi van a kecskével? című, az Udvartér Alkotótáborban született filmecskénk nézettsége az első 8 napban meghaladta a 6 ezret. Ebből megítélve is látszik a kétféle igény, célcsoport, feladat. Meghívjuk az olvasót, kóstoljon bele a mintegy 90 videónk kínálatába!

– Hányan jelentkeztek a legújabb programjukra, a médiaműhelybe, és tapasztalat szerint milyen lemorzsolódás várható?

– Médiaműhelyünk két éve működik. Nagy öröm, hogy a kovásznai fiatalok mellett kézdivásárhelyi, sepsiszentgyörgyi és brassói fiatalokat is sikerült bevonzani. Másik ok, amiért nagyon szeretjük ezt a tevékenységünket, hogy a szakma mellett közösségi gondolkodásra, szolgálatra is tudunk általa nevelni. Az elméleti ismeretek mellett ugyanis ez a műhely rendszeresen jelen van a város eseményein, fotódokumentációt, hangulatvideókat készít, ők rögzítik a tudományos ülésszak előadásait, a meghívott előadóinkkal készülő videóinterjúkat, fényképeznek a népfőiskolai rendezvényeinken, előadásainkon. Tudjuk rugalmasan alakítani a programot, igyekszünk igazodni a gyerekek időbeosztásához, így aki hozzánk csatlakozik, velünk is marad.

– Milyen tevékenységek várhatók a közeljövőben?

– Hétvégén társszervezőként az Ignácz Rózsa Erdélyi Magyar Egyesülettel a kovásznai születésű Ignácz Rózsa íróra emlékezünk egy háromnapos rendezvény keretében. A díszvendégünk Rebecca Rose Makkai, az írónő unokája lesz, aki maga is elismert író. Chicagóban él, nem beszél magyarul, és most először érkezik Erdélybe. Október közepén Benkő László, a Hét Krajcár Kiadó vezetője lesz a vendégünk. Október 25-én Fábián Ernő filozófusra, egyesületünk alapító tagjára emlékezünk, aki idén lenne 90 éves. Öröm számunkra, hogy a rendezvényen más jeles meghívottak mellett jelen lesz Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, aki mentorként tekintett Fábián Ernőre. Ugyanazon hétvégén a Pro Csoma Egyesülettel partnerségben részt veszünk az Olvass többet! konferencián. November elején Jánó Mihály művészettörténésszel zárjuk le a Csoma 240 emlékévet, és mivel a tavalyi sikeres volt, idén is Csomakőrösön zárjuk az évet adventi rendezvénnyel, amelyet az ottani református egyházzal és a nőszövetséggel közösen szervezünk.

– Egyesületi elnökként meddig tekint előre, milyen tervekkel?

– Négy évre szól a mandátumom, vagyis 2026-ig szeretnénk egy olyan csapatot kiépíteni, amelynek át lehet adni a stafétát. Ezért a legfontosabb célkitűzésünk a fiatalítás, az utánpótlás biztosítása, illetve a működésünknek is át kell alakulnia, hozzá kell igazodnia az új épülethez, lehetőségekhez. Jövőre szeretnénk első ízben odaítélni a Csoma-ösztöndíjat, amellyel adományokból tartunk fenn és évente támogatni akarunk vele arra érdemes fiatalt tudományos céljai megvalósításában. Folyamatban van egy képzőművészeti alkotótábor alapítása, amelyet szintén Csomáról nevezünk el, és a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karával és a Delhi Liszt Intézettel partnerségben tervezünk megvalósítani. Ezek mellett pedig folytatni minden elkezdett munkát, lehetőleg úgy, hogy növeljük az érdeklődők táborát. Célkitűzésünkhöz megvannak az eszközeink, partnereink, munkatársaink, a hagyományaink, amire alapozhatunk, és a jövőbe vetett hitünk is.

Címlapfotó: Kocsis Károly