Egy éve kezdődött a sepsiszentgyörgyi önkormányzat egyik legsikeresebb projektje, a Lábbusz program. Az évforduló alkalmából ünnepi találkozóra került sor kedd reggel a város főterén.
Több száz gyermek, diák, önkéntes és szülő jelent meg tegnap reggel a főtéri Sepsi feliratnál, hogy megünnepeljék az együtt töltött elmúlt egy évet, amióta működik a Lábbusz program Sepsiszentgyörgyön. A szervezők sárga lufikkal, az alkalomra sütött muffinnal, zenével, reggeli átmozgató tornával és jókedvvel várták az érdeklődőket.
Mondhatni, a Lábbusz elérte célját, sikerült megmozgatni a város lakosságát, egyre többen csatlakoznak a kezdeményezéshez, és a szülők nemcsak egyedül, gyalog küldik iskolába a gyermekeket, hanem ők maguk is csatlakoztak – értékelte az elmúlt évet Székely Kincső ötletgazda. Mint mondta, eddig 34 héten át gyalogoltak minden reggel az önkéntesek és a részt vevő kisdiákok, naponta átlagosan mintegy 140 gyerek sétál reggel az iskolába, de olyan nap is volt, amikor kétszázan gyalogoltak. A gyerekek nagyon kitartóak, nemcsak a tavaszi napsütésben, hanem télen, a leghidegebb napokon is nekivágtak az útnak, minden reggel.
A projekt sikere abban is rejlik, hogy az elmúlt év során 556 önkéntes vett részt és kísérte iskolába a gyerekeket. Az önkéntesek között találtuk a helyi sajtó munkatársait, színészeket, tűzoltókat, orvosokat, ápolókat, nővéreket, elöljárókat, a kutyamenhely munkatársait és sokan másokat. Székely Kincső elmondta, az egy év alatt útvonalakkal is bővült a program, a jövőben pedig szeretnének még több önkéntest bevonni, elsősorban szülőket, hogy ők is gyalog menjenek reggel dolgozni.
Csere Mihály, Kovászna Megye Tanácsának munkatársa a Lábbusz önkénteseként több alkalommal kísérte már a kicsiket iskolába, és mint mondta, ez egy fenomenális és példaértékű kezdeményezés Sepsiszentgyörgyön, amit minél többen követhetnének a jövőben. A reggeli mozgás, beszélgetés mindenkinek feldobja a napját, és a sétálás az iskolába remek alternatíva arra, hogy ne benzingőzben tegyék ki a szülők a gyerekeket az iskola kapujában.
Váradi Erika szülőként csatlakozott a programhoz. Mint mondta, ez volt az egyik legjobb dolog, amiben részt vettek. Két gyereke van, akik azelőtt autóbusszal jártak iskolába, de amióta elkezdődött a Lábbusz, szívesen engedi őket gyalog reggel, mert felnőttek kíséretében biztonságosnak érzi.
Taranek Csongor szülőként szintén díjazza a programot, véleménye szerint a lábbuszozás lelassítja kicsit reggel a gyerekeket, az otthoni rohanás után van idejük beszélgetni, ismerkedni, viccelődni is útközben.
Az egyik legrégebbi lábbuszos kisfiú Marci, aki a program kezdete óta jár gyalog, és nagyon élvezi. Azelőtt autóval vitték iskolába, de így a szüleinek is könnyebb, nem kell kitérőt tenniük az iskola felé.
A program folytatódik, sőt bővül, az indulás minden reggel a sárga színnel kijelölt gyűjtőpontoktól kezdődik, ahol az önkéntesek várják a gyerekeket, minden csoportot két felnőtt kísér előre meghatározott útvonalakon.
Ha ha otletgazda! Kulfoldrol vettek at ezt a szokast, ahol mar korabban kitalalta valaki.
A tehetosseg felelos, hogy autoval visznek egyeseket szaz meterre is az iskolatol
Tornaora meg nem a mozgasra van?
Komolyan erre a programra koltenek penzt, kapnak egyesek jo fizetest ezert? A gyerekeket meg hulyitenek valami matricakkal, ha mennek. Okosabbra is lehetne kolteni azt a penzt.
Lefogadom, hogy a szervezok is utana kocsiba pattannak es azzal sietnek munkaba, nem gyalog mennek.
A tomegkozlekedest kellene inkabb tamogassak, hogy a felnottek otthon hagyhassak az autoikat.