Barót félreeső helyein járva azt tapasztaljuk, hogy sem építményeinkre vagy emlékműveinkre, sem pedig környezetünkre nem tudunk vigyázni. Rongálunk, szemetelünk, pedig most már az emberi szemek mellett figyelő kameraszemek is vigyázzák a várost.
Lassan, de biztosan degradálódik például a temető bejáratával szemben található millenniumi emlékmű is. Az ezelőtt 18 évvel épített objektumról idővel szerkezeti elemek tűntek el, újabban pedig valakik festékkel írtak rá. Egyesek hiába járnak iskolába, nem tanulnak sem tiszteletet, sem értékeink megbecsülését stb. Vagy talán az otthoni hét év hiányzik? – írta valaki a közösségi oldalra az emlékmű összecirkálása kapcsán.
Másrészt, továbbmenve, városszéli környezetünk is lehangoló képet mutat. A felhagyott baróti bánya épületmaradványai mellett a területet szabályos szemétlerakónak használják egyesek, a helyszínen talán tonnaszámra található építkezési törmelékkel vegyített mindenfajta hulladék, jeléül annak, hogy valami továbbra is sántít a „Székelyföld-szeretetünk”-ben. A marosvásárhelyi rádióban talán többször be kellene mondják: „Szeretjük Székelyföldet, ezért a szemetet nem oda dobjuk le, ahova érjük…” <<
Sajnos az otthoni hét év a legfontosabb, ami viszont nagyon hiányzik. Napirenden tapasztalom a munkahelyem környékén, hogy kisgyerekek, felnőttek, szülők, a saját tömbházuk környezetét teszik szemetessé, mikor kilépve a sarki boltból, a kicsomagolt csokoládé, vagy cukorka papírját könnyed mozdulattal eldobják, és az sem zavarja a szülőket, hogy saját gyerekeik a sörös flakonok, szemetes papírok között játszanak. Többször szépen kértem a gyerekeket, hogy ne szemeteljék saját otthonuk környezetét, de hiába! Sajnos ha erre nem nevelték őket, akkor ez mindig „süket duma” marad egy ismeretlentől…az a tett pedig, hogy minden napot a szemét szedésével kezdek, fölösleges szélmalomharcnak bizonyul, és sajnos túlontúl kevés!!!