Le kellene szokni róla

Egyedülálló kezdeményezéssel rukkolt ki a zilahi városi kórház egy munkatársa, Adina Sabadas: az az ötlete támadt, hogy a betegek, ha föltétlenül hálapénzt akarnak adni, az erre szánt összeget adományként tegyék egy erre a célra felállított dobozba. A kísérleti jellegű programot július közepétől alkalmazzák.

Nem kötelező, az orvos, ápoló, asszisztens ne kérjen pénzt, a páciens ne adjon, viszont megteheti, hogy háláját, elismerését így is kifejezi, ha nagyon elégedett a kapott bánásmóddal. De szóban, írásban, e-mailben is kifejezhetik köszönetüket, érvelt az ötletgazda. A háromszéki kórházigazgatók véleményére is kíváncsiak voltunk ez ügyben.
– Meglátásom szerint ez nem megoldás a problémára, de azt is mondhatnám, hogy a hálapénznek nem szabadna léteznie – vélekedett megkeresésünkre dr. Kelemen András nőgyógyász-főorvos, a kézdivásárhelyi kórház szóvivője. A korábbi kórházmenedzser szerint a megemelkedett fizetések miatt az egészségügyi alkalmazottak most már tisztességes bérezést kapnak. „Nem nyugati szintű az orvosok fizetése, de úgy látom, hogy Kelet-Európa vonatkozásában kiemelkedő az a pénz, amit most már havonta kapunk” – magyarázta a főorvos. Hozzátette: tény, hogy vannak olyan egészségügyi intézmények, amelyek monospecialitásra, vagyis kimondottan egy szakterületre koncentrálnak – ilyen például egy tüdőkórház – ott az alkalmazottak a fizetéskiegyensúlyozás következtében veszítettek, különböző pótlékokat vettek el tőlük. A municípiumi kórházak viszont a fizetésemelés során jórészt mind nyertesként kerültek ki, mindenki részesült kisebb-nagyobb emelésben – mondotta érdeklődésünkre dr. Kelemen András. A zilahi kórház tervezett intézkedésével kapcsolatosan még hozzátette: mivel ellenőrizhetetlen az adománygyűjtés, az inkább konfliktust fog szülni, mintsem megoldást, és nem fogja felszámolni a hálapénz intézményét.
Kollégájával szinte azonos véleményt fogalmazott meg András Nagy Róbert, a megyeszékhelyi Dr. Fogolyán Kristóf Sürgősségi Kórház menedzsere, aki eddig is ellenezte a hálapénz gyakorlatát, igen rossz berögződésnek tartva azt. Adományként sem szimpatikusabb neki a pénz, már csak azért sem, mert nehéz elszámolni vele. Tagadta a lehetőségét annak is, hogy a szentgyörgyi kórházban a boríték változtatna az ellátás minőségén, mivel az alapból, hivatalból százszázalékosan jár a betegnek, fejtette ki.
Igen lelkesen fogadta azonban a kezdeményezést a kovásznai Benedek Géza Szívkórház igazgatónője, Sporea Monica.
– Nagyon jó ötlet a zilahi kollégáké. Nálunk az emberek úgy szokták meg, hogy hozzanak, adjanak az orvosnak valamit, noha a szívem szakad meg, amikor egy-egy öreg nénike akár csak egy csokor virá­got hoz abból a kevéskéből, ami az ő nyugdíja lehet. De ők, a páciensek ettől érzik jól magukat, ez a dobozos ötlet pedig azért jó, mert nem érzik kínosan magukat, ha nem futja a hálálkodásra. Nálunk már évek óta létező gyakorlat, hogy a páciensek szabad akaratukból célirányosan, szerződés alapján szponzorizálnak valamit, például az adományukból veszünk egy hűtőt egy szobába. A perselyek bevételéből a kórház komfortját növelnénk, de főleg a felszereltségét javítanánk: modernebb eszközökre, technológiákra költenénk, egy korszerű ekográf például nagyon kellene. Már korábban is beszéltük a kollégákkal, hogy gyűjtőkampányt kellene szerveznünk. A nálunk gyakorlatozó fiatal rezidens orvosok hozzá vannak szokva az egyetemi központokban használt újabb gépekhez… Nem tudom, hogyan könyvelhetők el ezek az adományok, én csak levágott számla alapján tudom elképzelni – tette hozzá az igazgatónő. <