Lejárt a farsang, jöhet a tavasz

Apáca és Ürmös után a harmadik erdővidéki faluban, Bölönben is megtartották hétvégén a nappali farsangi felvonulást. Az eseményt idén is a vidámság és az összefogás jellemezte, mintegy ráadásként azonban idén a farsangot népdal- és néptáncest is megelőzte, ami igencsak szép színfoltnak bizonyult a hagyományőrző erdővidéki falu palettáján.

Úgy tűnt, a szervező bölöni Ifjúsági és Kulturális Egyesületnek idén is sikerült megmozgatnia a falu fiatalságát a farsangra, mert ahogy idegen érkezett a faluba szombaton, azt nemcsak a hagyomány szerint a farsangi bál költségeire gyűjtő, gyalogos cigányoknak öltözött fiatal legények vették körül – hogy némi aprópénz fejében aztán továbbhaladni engedjék –, de a férfiszemnek igen tetszetős fiatal lányok is, akikből Bölönben mintha több lenne, mint máshol, s akik széles mosollyal kínálgatták minden emberfiának a pálinkát, esetenként finomabbnál finomabb süteményeket vagy más, maguk készítette ünnepi harapnivalót. A farsangi nap ugyanis meglehetősen hosszú: a gyülekezés már a reggeli órákban elkezdődik, kilenc órakor aztán menetrendszerűen indul a mulatság, elöl a farsangi menyasszonnyal és párjával, aztán a székely ruhába öltözött párral, a magyar párral, a Rákóczi-párral és tovább mindazokkal, akiknek „nem fáj a lábuk”, vagyis kicsit képletesen szólva mindazokkal, akik fontosnak tartják megőrizni Bölön e régi hagyományát. Ez ugyanis, ahogy hírlik, a nagyon régi, talán még a török idők homályába nyúlik vissza. Ki tudja, talán nemcsak a telet, egykor a megszállók zord idejét is „temethette” Bölön lakossága.

A jókedv kötelező ezen a napon, mint azt a farsangparancsnok induláskor mindig hangoztatni is szokta. „Legyen jó a kedve, mert egyszer van farsang minden esztendőben” – szól a résztvevőkhöz intézett első mondóka, ám ez a jókedv nem jelent szertelen kicsapongást. A parancsnok kézben tartja a dolgokat, a felvonulás rendjét mindenkinek kötelező tartania, a feldíszített lovakkal is bánni kell az út során, fontos, hogy ne történjen baleset sem. Akácsos Zsoltról – ezt a feladatot ugyanis már jó ideje ő látja el – minden szempontból csak jó dolgokat hallani Bölönben. Szépen megszervezi az eseményt, még a hírverésről is neki kell gondoskodnia. Ha ő nem lenne, bizonyára nem ilyen lenne a farsang, ha lenne egyáltalán – hallani a bölöni utcákon a helybéliek róla alkotott elismerő véleményét.

A farsangi felvonulást megelőzően, esténként lányok és asszonyok gyűlnek össze, hogy a díszes virágkoszorúkat elkészítsék, és nyilván, ezek az esték sem telnek szomorúan. Mindenki énekel, a legények viccelődve próbálják a farsangi öltözékeket, erősödik közben az összetartozás, mely eredménye végül hagyományaink megmentésében összpontosul. Mindezt magukért, a faluért, de leginkább né­pükért, székelységükért teszik a bölöniek. Üzenetük ugyanakkor eljut talán az egész világhoz is: azt üzenik, hogy ők nem alkusznak, nem felejtenek és lemondani sem akarnak semmiről: sem a néphagyományaikról, de a földről, a hazáról, a magyar nyelvről sem. A farsangtemetést megelőző este a bölöni Kék Virág és Kék Virágocskák, valamint a sepsiszentgyörgyi Zöld Fenyő néptánccsoportok léptek fel.