Havi 2500 lejes bruttó fizetéssel tartaná idehaza a friss végzős egyetemistákat a kormány az Első fizetés-program keretében (ebből kb. 1700 jár „kézbe” – szerk.). Utolsó éves egyetemistákat kérdeztünk, mennyire lennének vevők a lehetőségre, illetve a vállalkozók véleményét is kikértük a kezdeményezés jó és rossz oldaláról.
Mint az már a médiában megjelent, Răzvan Rotaru szociáldemokrata (PSD) képviselő sajtóközleményben tájékoztatott arról, hogy június végéig életbe lép az Első fizetés-program, ami a felsőfokú oktatási intézményben frissen diplomázott fiataloknak három évig havi 2.500 lejes bruttó jövedelmet garantál, ezen kívül a fiatal alkalmazott után fizetendő bérköltségek 50%-át megtéríti a munkáltatónak, ha ez utóbbi öt évig alkalmazásában tartja a fiatalt. A megkérdezett egyetemisták mindenképp örülnek a kezdeményezésnek.
– Szerintem ez ösztönző erő lehet az itthon maradás mellett, remélem, ráharapnak a vállalkozók. Régészetben helyezkednék el itthon egy múzeumban, és mindenképpen idehaza, mert egy nagyobb szelet kenyérért nem hagyom el Erdélyt. Ha mind elmegyünk, akkor ki marad otthon? – kérdezi a kovásznai Konnát Árpád, a budapesti ELTE 3. éves hallgatója.
A zágoni Kádár Hanga, aki Kolozsváron mesterizik médiatudományokból, úgy látja, hogy hosszú távon a program lejártával és a fizetés csökkenésével a fiatal külföldre rohanna.
– Eddig sem a munkalehetőséggel volt baj, hanem a nevetségesen alacsony fizetéssel. Elvégeztem az alapképzést, felsőfokú végzettséget bizonyító diplomám van, mégis alig kapok minimálbérnél többet. Ezzel pedig sokan vannak így. Előbb a felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetében kellene meghatározni egy mindig érvényes, érdemes bérminimumot. Egyébként újságíróként dolgozom, és szeretném továbbra is ezt gyakorolni, mivel ezt végeztem, ehhez értek. Kolozsváron van munkahelyem, szeretnék itt maradni továbbra is – szögezte le Kádár.
A kovásznai Csűdör Beáta a csíkszeredai Sapientián végez világirodalom és angol szakon, szerinte sok fiatalnak hasznára válik a kezdeményezés.
– Bizonyára segítene abban, hogy a fiatalok itthon maradjanak, mert sokan közülünk kimennek külföldre. Nekem ez az utolsó évem, és szívesen lennék tanárnő, de nem szeretném elhagyni a szülővárosomat, tehát ha van rá lehetőség, a megyében maradnék – válaszolta Csűdör.
A megkérdezett vállalkozók az érem mindkét oldalát igyekeztek figyelembe venni. Gáll Zoltán, a kézdivásárhelyi Pillés Studio építésziroda vezetője úgy véli, hogy bár most náluk nem terveznek bővítést, hosszú távon mindenképp szüksége lenne építészetet végzett egyetemistára.
– Az ötéves szerződés kissé rizikós, de az lenne az előnye, hogy az első három év, amikor még az állam is fizeti a bérköltséget, hozzájárulna az alkalmazott kibontakozásához – mondta Gáll.
Egy kézdivásárhelyi számítástechnikai cég nevét nem vállaló vezetője úgy látja, a betanulási időszak fedezésére jól jönne az állami támogatás, viszont elszomorítja, hogy felénk alig kapni ágazati egyetemistát, mivel ők általában a nagyvárosokban, Bukarestben, Kolozsváron keresnek állást a jobb fizetésért (Kolozsvár az utóbbi néhány évben szinte IT-Mekkának számít, Bukarestből pár ezer szakembert vonzott át – szerk.).
Hegedűs Ferenc, kézdivásárhelyi vállalkozó azt mondja, az ő esetében egy-két helyen működne, hogy friss végzős egyetemistákat alkalmazzon, leginkább vezetői funkcióba, de sajnos nem igazán volt rá precedens, hogy végzős egyetemisták jelentkeztek volna. Hegedűs úgy látja, hogy a bérezésrendszer a legnagyobb probléma, mert a fizetések növekedésével a járulék is emelkedett, ez pedig nagyon megterheli a vállalkozókat. Szerinte az lenne a legjobb megoldás, ha az állam a magánvállalkozások esetében is engedékenyebb lenne a járulékok terén.
Mi tagadás, szép dolog volna ez, ha nem volna egy szépséghibája.
Nevezetesen, hogy nagyon sok ember, aki nem ma kezd dolgozni, hanem sok éve gürcöl, annak nincs semmilyen program. Soha nem ajánlott ennyi pénzt neki senki, sem az állam, sem magánvállalkozók (átlag melósról beszélek, itt Háromszéken). Holott adott esetben jobb munkát végez, mint egy pályakezdő fiatal, mert tapasztaltabb, és van eset mikor legalább annyira (vagy jobban) képzett is. Egy vállalkozásnak ami a piac szerint működik, inkább azt az alkalmazottat kellene megbecsülnie, aki a hasznot hajtja. Biztos, hogy a friss végzős lesz az? És mit szóljon majd az a régi szakember, aki mellé beosztják a jól kereső ifjút, de a problémákat mégis az „öregnek” kell megoldani, mert az ifjút hiába pénzelik, tapasztalat híján nem boldogul? Amit Hegedüs Ferenc itt megemlít, az valóban nagyobb gond bárminél: nagyon nagyok a fizetések utáni járulékok. Ezeket nyugati mintára vezették be, csak nem nyugati szinten. Mert amíg nyugaton 500 eurós fizetés után szinte semmit nem vonnak le adóba, itt már 2-300 eurós bért is durván megadóznak (2500 lej kb 550 euró, és csak 1700 lej, azaz kb 380 euró marad belőle levonás után, ami nagyon durva, ha a nyugat-európaihoz hasonlítjuk). Biztos, hogy 380-ért itthon marad valaki, mikor kint kereshet 1000 de akár 1500-2000 eurót? Na, lehet igen, egy ideig, míg haza nem jön a haver és mesélni nem kezd.