Lóháton, kerékpárral, sőt futva is előzhető a székely gyors

Egy hírügynökségi elemzés szerint az utóbbi időben ijesztően lelassultak a Romániában közlekedő személyvonatok. A negatív trendet érzékeltető toplista élbolyában természetesen székelyföldi járatok is szerepelnek.

A romániai vasúti forgalomról készített átfogó elemzésben két székelyföldi vonatjáratot említenek a leglassúbbak között. Egyik a Székelyudvarhely és Segesvár, a másik a Sepsiszentgyörgy és Bereck között közlekedő személyvonat. Ez utóbbi székely gőzös, illetve székely gyors néven is szerepel a közbeszédben, természetesen ironikus töltettel.

Az élcelődés nem véletlen, hiszen például a 11365-ös számú Regio-személyvonat 15 óra 45 perckor indul Brassóból, és szerencsés esetben 4 óra 16 perc múlva begördül a 98 kilométernyire lévő Bereck község állomására. Két másik járat 6.52-kor és 14.02-kor indul, ezek bő 3 és fél óra alatt teljesítik a távot. Bereckből 4.41-kor, 11.48-kor és 17.38-kor indul vonat Brassóba, az utóbbi pedig csak 22.21-kor érkezik meg, ha nem késik.

Ezek a járatok Sepsiszentgyörgyöt is érintik, ahonnan a 72 kilométernyire fekvő Bereckig 2 óra 50 perctől 3 óra 40 percet vesz igénybe a vonatozás. Az átlagsebesség ritkán éri el vagy lépi túl a 20 kilométert óránként, és bátran kijelenthető, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia idején, a 19. század végén volt jellemző az ilyesfajta araszolgatás, amikor a szárnyvonalon 30 km óránkénti sebességgel közlekedhettek a vonatok. A 404-es számú vonalon az óránkénti átlagsebesség 1980-ban sem lépte túl a 42 km-t, 1995-ben pedig a leggyorsabb járatnak is 2,5 órára volt szüksége a táv megtételéhez.

A Brassó–Sepsiszentgyörgy vicinálist 1891. október 11-én, a Sepsiszentgyörgy–Kézdivásárhely vonalat 1891. november 30-án adták át. Kezdetben napi két vonatpár közlekedett Brassó és Kézdivásárhely között, 3 óra 23 perc alatt tették meg a távot nyolc közbenső állomás (Prázsmár, Uzon, Sepsiszentgyörgy, Eresztevény, Nagyborosnyó, Barátos, Kovászna, Imecsfalva) és négy megállóhely (Szászhermány, Kökös, Kilyén, Zabola–Páva) érintésével. A Kézdivásárhelytől Bereckig tartó vonalszakaszt 1907. szeptember 10-én nyitották meg.

Nem sokkal járnak előbb a Székelyudvarhelyről Segesvárra közlekedők sem, ők 24–29 km/h-s sebességgel „száguldanak”. A legnagyobb türelemre a 7.40-kor indulóknak van szükségük, hiszen csak 9.42-kor érkeznek meg Segesvárra, ami azt jelenti, hogy több mint két óra alatt teszik meg a 48 km-es távot. Ebből Fehéregyházán 17, Héjjasfalván 9 percet vesztegelnek. De a „leggyorsabb” járat is 1 óra 38 percet vesz igénybe, miközben 1989-ben 74 perc is elegendőnek bizonyult.

A Héjjasfalva és Székelyudvarhely közötti 36 km-es szárnyvasutat 1887 tavaszán kezdték építeni, és 1888 tavaszán adták át, költségei meghaladták az egymillió forintot. Kezdetben csak négy helyen, Székelykeresztúron, Nagygalambfalván, Bögözben és Székelyudvarhelyen létesült állomás, ezeket Sebesi Béla vezérmérnök tervezte Herczeg Lajos 1883-ban készült tervei felhasználásával.

A honi mellékvasutakon egyébként jelenleg 35–40 km az átalagos óránkénti sebesség, és hozzávetőleg 5 km-enként van beiktatva egy megálló. Nem csoda, ha az ilyen vonalakon a ’80-as, ’90-es évek óta felére, azaz napi 3–4-re csökkent a járatok száma, sőt több mint negyven szárnyvonalon egyáltalán nem közlekedik vonat, legfennebb napi egy. Az országban ma hétszer kevesebben utaznak vasúton, mint 1985-ben. A Regio-járatokon a 2. osztályra szóló jegy 10 km-ig 5,8 lejbe kerül, 10 és 20 km között 6,4 lejbe, 20 és 30 km között 7 lejbe, és így tovább.

Az igazsághoz tartozik, hogy az utasok türelmét próbára tevő hosszú időtartam egyik oka az állomásokon való veszteglés, Sepsiszentgyörgyön például 10 perc, míg Kézdivásárhelyen általában 53 perc. Ezzel együtt haladás közben is vannak olyan rövidebb-hosszabb szakaszok, ahol lóháton, kerékpárral vagy futva is előzhető a berecki gyors. És ez nem túlzás: a vágtázó ló elérheti a 45-50 km/h sebességet, az utcai kerékpáros 30-35 km/h teljesítményre is képes, míg a 100 méteres síkfutásban világcsúcstartó Usain Bolt (Jamaica) néhány másodpercig 44,5 km/h sebességgel is vágtázott.

Említést érdemel még a Brassó–Bodzaforduló vonal, amelynek egy része ugyan nem a történelmi Székelyföldön, de a mai Kovászna megye területén halad át, és amely építéséhez jó száz évvel ezelőtt, 1923 őszén kezdtek hozzá. A „nagy egyesülés” eufóriájában ez lett volna hivatott összekötni Erdélyt a Regáttal, holott – miután Brassó és Predeal között már 1879 óta létezett vasúti összeköttetés – sokkal ésszerűbb és praktikusabb lett volna az Ojtozi-szorosban gondolkodni. De mivel az Székelyföld potenciális fejlődést eredményezhette volna, inkább Bodzavásárt (Buzău) vették célba, és hatalmas anyagi ráfordítással (nem mellesleg emberáldozattal) Keresztvárnál megépítették az ország – azóta is – leghosszabb, 4369,5 méteres alagútját. Hét év után aztán Bodzafordulónál elfogyott a pénz és a lelkesedés, a folytatatás azóta is várat magára.

A szárnyvonalon ma napi hat járat közlekedik Brassóból és vissza, de például 2023 előtt több mint négy éven át teljesen szünetelt rajta a forgalom. A szerelvény pontosan egy óra alatt teszi meg a 31 km-es távot, így könnyen ki lehet számolni az átlagsebességét.

A romániai vasúti elemzésből még kiderül, hogy az ország területén a 160 km/h a legmagasabb sebességek átlaga, de az is csak bizonyos szakaszokon. Az említett két székelyföldihez hasonlóan Beszterce és Marosludas, valamint Temesvár és Nagyszentmiklós között is nagyon lassú járatok közlekednek.

Nyitó fotó: Pinti Attila