Egy hónap körülire csökkent a várakozási idő az elméleti és gyakorlati sofőrvizsga között
Egy évtized óta nem látott módon, egy hónap körülire csökkent a várakozási idő a gép...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Finiséhez érkezett az 5. Székelyföldi Grafikai Biennálé, november 9-ig két helyszínen látogatható a 2200 pályaműből kiválasztott legjobb közel 300 alkotást felvonultató tárlat, ha a kapcsolódó kiállításokat nézzük, akkor pedig már négy helyszínen is a grafika Sepsiszentgyörgy egyik főszereplője. A IX. Székelyföld napokat a biennálé-megnyitóval így mindjárt fortéban kezdték meg október 13-án, szombaton az Erdélyi Művészeti Központban.
Szovátai origó
Tavaly áprilisban minden korábbi szervező munkatársat, képzőművész pályatársat letaglózott a Székelyföldi Grafikai Biennálé atyjának, ötletgazdájának és eddigi kurátorának, a szovátai Siklódi Zsoltnak igen korai, váratlan halála (51 éves volt). Az a kilenc év azonban, amelyekben ő hegyeket mozgatott meg, szem előtt tartva hogy „a Biennále célkitűzése egymás mellé helyezni a lokálist az univerzálissal, és ezen keresztül megkeresni, meghatározni a térségben, de a világ más tájain megszülető grafikai törekvések helyét is a globális trendekben…”, sziklaszilárd alapot jelentett a most már hiányában európai szintű szemlévé előrelépett rendezvénynek. Neve minden alkalommal, minden helyszínen tisztelettel és köszönettel hangzott el.
Halála után Ferencz S. Apor csíkszeredai képzőművész vette át kurátori feladatát, az intézményi hátteret továbbra is a Kovászna Megyei Művelődési Központ, a Gyergyószárhegyi Művészeti és Kulturális Központ, az Erdélyi Művészeti Központ Egyesület, valamint Kovászna, Hargita és Maros megyék tanácsai biztosították. Hiszen ez a rendezvény egy nagy közös gondolkodás, közös munka eredménye, mely az egész Székelyföldet jól látható ponttá teszi Európa kulturális térképén.
Egy lezáratlan életmű
A Székelyföld-napok nulladik napján, október 12-én két kiállítás is nyílt a biennáléhoz kapcsolódóan. Egyik Siklódi Zsolt életművét próbálta összegezni, nyitányaként a róla szóló könyvet is bemutatták. Briliáns személyiségét, energikus, örökmozgó szervezői munkáját, életének meghatározó részét azonban nem lehetett megjeleníteni. Erőss István, az egri Eszterházy Károly Egyetem vizuális művészeti intézetének tanszékvezetője, aki a fenti szavakkal értékelte őt, közeli barátja volt az elhunyt Siklódinak, és az egyik társszerzője a könyvnek Ferencz S. Apor és Ungvári Zrínyi Kata mellett. A monográfia szerkesztésekor a legnagyobb nehézség az volt, hogy egy lezáratlan életművet kellett összegezni, szigorúan objektíven, miközben az érzelmi tényezőket nem lehetett kizárni – vallotta a kurátor, míg a fiatal művészetkritikus így emlékezett meg a szovátai képzőművészről:
„Siklódi Zsolt minden médiumot rendkívül szabadon használt. Inspiráló az a bátor és folytonos kísérletezés, amely a művekben megvalósul, illetve az a kíváncsiság-motor, amely a folyamatos fejlődés és megújulás irányába hajtotta az alkotót. Miközben otthonosan mozgott a grafikai technikák között, és nagyon operatívan, gyakorlati érzékkel választotta ki a művek megfelelő technikai paramétereit, a munkáiban sikerült megtartania a rajzolás mint kifejezőeszköz természetességét, frissességét is.
Vécsi Nagy Zoltán meghatottan idézte fel: a szovátai alkotó önzetlenül támogatta abban, hogy hosszú magyarországi tartózkodás után hazatelepüljön Erdélybe.
Videojáték-jelenetként megjelenített háború
A pénteki nap eseményeként a Magma galéria foglaltsága miatt egy új, ideiglenes kiállítási helyszínen, a Keresztes-házban nyílt meg a negyedik grafikai biennálé nyertesének Játékok küzdőtere című, egyéni tárlata. A fiatal (28 éves), megnyerően szerény lengyel Kamil Kocurek mögött már 7 egyéni, 24 csoportos kiállítás áll, összetett kompozícióinak témája a videojáték-jelenetként megjelenített háború: „Szembesülve a globális terrorveszéllyel, az egész világot érintő háborúkkal és konfliktusokkal, a hírekből és a közmédiából merítek inspirációt, majd a saját magam módján dolgozom fel őket. Sajátos teret alkotok, az arénát vagy küzdőteret, hogy kifejezzem félelmeimet, elragadtatásaimat és érdeklődésemet, melyek aztán előhívják és meghatározzák vizuális válaszaim formáját.” – vallja Kocurek.
Kreatív szükségállapot
Az 5. Székelyföldi Grafikai Biennálé 294 pályaműve került kiállításra, azonban a korábbi helyszínek, az Erdélyi Művészeti Központ földszinti és emeleti galériái kevésnek bizonyultak a terjedelmükben is megnőtt, sokszor az 1 négyzetméteres felületet megközelítő grafikák felvonultatásához. Így a cél érdekébe a Székely Mikó Kollégium konferenciaterme is kiállítótérré alakult át.
A biennálé hivatalos megnyitóját hagyományosan az EMŰK-ben tartották meg. Vécsi Nagy Zoltán szerint most érkezett meg a biennálé Európába, színvonalában most nőtt fel egy az egész kontinensen számon tartott rendezvénnyé. Ferencz S. Apor nagy pozitívumként értékelte, hogy meghirdetett témára, a pixelalapú kép és a hagyományos grafika kapcsolatokra nagyon sokan fogékonyak voltak, miközben saját személyes létük kihívásait és a globális problémákat dolgozták fel, az alkotóknak voltak válaszaik az átfedéseket, kölcsönhatásokat firtató kérdésekre. A beérkezett anyag minden tekintetben változatos, számtalan nézőpont, szemlélet és stílus képviselteti magát a különböző kultúrkörhöz tartozó grafikusok műveiben.
Kányádi Irén művészettörténész, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa az analóg és digitális közötti organikus egyensúlyra törekvést értékelte a beérkezett képekben. Legtöbben Kelet- és Közép-Európából, Magyarországról, Romániából és Lengyelországból pályáztak, de az öreg kontinens szinte minden országa képviseltette magát, miközben a bangladesi, iráni, nepáli, tajvani, kínai, ghánai, vietnámi művek sajátos koloratúrájukkal gazdagították a kiállítást. A díjátadóra pedig sokan érdemesnek találták személyesen eljönni, a győztes kínai alkotások szerzője utolsó pillanatban mondta le a részvételt, de barátját delegálta a fontos eseményre.
Gála jazz-dallamokra írva
A szervezők megtartották a hagyományt, mely szerint egy igényes zenei produkciónak is örülhetnek a biennálé gálaműsorának résztvevői. A Tamási Áron Színházban idén Sárik Péter többszörösen díjazott zongorista, zeneszerző és Luiza Zan énekesnő nyűgözte le energikus előadásmódjával a közönséget a meghívott vendégek felszólalásainak szünetében.
„A közös székelyföldi gondolkodás eredménye a Székelyföldi Grafikai Biennálé. Kezdetektől hármas célunk volt: meghatározni önmagunkat a képzőművészet nyelvén, megismertetni a kortárs művészekkel Székelyföldet, mint a Kárpát-medence sajátos kulturális-művészeti színfoltját, és nem utolsósorban bemutatni itthon, melyek ma a grafikai törekvések a nagyvilágban” – mondta Tamás Sándor, Kovászna megye elnöke, míg a Hargita megyét képviselő Borboly Csaba tanácselnök elmondta, Brüsszelből Drakula imázsa sejlik fel Erdélyről szólva, nincs ez így rendjén, a grafikai biennálé viszont sokat tesz azért, hogy Európa kulturális térképén másképp látsszon e régió.
A beküldött pályamunkák sokaságán túl a zsűri professzionalizmusa és munkája által tud színvonalát tekintve folyamatosan fejlődni, európai színvonalúvá nőni a biennálé – fogalmazta meg több személyiség a verniszázsok alkalmával. Dr. Cristian Aurel Opris, Erőss István, Liu Chun-Lan (Tajvan), dr. Anca Boeriu, Vécsi Nagy Zoltán,