Mayer Gyula: a visszajelzés kultúrája hiányzik Székelyföldön a vendéglátás terén

Ősztől megkezdi a „diákok” képzését a kézdivásárhelyi Kanta Szakképző Központ, mostanáig a duális képzésben oktatóként résztvevők módszertani-szakmai képzése folyt. Milyen tapasztalatokat szerzett e tanfolyamok során, és hogyan látja a turisztikai ágazatban működő vállalkozásokat? – erről kérdeztük Mayer Gyula veszprémi turisztikai szakembert, aki jelenleg a szakképző iskola menedzsere, és több mint tízéves tapasztalattal rendelkezik a romániai vendéglátást illetően.

– Ön az anyaországban jelentős szakmai tapasztalatot halmozott fel a vendéglátó- és szállodaipari szakmai oktatásban, de hogyan vezetett az útja Székelyföldre?

– 2012-ben Málnás akkori polgármesterének, Kasléder Józsefnek a fia eljött hozzánk tanulni, és ő szervezett egy tanulmányutat a háromszéki illetékeseknek, hogy lássák, hogyan működik a szakképzés Veszprémben. Henning László, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke már akkor megfogalmazta, hogy ami itt folyik, azt át kell telepíteni Háromszékre. Én csak egy épületet kértem, a többi a fejemben volt.

Sokévnyi vajúdás és a világjárvány után, végül Böjte Csaba keresett meg két éve, hogy vállaljam el a kantai intézmény vezetését. De közben sem aludtunk, azoknak a cégeknek, akikkel partnerséget alakítottunk ki, 40-60 órás tanfolyamokon képeztük a dolgozóit: pincéreket, szakácsokat, cukrászokat, panziósokat, turisztikai szervezőket. Ennek meg is lett a hozadéka, egy erőteljes elmozdulás történt a színvonalban –pozitív irányba –, a munkatársak pedig megtanultak tudatosan dolgozni.

– Aktuálisan min dolgoznak a legnagyobb energiabefektetéssel?

– Nekünk, akik szakképzéssel foglalkozunk, a turizmusban dolgozók igényeit kell kielégíteni. Ha megfogalmazódik a munkaerőpiac részéről egy igény, arra válaszolunk, ellentétben az eddigi hazai (és romániai) gyakorlattal, mikor is olyan szakágakban képeztünk, amelyekben volt oktatónk. Most először felmérjük a munkaerőpiaci helyzetet, a jelenlegi és a hiányzó munkaerőállományt. Azon dolgozunk, hogy megfelelő számban legyenek duális partnerek és képzendő hallgatók is.

Eddig 82 főt iskoláztunk négy szakmában, ők többnyire olyan emberek, akik már most a vendéglátásban, szállodaiparban dolgoznak. Szakmai, ugyanakkor módszertani képzés is volt, most már nyugodtan a végzettekre bízzuk a duális képzésben részt vevő diákok gyakorlati oktatását.

– Motiváltak voltak a most befejezett képzés résztvevői?

– Abszolút. Bár egy olyan csoportról beszélünk, ami nagyon heterogén előképzettség tekintetében – egyetemi végzettek, tanárok is vannak köztük, mások pedig csak az alapszakot végezték el, mondjuk pincérként –, nagyon aktívak, nagy tudásvágy van bennük. Én viszonylag kemény órákat tartok, és még így is van, aki tovább kérdezett. Főleg az érdekli az embereket, hogy a munkán túl, hogyan hasznosíthatják a mindennapi életükben is a tanultakat. A képzés célja nevelés és szemléletváltás egyszerre.

– Úgy látja, a munkaadók honorálják ezt az odaadó hozzáállást?

– Egyre többen, igen. Felismerik, hogy a fluktuáció, az egymást váltó új munkatársak betanítása pénz- és energiaveszteség, meg azt, hogy ha a vendég rossz érzésekkel távozik, annak komoly következményei vannak. A panaszkönyv már nem divat, inkább a világhálón közlik az emberek, ha panaszaik vannak. Ez tükröződik a szállásfoglaló oldalak (Booking, Travelminit) értékeléseiben is. Ilyenkor legtöbbször az derül ki, hogy valaki úgy végezte a munkáját, hogy nem vállalt érte felelősséget, nem ismerte fel a felelősségét. És a kommunikáció hiánya is közrejátszik.

Fontos tudni visszajelzést adni – nekem szakképzőként, de a vállalkozások tulajdonosainak is –, ha valaki nem megfelelően végzi a munkáját. De nem csak leszidni, vagy azt mondani, hogy ez így nem jó, hanem módszert adni a kezébe, megmutatni, hogyan kell jól csinálni. Egy alkalommal például láttam, hogy a pincér lényegesen nagyobb adagot vitt ki a vendégnek, mint amennyi a menüben szerepelt. Rákérdeztem: rokona, ismerőse-e a vendég, vagy esetleg kifizeti-e ő a pluszban szereplő adagot? Ha ő nem, akkor a tulajdonosnak kellene?! Vagyis ő megengedi magának, hogy a tulajdonos zsebébe nyúlkáljon?

De fel kell mutatni a jó példákat is, bár ettől errefelé félnek, itt kollektív értékelés folyik. Meg kell mutatni valakinek a jó teljesítményét, mert az embernek nem mindig csak pénzre van igénye elismerésképpen, az önmegvalósítás is elégtételt nyújtó érzés. Egy jó szó elég, és lojalitást terem. A gyengébbnek meg mutassuk meg a felzárkózás módját! A tulajdonosok zöme tehát bér vagy előrelépési lehetőség formájában igenis elismeri a teljesítményt, a profi hozzáállást. Kovászna és Hargita megyében is erre sok jó példát látok. Ha vendégként bemegyek valahova, látszik, hol fordítanak elég időt, energiát arra, hogy képezzék a munkaerőt.

– A kantai szakképző központba kiket várnak?

– Megkezdtük szakjaink népszerűsítését a duális partnerek körében és a középiskolákban is. Azokat várjuk, akik ugyan elvégeztek egy alapképzést, de nem kaptak akkora szakmai töltetet, olyan gyakorlati tudást, amivel bátran a munkaerőpiacra léphetnek. Azt iskolaigazgatók is elismerik, hogy a lehetőségeik korlátozottak, hogy a tanterv elavult. Főleg a konyhatechnológia és a konyhatechnikák terén vannak nagy lemaradások. Az pedig nagyon megalázó, mikor egy pincérnél a vendég is többet tud a gasztronómiáról.

– Az nem fordulhat elő, hogy megvan, vagy meglesz a szükséges tudás, de nincs meg hozzá a költséges, drága technológia?

– Nem, ezen a téren jól állnak a helyi vállalkozások, már csak azért is, mert számtalan pályázat volt és van eszközbeszerzésre.

Visszatérve ahhoz, hogy kiket várunk: már érettségizett fiatalokat, és a 80 százalékban fölösleges akadémiai tudással rendelkező egyetemi végzetteket is. Nekik a kétéves képzést ajánljuk, azoknak pedig, akik már dolgoznak valahol, az egyéves képzést. Mindemellett felismerve, hogy itt a románnyelv-tudásnak is mekkora szerepe van, minden képzés tartalmaz egy 120 órás blokkot, amelyben a román kommunikációs készségeket fejlesztjük. Összegezve: cukrászokat, panziósokat-fogadósokat, pincéreket, szakácsokat és turisztikai technikusokat, valamint vendégtéri-, cukrász- és szakácstechnikusokat képezünk – e szakokra augusztus 31-ig lehet jelentkezni a Kanta utca 10. szám alatti szakképző központban.

Most itt is folyamatban van egy generációváltás, és nekünk ehhez kell megtalálni az alkalmas jelentkezőket, a jó dublőröket, akik, ha mi nem vagyunk ott, akkor is úgy gondolkodnak, mint mi, és megoldják a felmerülő problémákat. Ezt annak ellenére, hogy a mai fiatalok többsége úgy gondolkodik: „látom, hogy a szüleim beleölték az életüket egy vállalkozás, szálloda, étterem fenntartásába, de én biztos nem fogom”. Megvan a veszélye annak, hogy sok cég eltűnik a vendéglátásból. Szóval nem lesz könnyű feladat végigvinni, amire vállalkoztunk, de én hajlandó vagyok annyi évet rászánni, amennyi szükséges – a szívorvosom megnyugtatott, hogy belevághatok.

Fotó: Kézdivásárhelyi Kanta Szakképző Központ