Még tart Kincső küzdelme

Tavaly januárban sokan akartak segíteni az akkor kétéves, neuroblasztómával (idegrendszeri daganattal) diagnosztizált sepsiszentgyörgyi Imreh Kincsőn. Több ezer euróra rúgó kezelési költségeire Brassó, Hargita, Kovászna megyékből, de még Magyarországról is számos egyesület és magánszemély, ismerősök és idegenek ajánlották fel a különböző jótékonysági rendezvényeken gyűjtött bevételt. Eltelt egy év, Kincső állapota felől érdeklődtünk családjától, és jó híreket kaptunk: a kis beteg jobban van, de kezelése még tart a budapesti Tűzoltó utcai klinikán.

Imreh Gábortól, a kislány édesapjától tudjuk, hogy a tavaly elvégzett szövettani vizsgálattal a daganat legsúlyosabb formáját diagnosztizálták, és már több áttétet is találtak a kislány szervezetében. Ezért nyolc alkalommal kemoterápiával kezelték, utána vált műthetővé az addigra összehúzódott legnagyobb tumor. Ezután még egy csontvelő-átültetésre is sor került, az ilyenkor megszokott rendkívül szigorú higiéniai követelmények miatt a kislány és édesanyja egy hónapig ki sem mozdulhatott a kórházi szobából. Szeptemberben még tizennégyszer sugarazták a kis beteget. Több mint 11 hónap után, novemberben a család hazajött, újra be kell illeszkedniük az itthoni hétköznapokba. Kincső fenntartó kezelést, magas dózisú A-vitamint kap, itthonról járnak kéthetenként kontrollra, illetve háromhavonta mágnesesrezonancia-vizsgálatra, ahogy azt a kezelési protokoll előírja.

Az adakozók, egyesületek és az egyház részéről érkező támogatást a család részben a kezelési költségekre, részben a hosszú távolléthez szükséges dolgok beszerzésére, az utóbbi időben pedig a budapesti albérletre meg az utazásra fordította és fordítja a jövőben is, hiszen a kezelés még hosszú ideig elhúzódhat. Kincső vakcináinak hatásai „törlődtek”, ezért ezeket az oltási tanácsadó által javasolt ütemezés szerint újra meg kell kapnia, miután a vérképzése teljesen rendbe jön, ezután – de még nem tudni pontosan, mikor – mehet majd óvodába.

Imreh Gábor azt is elmondta, nagy erőt adott a családnak a hosszas küzdelemhez az emberek szolidaritása, amit nemcsak pénzbeli adományaik által juttattak kifejezésre. Sokan átvettek tőlük a hétköznapok terheiből, vagy csak folyamatosan éreztették velük, hogy nincsenek egyedül, hazavárják őket. A család mindenkinek nagyon hálás mindennemű támogatásért.