Megfogyva? Bizonyára. De törve nem!

Háromszék szívében március 15-én a város minden ’48-hoz köthető emlékhelyén koszorúztak a helyi elöljárók, az iskolások és a civil szervezetek, majd délben a város keleti és nyugati városrészeiből induló felvonulók a központban találkoztak.

A közösség képviselői, a fúvószenekarok, a hagyományőrző egyesületek tagjai, a lovas huszárok, a 125 méteres magyar és székely zászlót hordozó diákok délre értek a központba. Miután az Erzsébet-parkban levő ’48-as emlékműnél is elhelyezték a tisztelet koszorúit a helyi és megyei elöljárók, az anyaországi meghívottak, délután két órakor a régi székely himnusszal kezdte a színpadi műsort a Mátis Adrienn, a Kincskeresők Néptáncegyüttes tagja, majd Antal Árpád polgármester lépett a mikrofonhoz.

Mennünk kell és tennünk kell!

Az elöljáró felidézte, a történelem sok kihívást tartogatott a magyar népnek. „Mi soha, semmit nem kaptunk ingyen: a haza nem lett szabad magától, s hőseink sem ágyban, párnák közt halhattak meg, de a magyarság éppen ezeknek a megpróbáltatásoknak köszönhetően erősödött meg nemzettudatában, haza- és szabadságszeretetében. Így állunk ma itt, a magyar nemzet legkeletibb otthonában. Megfogyva? Bizonyára. De törve nem!” – jelentette ki határozottan Antal Árpád.

Párhuzamba állította a ’48-as forradalommal az 1990-es marosvásárhelyi fekete március történéseit, illetve a jelen politikai zűrzavarát, káoszát, amely egész Európára jellemző és ránk is hatással van. Az, amiben most vagyunk Erdélyben, nem háború, de békének sem nevezhetjük – rajzolt aktuálpolitikai helyzetképet a polgármester. Végül arra a következtetésre jutott, hogy nem elégedhetünk meg az egyre nehezebben kiharcolható „majdnem jóval”, mennünk és tennünk kell, illetve hogy mindehhez „a kapaszkodó bennünk van”.

Idén az ünnepség díszvendége és meghívott szónoka Hidvéghi Balázs magyarországi országgyűlési képviselő, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterhelyettese volt. Beszédében Hidvéghi méltatta Háromszék kiemelt szerepét az 1848-as forradalomban, de Antal Árpád polgármester kilenc évvel ezelőtti, Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) általi meghurcolását is felemlegette.

A történelmi előzményekhez hozzátéve azt a tényt is, hogy az anyaország több fontos épület felújításához vagy építéséhez hozzájárult, arra a következtetésre jutott, hogy van még valami, ami különösen különlegessé teszi Szentgyörgyöt. Ez pedig a magyarság jól érzékelhető megerősödése ebben a városban. Sepsiszentgyörgy ma az egyik legjobb hely Székelyföldön” – jelentette ki a politikus, aki ismételten méltatta a polgármester érdemeit a város fejlesztésében. Végül a székelységről is rendkívül elismerő szavakkal szólt.

„A székelység nemcsak megmaradt, hanem példát mutat nekünk, anyaországi magyaroknak is. (…) Azt mondhatom, hogy önökben a magyar lélek egy különösen erős formában él. Olyan hitet és összefogást őriznek, amely az egész nemzet számára tiszta forrás” – zárta beszédét a miniszterhelyettes.

Mindig felemelő élmény hallani Erkel Ferenc Bánk Bán című operájának Hazám, hazám című áriáját, amelyet ezúttal Hodor Balázs, a Plugor Sándor Művészeti Líceum végzős diákja énekelt el, illetve Erdős Péter operaénekes a Hubay Jenő által megzenésített Nemzeti dalt adta elő.

Péterfi Ágnes unitárius lelkész áldása után ért véget az ünnepség, amelyen közreműködött még a város egyesített kórusa, verset mondott a Plugor Sándor Művészeti Líceum diákja, Hatos Katalin, illetve fellépett a Kincskereső Néptáncegyüttes, Deák Anett és Oláh-Badi Alpár.

Címlapfotó: Bodor Tünde