Szakács László marad az alpolgármester Baróton
Megalakultak a szakbizottságok, valamint újra Szakács Lászlót választották Barót alp...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Mint azt már megírtuk, június utolsó napján áradás tartotta rettegésben Háromszéket. Az elsősorban adatokat, híreket közlő megyei árvízkörképünkből az események sűrűsége miatt kimaradt az életmentők hősiessége, a személyes tragédiákat megelőző kitartásuk. Egy ilyen megható történetet osztott meg lapunkkal Tolvaj Marius, a megyei tűzoltóság szóvivője.
– Szombaton, Márkosréten hét tűzoltó az egyre növekvő árral és az idővel harcolva iparkodott kimenteni egy ötgyermekes családot. Egyenruhásaink már több órája terepen tartózkodtak, hívást kaptak, hogy a dobollói gát készül megadni magát, ott kell segíteni. Úgy döntöttek, hogy a helyszínre sietnek. Már úton voltak a gát felé, amikor újabb hívást kaptak, hogy Márkosréten egy család bajba került, öt gyermek az édesanyjával padlásra menekült az árvíz miatt. Elszigetelődtek – avatott be a részletekbe a szóvivő.
Tőle tudtuk meg, hogy a történetben szereplő hét tűzoltó csónakkal igyekezett a megadott címre: a sodrás kétszer szinte felborította őket az odavezető, több kilométeres úton, amit végül a kerítésekbe kapaszkodva tettek meg.
Az apa már halálra rémülten várta az egyenruhásokat, aggódva kérte őket, hogy ügyeljenek a kétéves ikreire, a családjára. Végül sikerült kimenteni mindenkit, a sodrásból biztonságos helyre kivinni őket.
Éppen a „szárazföldön” várakozó egységeknek adták át a kimentett családot, amikor az egyik, körülbelül 4–5 éves kislány nem akarta elengedni az őt kimentő tűzoltó kezét, és arra kérte, tartson velük. Amikor elmagyarázta neki a lánglovag, hogy neki vissza kell mennie a faluba, hogy másokat is megmenthessen, akkor a gyermek rácsodálkozott, „De hát csuromvizes!”, majd felajánlotta a csizmácskáját. – Ezek azok a pillanatok, amikor a harcedzett tűzoltók szíve is meglágyul, ezek azok a pillanatok, amikor megerősítenek a hitünkben. A kollégámnak is eleredt a könnye, majd búcsúzóul megcsókolta a lányka kezét…” – zárta le a megható történetet Tolvaj Marius.
Köszönet és hála illeti a tűzoltókat. Ott vannak, ahol kell, és teszik a dolgukat. Bár az útépítőkról is elmondhatnánk ugyanezt. 16 napja szakadt le az út Katrosa felé, és naponta újabb szakaszokat szed le belőle a víz. Azon kívül, hogy kitették az útlezáró táblákat, nem történet semmi.