Megkezdődött a csillagászati tavasz

Szombaton délben (11 óra 57 perckor) a Nap pontosan az egyenlítő fölött delelt, azaz sugarai merőlegesen estek a Föld leghosszabb szélességi körére, így a nappal és az éjszaka hossza mindenütt egyenlő volt. Ezt a jelenséget hívjuk tavaszi nap-éj egyenlőségnek, a Nap pontosan keleten kelt és nyugaton nyugodott, innentől kezdődik a csillagászati tavasz (a déli féltekén a csillagászati ősz).

Az időjárás gondoskodott arról, hogy ne hangoljunk nagyon tavaszra március 1-je után, és elfogadjuk, hogy – az előrejelzések szerint – csak mostantól arrafelé várható nagyon lassú, de folyamatos felmelegedés (természetesen néhány április „bolond” figurával). Minthogy egy masszív hidegfront a tél utolsó napjaira maradt, valószínű, hogy az április elején megérkező melegfrontot követő újabb hidegfront már annyira „későn” lesz, hogy nem tehet majd kárt a virágzó gyümölcsfákban.

A nap hossza további három hónapig, június 21-éig (ez a nyári napforduló) nő, majd onnantól kezdve december 21-éig (ez a téli napforduló) csökken. Közben természetesen lesz egy nap, amikor ismét egyenlő lesz a nappal az éjszakával (őszi nap-éj egyenlőség), ez idén szeptember 22-én következik be.

A niceai zsinat (325) a tavaszi nap-éj egyenlőséhez kötötte a húsvét időpontját. Kimondták: húsvét napja a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap. Minthogy a legközelebbi holdtölte már ennek a hétnek a végén (március 28-án) bekövetkezik, idén a katolikus húsvét viszonylag korán, az ezt követő hétvégén, április 4-én lesz. Az ortodox (Julián) naptár a mintegy kéthetes „késés” miatt „kihagyja” ezt a holdtöltét, így a görögkeletiek húsvétja majd csak az április 24-ei holdtöltét követő vasárnapra, azaz május 2-ára esik.