Megszólítani a turistákat

Sokat beszélünk az utóbbi időben Erdővidék turisztikai fellendítéséről, ám érdemben érte annál kevesebbet teszünk. Földrajzi elhelyezkedéséből adódóan a térséget – ilyen szempontból – talán össze lehetne kapcsolni a szomszédos Brassó megye két, az elmúlt években felújított turistacsalogató látványosságával, a kőhalmi és a földvári várakkal, melyektől Barót légvonalban egyformán mintegy 30 km távolságra fekszik. Egy és ugyanazon kalap alatt ott a várak, itt a kastélyok, kúriák jelenthetnék a megálljt a történelmi nevezetességek, az épített múlt iránt érdeklődők számára.

Év elején végigjártuk a képzeletbeli háromszöget – a Barót–Kőhalom–Földvár útvonalat –, és tapasztalataink bizony azt mutatják, hogy Erdővidék egyelőre csak nagyon messziről, ha integethet a várakat meglátogató turistáknak – ugyanis semmi nincs, ami értésükre adná nekik, hogy ide is érdemes kitérőt tenni. Nem utolsósorban a felénk vezető utak állapota is sok kívánnivalót hagy maga után.

Miután ránéztünk a térképre, a legelőnyösebbnek az tűnt, hogy Barótról a Hargita megyei Oklánd irányába közelítsük meg Kőhalmot, a 131-es, illetve a 132-es megyei utakon. Hamar kiderült azonban, hogy ez nem volt a legjobb döntés, hiszen a brassói szakaszon, Oklánd után, a valamikori aszfaltos út olyan, mintha bombatámadás érte volna. A hatalmas lyukakat nehéz kikerülni, az autós így nem csoda, ha megkönnyebbülten felsóhajt, amikor végre feltűnnek előtte Kőhalom házai. Pedig lenne ok, amiért megállni az útba eső Székelyzsomboron, Mirkvásáron, valamint Homoródon is.

„Székelyzsombort útikönyvek nem jelölik, vendégek, turisták ritkán keresik fel, lakossága folyamatosan csökken, alig egyharmadára apadt az elmúlt évtizedekben”– olvashatjuk Csedő Attila 2010-ben készített fotóblogján. Ebben a faluban született Nyírő József, régi parasztvár is áll a domboldalon, de hiába, ha a nevezetességeket semmi nem jelöli, még csak egy árva tábla sem az útszélén. Csak az internetet böngészve tudhatjuk meg, hogy Mirkvásáron található az ország legöregebb, több mint 900 éves tölgyfája, és hogy, akárcsak Homoródon, ezen a településen is évszázadokkal ezelőtt épített evangélikus erődtemplom fekszik.

Kiérve Kőhalomra és az E60-as főútra, egy kicsit olyan, mintha előreugranánk pár évtizedet az időben. A település felett emelkedő várhoz korszerű út vezet, ezt, valamint a vár alatt található parkolót is a vár felújításával egy időben, 2011–12-ben létesítették, ezáltal az egész környéket az európai turizmus körforgásába emelve. Igaz, Európa adta a pénzt is hozzá, mintegy 30 millió eurót. Szembetűnő hiányosság azonban, s ezt már elsőre észrevesszük, hogy a magyar feliratok hiányoznak a tájékoztató táblákról. Azok csak a románul, németül vagy az angolul tudókat szólítják meg – de turistákban így sem szenvednek hiányt. Ottjártunkkor, pedig újév második napja volt, vagy kéttucatnyi személygépkocsi és egy autóbusz is állt a parkolóban, hazaiak és külföldiek, jelezve, hogy a vár felújítása bizony turisztikai szempontból jó ötlet volt. A belépő díj felnőtteknek tíz, gyerme­keknek öt lej – ha kifizettük, szemügyre vehetjük az erődítményt. A román tájékoztató szerint Castrum Kuholm néven 1324-ből való a vár első említése, amikor is a Károly Róbert magyar király ellen fellázadt szászok ide menekültek. Annyit megemlítenek, hogy a Kuholom név a kőzetre utal, melyre a vár épült, vagyis a bazaltra, ami enyhén szólva elég furcsa magyarázat.

Meg kell hagyni azonban, a felújítók szakszerű munkát végeztek, bár a vár helyiségeinek egyelőre nem találtak rendeltetést, azok javarészt üresen állnak. A legmagasabb pontról szép kilátás nyílik a környékre, különösen az alattunk elterülő városra, Kőhalomra. Miután bejártuk a bástyákat, a tornyokat és lenéztünk a várfalakról, indulhatunk a következő felújított vár, a földvári felé.
A távolság Kőhalomtól Brassó irányába Földvárig 45 km, a település központjában az Octavian Goga utcába letérve juthatunk el a várig. Itt négy évig tartottak a tavaly befejezett felújítási munkálatok, 15 millió lejbe kerültek, melyet a Brassó megyei tanács fizetett. Gyakorlatilag ez idő alatt újjáépítették a várat, hiszen azelőtt csak egy romhalmaz volt, aki régebb járt ott, meg se mondaná, hogy ugyanarról az építményről van szó. A nagyközönség előtt még nem nyitották meg, de már így is érkeznek ide a turisták. A kapunál egy őr fogad, aki elmondja, hogy a kulcs nála van, s ha akarjuk, megnézhetjük az épületet némi aprópénz fejében. A vár helyiségei még itt is berendezetlenek, ami megragad egyelőre, az a belső udvar szép kialakítása, az újjáépített falak, tornyok. Az információs táblákon itt csak román nyelven olvasható tájékoztató, a vár elnevezése viszont németül és magyarul is: Marienburg – Földvár.

Kétségtelen, hogy a két várat, már annál az oknál fogva is, hogy főút mellett fekszenek, nagyszámú turista fogja felkeresni az elkövetkezőkben, és aki Erdővidék turizmusában lát fantáziát, annak előbb-utóbb arra is kellene gondolnia, miként vehetné rá őket egy kis kerülőre, vagyis, hogy azok kitérőt tegyenek a bölöni, a nagyajtai vártemplomok, a miklósvári, az olaszteleki, vagy a vargyasi kastélyok irányába, Erdővidék más nevezetességei felé. Fellendülést hozhat e tekintetben a már oly sokat hangoztatott, Erdővidéket Hargita, valamint Brassó megyével is összekötő, nagymérvű útfelújítás megvalósulása, ám az nem lesz elég: meg kell nyitni Erdővidék kapuját, megszólítani minden nyelven az utazókat. Egyelőre azonban Barótról, Erdővidékről még egy képeslap, szórólap sem kapható sehol.