Mérlegeltünk a vadászmúzeumban

Az új évben már közhasznú egyesületként folytatja tevékenységét a Vadon. Bár ez még csak elméletileg jelent előnyt, hosszú távon feljogosítja a szervezetet arra, hogy állami pénzből is fejlődhessen. Valamikor, hátha… Közelebbi tervekről is kérdeztük Demeter Jánost, a Vadon Egyesület elnökét az idei év küszöbén.

Már nem csak papíron létezik, hanem előrehaladott állapotban van a Benedekmezőn felépített fedett lovarda – a Csíkszentsimonban felépített, Köllő Miklós építész által tervezett építmény hasonmása –, amely azt a célt szolgálja, hogy ott négy évszakos tevékenység folyhasson. Éppen ebből a munkából citáltuk haza Demeter Jánost, hogy a múlt év örökségét leltározzuk.

Kiderült, sikerült megoldani számos olyan gondot, amelyek a tavalyi évben meggyűjtötték a vezetőség baját. A vadászmúzeum alagsorából ugyanis az eddig rendelkezésükre álló eszközökkel nem tudták a nagy esőzésekkor befolyt vizet kiszivattyúzni, most korszerűsítették a csatornarendszert. A mozgáskorlátozottaknak beszerelt lifthez hónapok óta nem lehet beszerezni egy alkatrészt, most ez okoz bosszúságot. Viszont sikerült az utcafronton levő ablakokat UV-szűrő hatású fóliával ellátni, így a preparátumoknak szükséges mikroklíma már biztosítva van. A mennyezeti világítás helyett komplex, állítható helyi fények fokozzák a látványélményt, a rendszeres fotókiállításoknál ez különösen számít.

Alkalmazkodva az igényekhez, felszámolták a medve életét bemutató termet a múzeumban, annak helyére a „híres vadászok” költöztek be. A gyermekek jelentik a legfőbb célcsoportot – sokszor a felnőtteket ők maguk húzzák be kézen fogva, főleg az állatsimogató-terembe. „Ezt szeretnénk átrendezni és bővíteni idén, csak sajnos a kevés székelyföldi preparátor igen foglalt, és pénzesebb megrendeléseket részesítenek előnyben” – mondta az elnök.

Szép terveket sorolt még Demeter János. Ezek között szerepel az eddigi fenntartók (Szentgyörgy, Árkos és Réty polgármesteri hivatalai) mellett más önkormányzatokkal kötött partnerségi szerződés, mely több rendezvény számára nyitna pályát: egy természettudományos, interaktív, a Csodák Palotájához hasonló élményközpont létesítése, valamint a múzeum bővítése egy új épülettel vagy épületszárnnyal az épület mögötti telken – ezek azonban inkább távlati elképzelések. Könnyebben megvalósítható a Transnatura természetfotó-pályázat mellett egy természetfilm-fesztivál megrendezése a magyarországi Filmdzsungel vállalkozással együttműködve, és feltehetően már a közeljövőben élményt fog nyújtani az a vadkamera, amelyet a Bethlen Gábor Alaptól decemberben elnyert 350 ezer forintos támogatásból még a madarak érkezése előtt, tavasszal szerelnek fel egy igen különleges élőhelyen, a bibarcfalvi gémtelepen, amely meglepő módon millenniumi erdő fáinak tetején honol, és nem egy vizes mocsaras lápban, ahogy azt feltételezné az ember.

Az új épülettől eltekintve, melyhez a pénzen kívül is sok minden kell – például a szentgyörgyi városközpont rendezése –, a legnagyobb terv azonban egy székely imázsfilm elkészítése Vad Székelyföld címmel. Ehhez elsősorban egy jó forgatókönyv kell, aztán a stáb: filmesek, rendezők, helyi vadőrök és persze pénz is – de a beszélgetőtárs azzal kecsegtet, az kikerül. Elhisszük, ha mondja, nekünk marad a szurkolás a megvalósításhoz és a várakozás…