Miatyánk minden búzaszálra

Márk – vagy ahogy mifelénk ismerik: Márkos – evangélista ünnepe április 25-e. Amióta velencei kereskedők 828-ban megszerezték az ereklyéit, és az arabok pusztítása elől – disznóhús közé rejtve – magukkal vitték, attól kezdve ő a városuk védőszentje, de ugyanezt Kézdimárkosfalva is elmondhatná magáról, amelynek egykoron temploma, ma kápolnája viseli a nevét. Szent György mellett ez a gazdasági év húsvét és május közötti időszakának legjelentősebb napja, ám míg az előbbihez főként állatvédelemmel kapcsolatos szokások, hiedelmek fűződnek, ma ilyen tekintetben a fölművelésé a főszerep, és ez a búzaszentelésben nyilvánul meg.

A szokás ókori hagyományt őriz. A rómaiak anno körmenetben vonultak a Via Flaminán át, majd Robigus istennek vörös színű áldozati állatokat, szoptatós szukát, három rőt emsét, borjú, kost vagy kecskebak beleit áldozták, hogy a vetést megóvja a rozsdától.

A magyar nyelvterületen a középkor óta ismert a búzaszentelés, kezdetben még a szentek ereklyéit is közbehordozták a határban. A szertartást ugyanis eredetileg kint tartották a mezőn, de a háborút követő évtizedek egyház- és hagyományellenes politikája bekényszerítette a gazdákat a templom falai közé. Napjainkban némely katolikus közösségben újra kimennek a búzaföldekre, zászlókkal, keresztekkel.

Búzaköteg az ablakléc keresztjén

„A résztvevők ilyenkor a kisarjadt és megszentelt búzaszálakból egy-egy kisebb köteget hazavittek, s mint gonoszűző szentelményt gondosan eltettek” – írja Pozsony Ferenc. Ezt Csíkszentkirályon, Csíkszentmihályon az ablakléc keresztjére kötözték, a sóvidéki Szakadáton a zászló rúdjára erősítették. Csíkdelnén minden letépett szentelt búzaszálra egy Miatyánkot kellett elmondani. Néhol szentkép mellé vagy imakönyvbe helyezték a búzaszálakat a gonosz távoltartása céljából.

A bukovinai Andrásfalva székelyei a Márk napját követő vasárnap szentelték a búzavetést. „Szépen felöltözve ott volt az egész falu. A megszentelt búzából zászlókra, keresztekre koszorút kötöttek. Megfőzve lábfájásról tartották foganatosnak. Égiháború idején tűzbe vetettek belőle” – ezt már Bálint Sándornál olvassuk.

Udvarhelyszék korábbi – katolikus – népe is a Márkot követő vasárnap tartotta a búzaszentelést, amikor a székelyek jellegzetes lakodalmi kalácsát, a prémest (a bukovinai székelyeknél násznagykalács) a hívek körmenettel kivitték a mezőre, „hogy a pap a zsönge búzával együtt már gyümölcsét is megszentelje. Voltak, akik a háznál, sokáig bizonyára szentelmény gyanánt megtartották. Mások lakodalom alkalmával az újpárnak vitték ajándékba, hogy kezdődő életükön áldás legyen.”

Faládákban vitték a búzát szentelni

Az ozsdolaiak is lobogókkal, körmenetben vonultak ki a falu határába, egyik évben Bereck, másik évben Kézdivásárhely felé, ahol a táblák széléről mindenki tépett egy marék búzát magának. A kommunista diktatúra ideje alatt, amíg tilos volt a határkerülés, faládákban vitték a búzát szentelni a templomba.

Korondon a Márk napja utáni vasárnap tartották a katolikusok a búzaszentelést. Templomi zászlók alatt a falunak ahhoz a széléhez vonultak, ahol a búzavetések kezdődtek, s az egyházi szertartás ideje alatt a leányok búzaszálakból és mezei virágokból koszorúkat fontak, a zászlókra aggatták, és úgy vonultak vissza a templomba. A Kis–Küküllő menti Szőkefalván is zászlóval, énekelve indultak a Tag utcáján kifelé, majd a Szénafű és Csere határrészeket járták meg, és tértek vissza a templomba.

Székelyvarságon a Márk-napi kikerülés résztvevői évente más-más búzatáblát kerestek fel (az éghajlatra való tekintettel ilyenből eleve kevés volt), a violaszínbe öltözött pap a négy égtáj felé szentelt. A szocializmus évtizedeiben betiltott szokást 1990 után kezdetben úgy élesztették újra, hogy a pap a templomi oltár előtt mondta el a szertartáskönyvek által előírt szöveget, majd – őszbúzavetés nem lévén – a harangozó által korábban cserépbe ültetett búzát vitték ki ministráns gyerekek az egyház földjére.

Időjárási regulák

Hidegkúton – búzavetés nem lévén – inkább az időjárást figyelték ezen a napon. Úgy tartották, ha búzaszentelőkor esik az eső, az aranyat ér. Máshol azt tartották, ha megszólal a pacsirta és a béka, az jó termést ígér. Merthogy a béka nem mindig kuruttyol! Egy 1806-os kalendárium rigmusa szerint:

„Hány nappal Márk előtt kezd a béka szólni,

Annit nap az után meg szokot némulni.”

Középkori jóslás alapján terjedt el az a hiedelem, miszerint ha húsvét ünnepe Márk napjára esne, az egész világ jajt kiáltana. Ez legutóbb a második világháború idején, 1943-ban következett be. Mit mondhatnánk erre? Telitalálat!

Fotók: Búzaszentelés Csíkszentdomokoson (2009) – Balázs Ödön

A jeles napokat taglaló ismeretterjesztő sorozatunk fontosabb forrásmunkái:

• Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (Budapest, 1977)
• Bárth János: Jézus dicsértessék! A székelyvarsági hegyi tanyák népének vallási hagyományai (Kecskemét, 2006)
• Cseke Péter – Hála József szerk.: „A Homoród füzes partján…” (Csíkszereda, 2000)
• Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások (Kecskemét, 2010)
• István Lajos: Korond és környéke (Székelyudvarhely, 2009)
• Balázs Márton: Adatok Háromszék vármegye néprajzához (Sepsiszentgyörgy, 1942)
• Barabás László: Forog az esztendő kereke. Sóvidéki népszokások (Marosvásárhely, 1998)
• Iancu Laura: Kalendáris szokások a moldvai Magyarfaluban (Budapest, 2011)
• Magyar néprajz, VII. kötet (Budapest, 1990)
• Móser Zoltán: Névviseletek, I–VII. kötet (Csíkszereda, 2008–2011)
• Molnár V. József: Kalendárium. Az esztendő körének szokásrendszere (Budapest, 1998)
• Nyisztor Tinka: Hétköznapok és ünnepnapok. A moldvai magyarok táplálkozásának etnográfiája (Budapest, 2007)
• Pozsony Ferenc: Zabola (Budapest, 2002)
• Pozsony Ferenc: Erdélyi népszokások (Kolozsvár, 2006)
• Pozsony Ferenc: Háromszéki ünnepek (Kolozsvár, 2015)
• Penavin Olga: Népi kalendárium (Újvidék, 1988)
• Réső Ensel Sándor szerk.: Magyarországi népszokások (Pest, 1866)
• Székely Ferenc: Jeles napok, ünnepek, szokások Vadasdon (Székelyudvarhely, 1999)
• Székely Ferenc: Vadasd és vidéke (Százhalombatta, 2020)
• Székely László: Ünneplő székelyek. Adatok a székelység vallásos néprajzához (Csíkszereda, 1943)
• Szendrey Zsigmond: Jeles napok (Budapest, 1937)
• Tankó Gyula: Gyimesi szokásvilág (Székelyudvarhely, 1996)
• Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások (Budapest, 1997)