Egy hónap körülire csökkent a várakozási idő az elméleti és gyakorlati sofőrvizsga között
Egy évtized óta nem látott módon, egy hónap körülire csökkent a várakozási idő a gép...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A szokás ókori hagyományt őriz. A rómaiak anno körmenetben vonultak a Via Flaminán át, majd Robigus istennek vörös színű áldozati állatokat, szoptatós szukát, három rőt emsét, borjú, kost vagy kecskebak beleit áldozták, hogy a vetést megóvja a rozsdától.
A magyar nyelvterületen a középkor óta ismert a búzaszentelés, kezdetben még a szentek ereklyéit is közbehordozták a határban. A szertartást ugyanis eredetileg kint tartották a mezőn, de a háborút követő évtizedek egyház- és hagyományellenes politikája bekényszerítette a gazdákat a templom falai közé. Napjainkban némely katolikus közösségben újra kimennek a búzaföldekre, zászlókkal, keresztekkel.
„A résztvevők ilyenkor a kisarjadt és megszentelt búzaszálakból egy-egy kisebb köteget hazavittek, s mint gonoszűző szentelményt gondosan eltettek” – írja Pozsony Ferenc. Ezt Csíkszentkirályon, Csíkszentmihályon az ablakléc keresztjére kötözték, a sóvidéki Szakadáton a zászló rúdjára erősítették. Csíkdelnén minden letépett szentelt búzaszálra egy Miatyánkot kellett elmondani. Néhol szentkép mellé vagy imakönyvbe helyezték a búzaszálakat a gonosz távoltartása céljából.
A bukovinai Andrásfalva székelyei a Márk napját követő vasárnap szentelték a búzavetést. „Szépen felöltözve ott volt az egész falu. A megszentelt búzából zászlókra, keresztekre koszorút kötöttek. Megfőzve lábfájásról tartották foganatosnak. Égiháború idején tűzbe vetettek belőle” – ezt már Bálint Sándornál olvassuk.
Udvarhelyszék korábbi – katolikus – népe is a Márkot követő vasárnap tartotta a búzaszentelést, amikor a székelyek jellegzetes lakodalmi kalácsát, a prémest (a bukovinai székelyeknél násznagykalács) a hívek körmenettel kivitték a mezőre, „hogy a pap a zsönge búzával együtt már gyümölcsét is megszentelje. Voltak, akik a háznál, sokáig bizonyára szentelmény gyanánt megtartották. Mások lakodalom alkalmával az újpárnak vitték ajándékba, hogy kezdődő életükön áldás legyen.”
Az ozsdolaiak is lobogókkal, körmenetben vonultak ki a falu határába, egyik évben Bereck, másik évben Kézdivásárhely felé, ahol a táblák széléről mindenki tépett egy marék búzát magának. A kommunista diktatúra ideje alatt, amíg tilos volt a határkerülés, faládákban vitték a búzát szentelni a templomba.
Korondon a Márk napja utáni vasárnap tartották a katolikusok a búzaszentelést. Templomi zászlók alatt a falunak ahhoz a széléhez vonultak, ahol a búzavetések kezdődtek, s az egyházi szertartás ideje alatt a leányok búzaszálakból és mezei virágokból koszorúkat fontak, a zászlókra aggatták, és úgy vonultak vissza a templomba. A Kis–Küküllő menti Szőkefalván is zászlóval, énekelve indultak a Tag utcáján kifelé, majd a Szénafű és Csere határrészeket járták meg, és tértek vissza a templomba.
Székelyvarságon a Márk-napi kikerülés résztvevői évente más-más búzatáblát kerestek fel (az éghajlatra való tekintettel ilyenből eleve kevés volt), a violaszínbe öltözött pap a négy égtáj felé szentelt. A szocializmus évtizedeiben betiltott szokást 1990 után kezdetben úgy élesztették újra, hogy a pap a templomi oltár előtt mondta el a szertartáskönyvek által előírt szöveget, majd – őszbúzavetés nem lévén – a harangozó által korábban cserépbe ültetett búzát vitték ki ministráns gyerekek az egyház földjére.
Hidegkúton – búzavetés nem lévén – inkább az időjárást figyelték ezen a napon. Úgy tartották, ha búzaszentelőkor esik az eső, az aranyat ér. Máshol azt tartották, ha megszólal a pacsirta és a béka, az jó termést ígér. Merthogy a béka nem mindig kuruttyol! Egy 1806-os kalendárium rigmusa szerint:
„Hány nappal Márk előtt kezd a béka szólni,
Annit nap az után meg szokot némulni.”
Középkori jóslás alapján terjedt el az a hiedelem, miszerint ha húsvét ünnepe Márk napjára esne, az egész világ jajt kiáltana. Ez legutóbb a második világháború idején, 1943-ban következett be. Mit mondhatnánk erre? Telitalálat!
Fotók: Búzaszentelés Csíkszentdomokoson (2009) – Balázs Ödön