A templom körüli fák kivágásától tartanak Zalánpatakon
A katolikus templom és a környezete tervezett felújítása osztja meg Zalánpatakon a k...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
– Meglepetésként érte az első helyezés?
– Őszintén, nem számítottam rá. Meglepett, és ugyanakkor jól is esett. Megerősít engem és a kollégáimat abban, hogy jó úton járunk, erőt ad a folytatáshoz.
– Bemutatná röviden, mivel is foglalkoznak?
– Személyre szabott ajándéktárgyak, pólók, bögrék, golyóstollak, kulcstartók gyártásával, illetve kis- és nagybani forgalmazásával foglalkozunk. Az ötlet az üzlettársam javaslata alapján 2015-ben fogalmazódott meg, de az igazi áttörés 2019-ben történt. Akkor ugyanis megnyertünk egy pályázatot, amelyből be tudtuk szerezni a szükséges felszereléseket. Jelenleg négyen vagyunk a cégnél, egy-egy ajándéküzletet működtetünk a szentgyörgyi Csíki utca elején, valamint az 1918. december 1. sugárúton.
– A cégalapítás óta melyik volt az eddigi legnehezebb időszak?
– Tavaly tavasszal, amikor a koronavírus-járvány miatt mindent lezártak, egyik napról a másikra bevétel nélkül maradtunk. Nem voltak különösebb tartalékaink, de a kollégákat sem akartuk elküldeni. Szerencsére hamar megtaláltuk a kiutat: elkezdtünk megszemélyesített szövetmaszkokat gyártani. Varrógépeket vásároltunk, és egykettőre megtanultunk varrni. Az első hónap még nehéznek bizonyult, de aztán egy bukaresti céggel sikerült nagyon jó szerződést kötnünk.
– Milyen terveik vannak?
– Rövid és hosszú távúakat egyaránt dédelgetünk. Pár hónapon belül két webáruházat szeretnénk indítani. Az egyiket csak jogi személyeknek, a másik pedig magánszemélyeket szólítana meg. Úgy érezzük, a fizikai üzletek mellett szükség van az online értékesítésre is. Továbbá szeretnénk a jelenlegi bérelt helyett egy saját műhelyt, de ennek a megvalósítása a következő két-három év kihívása lesz.
– Meglátása szerint szívesen vállalkoznak a háromszéki fiatalok?
– Úgy érzem, nem. Szívesebben mennek külföldre dolgozni, mintsem saját vállalkozás indításán gondolkodnának. Egyrészt kevesen vannak azok, akik azt látják otthon, hogy szüleik vállalkoznak, másrészt valószínűleg úgy számolnak, hogy egy előre megegyezett fizetésért ledolgozzák a nyolc órát, és utána szabadok. Ezzel nem feltétlenül értek egyet. Noha időnkét nyolc óránál sokkal többet kell dolgoznom, még így is szabadabbnak érzem magam, mint amikor valakinek az alkalmazottja voltam.
– Mit üzen azoknak, akik most gondolkodnak cégalapításon?
– Legyenek kitartóak, feltétlenül használják ki a különböző pályázati lehetőségeket, és ne adják fel álmaikat! Rengeteg munkával itthon is sikerülhet!
Gocz Tibor
Fiatalként felháborítónak tartom, hogy olyanok kapják ezt a díjat is, akiknek a háta mögött szülői előretolás mellett sikerült mindezt elérni és közben meg álszenten beállítják, hogy ez az adott fiatal munkája. Jellemző szövegjük „mindent a 0-ról kezdtem”, csak azt nem mondják tovább, hogy a szekerüket ki és milyen keményen tolja hátulról. Előzőleg kicsapongó életet élve, iskolát kerülve, hanyagolva, nem nagy tanulóként még büszkék is tudnak lenni, mert „megkomolyodtak” és abból hozták össze. De még a tanárok és mások is, akik semmirekellőknek tartják, ha valamit összehoznak az életben, máris megbecsülésnek örvendnek, gratulálnak nekik, de ez így megy minden esetben a mai világban csak ekkor ismernek, hanem még az úton, ha köszönsz nem is fogadják. Háttértámogatás nélkül fiatalként vagy idősként is anyagi fedezet híjján az a vállalkozás tuti pár hónap alatt becsődöl. A „Krumplisepsi” is első pár héten már teljesítette a forgalmát, ami a pályázathoz kellett, hihetetlen eladási számokat, mára ki van a hely ürítve és kiadó. Jellemzően bármely vállalkozás az első hónapjaiban kevés vagy majdnem semmi eladásból hogyan tudna egy alkalmazott bérét is kifizetni?
A másik díjazott Csiki Hanna volt, neki a szülei is cukrászattal foglalkoznak több évtizede, de az online bemutatókon mindig úgy állítsák be, hogy minden süteményt, megannyi fajta tortát mintha egyedül csinálná. De ez csak egy kis részlet az egészből.
Hiába végzed el az egyetemet, utána nemhogy vállalkozást nem tudsz indítani 0 lejjel, de szakmában elhelyezkedni nem tudsz, hanem aljamunkára, ahová a 8 osztály is elég. Azt meg azzal bíztassák, hogy alulról kell kezdeni, csak épp évekig is eltart, de feljebb nem tudsz kerülni, helyette örülsz, ha nem rúgnak ki, mert akkor nem tudod magad eltartani.
Ezért is kellett külföldre jönnünk, inkább itt tisztességes körülmények között élünk, minthogy otthon éhbéres munkáért egymással versengjünk 1 álláshelyre 150-en. Ne adj’Isten,hogy az ilyeneknek kelljen dolgozni, hogy főnökösködhessenek rajtunk.
Nem irigylem tőlük, ha nekünk is lett volna ilyen lehetőségünk, mi is otthon maradtunk volna és alázatosabban is vállalkoztunk volna, de nem képmutatóan.