Nagymamához, fűhöz-fához

Nagy gondot okoz a szülőknek megoldani a gyermekfelügyeletet a kormány által elrendelt egyhetes – de nagy valószínűséggel meghosszabbított – kényszerszünet alatt. Több esetben ennek anyagi vonzatai is húsbavágók, felírhatók a gazdasági károk sorába.

Nemcsak a világgazdaságnak kell szembenéznie a kieső termeléssel, a leálló szállítással, a zuhanó tőzsdei árakkal, a családi költségvetés is bánja a koronavírus és a kényszervakáció okozta zűrt. Hiszen nagyon sok esetben a nagymamák, nagytaták még aktív dolgozók, a dédnagymamák már nem bírják a tempót a pörgő kicsikkel, a szülőknek váltást cserélni sem mindig egyszerű, így a fizetett segítséget kell igénybe venni. „A héten egy váltásban dolgozom a gyerek apjával, de jövő héten két órára magammal kell hoznom a munkahelyemre” – mondja Zs. I., egy 3 és fél éves gyerek anyukája.

– Szerencsére a főnök és a kolléganő is rugalmas, tudják, még mindig ez a jobbik megoldás, mint szabadnapra küldeni. Van irodánk, majd rajzfilmet néz a gyerek addig, 2 órácska hamar eltelik.”
D. I.-nek alkalmanként besegít egy dadus, de most minden nap igénybe kell venniük néhány órára, ez azt is jelenti, hogy több kiadása lesz a családnak. Külön szerencse, hogy a fiatal lány éppen ebben a periódusban korlátlan szabadidővel rendelkezik.

Jelen körülmények között az is nagyon jól fog, ha az anyuka éppen gyereknevelési szabadságon van, vagy falura viheti a nagyszülőkhöz a gyermeket, esetleg a szintén otthonlevő nagyobb testvérre bízhatja. De minden osztályban vannak néhányan, akiknek szülei nagy gondban vannak, ez derült ki, amikor az ismeretségi körömben levő tanítónőket faggattam.

S mivel az óvodák is bezárnak, a kisebbek még több fejtörést okoznak, hiszen őket még kevés időre sem lehet egyedül hagyni. Ü. O. 5 éves fia a Csipike óvodába jár: „Az egyik nagyink külföldön, a másikra nem tudjuk rábízni. Szerencsére apa a héten délutános, így vele lesz 2-ig, 2-től 4-ig, amíg én hazaérek, dédiékkel marad, de ők már nyolcvanévesek… Minden második nap hozom magammal a munkába, családi vállalkozásunk van, megtehetem. Más napokon dédiéknél lesz. Nagyon nehéz…”
Más a sógort „szerződtette” a gyermeke felügyeletére, akit a posztlíceumból szintén hazaküldtek, de előreláthatóan a dadus bevetésére is sor kerül majd. Legalább egyik szülőnek kötelező módon szabadnapot kellene adni ilyenkor – háborog D. Sz.

Ez a kényszerszünet ugyanakkor különösen rosszul esik sok szülőnek, aki már korábban szabadnapokat vett ki, mikor teljes iskolai osztályokat marasztaltak otthon az influenza, illetve a tömeges felső légúti megbetegedések miatt. Az azonnali gondokon túl pedig a láthatáron a következő: hogyan, mikor pótoltatják be a gyerekekkel a sok kiesést, az elmaradt tananyagot? A nyári vakáció lerövidítése ellen máris berzenkednek a szülők.