Nehéz az erdőtulajdonosoknak

Románia jelentős faimportáló ország, többek között ez is közrejátszik abban, hogy a hazai fapiacon nyomottak az árak, ez pedig a székely közbirtokosságoknak is mindennapos gondot okoz. Az erdőgazdálkodás egyéb költségei ugyanakkor jelentősen nőttek az utóbbi időszakban, a kötelező fizetésemelések is hozzájárultak ehhez. Minderről Porzsolt Levente, a zágoni magánerdészet vezetője beszélt lapunknak.

Csak a tűzifa piaca maradt némileg állandó, de a fenyő fűrészáru és a műfa ára nagyot esett az utóbbi hónapokban, mivel a nyugat-európai országokban az intenzív termelés céljából ültetett monokultúrás erdők sorra adják meg magukat a klímaváltozásnak és a bogaraknak. Több millió köbméter elfekvő faanyag kerül be az uniós piacra, ebből már nemcsak a nagy, hanem a közepes cégek is importálnak (főleg Csehországból és Szlovákiából), mert jobban megéri, mint a helyben kitermelt fát megvenni. Ott ugyanis a fenti okokból kitermelendő erdőket a hatóságok mint természeti katasztrófa sújtotta térségeket tekintik, és állami támogatást adnak az erdőtulajdonosoknak, hogy mihamarabb rendezzék a terepet.

Ennek a tendenciának tartanak kontrát a székelyföldi közbirtokosságok, amelyek éppen a napokban vannak egy részvénytársaság – Carpatian Timber Production – megalapításának véghajrájában. „Ez a részvénytársaság már jelentős gazdasági szereplő lenne, hiszen 100 ezer hektáros erdővel gazdálkodna, de profi menedzsmenttel, logisztikával és információk birtokában meg tudná kérni a fa árát, és a legnagyobbak mellett is labdába rúghatna. Valljuk be, a kisebb közbirtokosságoknak nem mindig van meg a szakmai hátterük” – fogalmazott Porzsolt.

A rönkök unión kívüli értékesítésének tiltása is inkább szemfényvesztés a választási évben, mint hatékony eszköze az erdővédelemnek – vélekedik a szakember. Szerinte ezzel csak azt érjük el, hogy azok a szomszédos országok fölözik le a hasznot, akik tőlünk megvásárolják, majd maguk értékesítik a rönkfát az unión kívül.

Ugyanakkor tetten érhetőek a médiában olyan megnyilvánulások, amelyek azt sejtetik, hogy egyeseknek érdekük elijeszteni a tulajdonosokat az erdőgazdálkodástól, azok felvásárlására pedig mindig van érdeklődő és a megfelelő summával bíró üzletember. Ezt a lehetőséget favorizálja az a törvényerőre emelt jogszabály is, amely az erdőtulajdonok minisztériumi nyilvántartását írja elő, alkalmazásának egyetlen akadálya jelenleg a módszertan hiánya, bár Porzsolt szerint ez illegális is, mert személyi adatokat és az ország egyik ipari nyersanyagkészletére vonatkozó információkat tesz könnyen elérhetővé. A központi nyilvántartás lehet ugyan a jóhiszemű erdővédő civil szervezetek által is helyeselt lépés, de ha a megfelelő információt megkapja a megfelelő ember, akkor rengeteg erdőt felvásárolhatnak majd, vélekedik a szakember.

Ami a médiában oly sokszor tárgyalt falopást illeti, nálunk ez nem jellemző (de létező) jelenség, viszont ha a felsőbb vezetés valóban meg szeretné ezt akadályozni, akkor a legkritikusabb pontokon, a gócokban elég lenne szigorúan föllépni – de nem teszik. Ez is árulkodik az akarat hiányáról. Az erdészek lobbija viszont gyenge, hallatni is ritkán hallatja szavát, és nem tudja elég erőteljesen képviselni a tulajdonosok érdekeit – van tehát még hova fejlődni, vonta le a következtetéseket az erdészeti vezető.