Nehéz idők a Lárosnál

Amint megírtuk, kedden a Kézdivásárhelyi Bíróság szeptemberre napolta a tárgyalást abban a perben, melyet helyi emberek jelentgetései következményeként a román pénzügyminisztérium indított az ozsdolai Láros Közbirtokosság ellen, azt állítva, hogy 2900 hektár erdő az állam tulajdonát képezi. Ennek apropóján Pál István közbirtokossági elnökkel és Lukács Attilával, a közbirtokosság égisze alatt működő kitermelő cég, a Tekeres Kft. vezetőjével beszélgettünk.

– Kicsit idézzük fel, mikor, hogyan kezdődött a Láros Közbirtokosság és a Tekeres Kft. kálváriája.

Pál István: 2017-ben támadott meg a gazdasági rendőrség egy feljelentés alapján.

– Kik jelentették fel? És milyen ürüggyel?

– P. I.: A neveket még nem tudjuk, de annyit igen, ozsdolaiak voltak a feljelentők. Az ok meg szerintem az irigység volt. Konkrétan a Tekeres Kft-t., a közbirtokosság cégét jelentették fel, amely kitermeléssel, a tűzifa előkészítésével, kiosztásával és a kísérőpapírok kiállításával foglalkozik, ugyanis mindez a közbirtokosságnak nem áll jogában a törvény értelmében. Ennek a működését nem értették az emberek, és valakik rosszindulatúan feljelentettek. „Kivizsgált” a gazdasági rendőrség, az erdészeti felügyelőség, a pénzügyőrség, mindez majdnem egy évig tartott. Végül lezárták az ügyet, a jegyzőkönyveket kiállították, nem találtak semmi rendellenességet. A vizsgálódás közben azonban valami szemet szúrhatott nekik, mert 2018-ban a pénzügyminisztérium „megtámadott” a birtoklevél megsemmisítése céljából. Az 1920-as, `30-as években kiállított telekkönyvekben ugyanis kétértelmű bejegyzések szerepelnek. Vélhetően úgy ítélték meg, hogy nem vagyunk jogos tulajdonosok, ezért a birtoklevél megsemmisítését kezdeményezte a pénzügyminisztérium.

Lukács Attila: 2016-ban változtak az erdészeti törvények. Addig a közbirtokosság a fát a tagoknak az erdőt adminisztráló erdészeten keresztül osztotta ki, ám azután a törvény értelmében szükségessé vált a cég megalakítása, ugyanis a közbirtokosság nincs bejegyezve a cégbíróságnál, nem áll jogában kísérőpapírt kiállítani. A cég egyes lakosok szemében gyanús volt, azt hitték, nyerészkedés céljából alapítottuk, és vélhetően emiatt jelentettek fel. A Tekeres Kft.-nél kezdődött a vizsgálódás, aztán átterjedt a közbirtokosságra is… Az jelentette a valódi célpontot.

– Pontosan mit állít a pénzügyminisztérium?

– P. I.: 1921-ben, a nagy földreform idején kisajátították a gyárakat, közbirtokosságokat, az egyházi vagyont és a nagybirtokokat. Akkor akarták rátenni a kezüket az ozsdolai közbirtokosság vagyonára is. Állításuk szerint megtörtént a kisajátítás, és ki is volt fizetve, de arról még rendes igazoló papír nem került elő. Valamik vannak, de nem tiszták, és mi ezzel próbálunk védekezni. Szerintünk nincs arról papír, hogy ki vette át a pénzt. Sok pénzről van szó, 10,5 millió régi román lejről, ami nem tűnhetett el olyan könnyen, nyoma kellett volna maradnia, ha szétosztották volna a tagságnak, vagy valahová befektették volna. Ám nem találtunk semmiféle bizonyító aktát. Az iratok eltűntek, rengeteg utánjárással sem találtam meg azokat. Két sor sincs arról, hogy abban az időben Ozsdolán kik voltak a vezetők, nem tudjuk, ki volt a közbirtokosság utolsó elnöke. A `30-as években még fungált a közbirtokosság, ám az öregektől sem tudtuk meg, kik vezették.

– A per kezdete óta a közbirtokosság tevékenységét felfüggesztették. Hogyan vészelik át ezeket az időket?

– P. I.: Egész Ozsdola nehéz helyzetbe került, ugyanis a település lakosságának több mint 90 százaléka közbirtokossági tag. Minden család kapott tűzifát, egy kis pénzt, emellett ha építkezéshez, deszkának gömbfára volt szüksége, azt is. Így őket is nagy veszteség érte. Számunkra a túlélés nagyon nehéz. Nem engednek semmit kitermelni, ugyanakkor az erdészetnek fenn kell tartania magát. Mivel az erdőt gondozni kell, a törvény értelmében a beteg fákból annyit értékesítenek, amiből fenntartják működésüket, ám ebbe nekünk, mivel felfüggesztettek, nincs beleszólásunk. Lecsökkentettük a személyzetet, emellett a közbirtokosság keretében működő cégnél két alkalmazott dolgozik még, hogy fenntarthassuk magunkat, adóra, villanyra legyen pénzünk, továbbá még meglévő tartalékainkat próbáljuk spórolni.

L. A.: A cég egészen addig teljes gőzzel működött, amíg a közbirtokosság fakitermelési jogát fel nem függesztették. A Tekeres Kft. létrehozásának célja az volt, hogy helyi munkaerővel, helyben tudjunk eleget tenni az igényeknek. A faanyag, illetve az ennek értékesítéséből származó, a tagok között szétosztott pénz bizonyos szintű függetlenséget, biztonságot jelentett a falunak, sokaknak nem kellett külföldre menniük dolgozni, hiszen itthon is boldogultak. A közbirtoktól a fát többnyire helyi feldolgozó vállalkozások vásárolták meg, így a közbirtokosság tevékenységének felfüggesztésével olyan 70–80 helyi család maradt kenyér nélkül.

– Korábban szó volt arról, hogy a cégnél ketten még dolgoznak…

– L. A.: A cég nem a közbirtokosság tartalékalapjából él. Abból a vezető, a könyvelő és jómagam kapunk fizetést mindössze. A cégnél még alkalmazásban levő két személy jövedelme úgy kerül ki, hogy a Tekeres Kft. liciten fát vásárol az erdészettől, azt próbáljuk kitermelni és értékesíteni. Hangsúlyozom, nem a közbirtok dolgozik, hanem a cég két embere, aki vásárolja, illetve eladja a fát, nem a közbirtokosság erdejét „dézsmáljuk”. Sokan ugyanis azt mondják, „kitermelik a fánkat, s mi nem kapunk osztalékot”. Emiatt azon is elgondolkodtunk, megéri-e ezt a tevékenységet végezni, hiszen ki vagyunk téve egyes emberek támadásainak. Pedig jó volna, ha a céget bővíthetnénk, hiszen akkor többet termelhetnénk, olyan profittal, ami fenntarthatná a közbirtokosság peres ügyeit is. Azonban ehhez embereket kellene alkalmaznunk, ám, jelenlegi bizonytalan helyzetünk miatt, amikor nincs meg az ehhez szükséges anyagi biztonság, nehezen találunk szakembert. Egy erdei traktorista sem hagyja ott a biztos munkahelyét, hogy hozzánk jöjjön dolgozni.