Nehéz műfaj a medvés kommunikáció

Május 14-től jár vizitába Málnásfürdőre egy fiatal medvécske. A polgármesteri hivatal és az illetékes helyi vadászegyesület együtt és külön-külön is kilövési engedélyért, vagyis sürgősségi eljárást jelentő „intervencióért” folyamodott a hivatalokhoz már május 25-én, de máig semmi sem történt.

Mint azt korábban megírtuk, egy két-három éves, embertől egyáltalán nem félő medve tört be több házba. Úgy néz ki, nem az erdőn nőtt fel, profi módon mászik be az ablakokon.

Az önkormányzat az előírt procedúra szerint először a helyi környezetvédelmi hivatal (APM) és a környezetvédelmi őrség álláspontjáért folyamodott, mellékelve a helyi tanács azon határozatát, hogy kilövést javasolnak. Az APM igazgatójának külön kérésére a helyi Pro Silva vadászegyesület is a beavatkozás mellett foglalt állást, jelezve, hogy ebben együttműködnek, méghozzá oly módon, hogy a település közvetlen közelében vagy belterületén lőnék ki az állatot, nehogy véletlenül eltévesszék a delikvenst. Végül a polgármesteri hivatal megkapta a megyében illetékes bizottság jóváhagyását a medve kilövésére, igaz, Málnás település és nem Málnásfürdő területén, ahogy az kellett volna. Így küldték el az iratcsomót a minisztériumba jóváhagyásért, miközben a környezetvédelmi hivataltól kérték, javítsa, pontosítsa a település nevét.

A minisztériumi hivatalnok újból akadékoskodott, hogy a vadászegyesület is kérje a medve kilövését, holott az önkormányzat éppúgy teljes joggal megtehette ezt, mint egyébként akármelyik magánszemély, a Pro Silvának pedig csak azután lenne szerepe a folyamatban, hogy vele szerződést köt az önkormányzat a művelet végrehajtására. Végül a bürokrata kurta-furcsa válaszlevelében közli, hogy a kérés iktatva van, de nem közli az iktatószámot, és újból kéri a környezetvédelmi hivatal jóváhagyását, noha azt már egyszer megkapta az önkormányzattól. Utána viszont kiderül, hogy nem is ő az illetékes ebben az ügyben, csak ezt elfelejtette közölni.

Amióta nincs, amit kérnie már, csend van. Viszonylagos ez a csönd, csak a minisztériumban tapasztalható, mert Bukarestig nem hallatszik fel, hogy Málnásfürdőn éjjelente a csendőrség puffogtatással tartja távol a medvét a falutól, már amikor ott van (vélhetően a prefektus közbenjárására, akinél szintén panaszt tett a polgármester asszony). De a csendőrséget sok helyre hívják, hiszen sok helyen hasonló kálváriát élnek át a falvak lakói, így a medvécske mégis alkalmat talált arra, hogy a málnásfürdői tömbházak környékén garázdálkodjon, és megöljön egy kutyát, egy nyaralóban pedig megdézsmálja a zakuszkakészletet, méghozzá az üvegeket okosan kicsavarva.

A polgármesteri hivatalban sokasodnak az iktatott panaszok, azokat mind útnak eresztik Bukarestbe is, de nincs látszata. A falu másik végén ugyanakkor kétbocsos medve sétál, bár ő egyelőre tartózkodóbb természetű.

– Az emberek pedig maradnak a félelemmel, a széttört hűtőkkel, megrongált házakkal, közben pedig arra haragszanak, mert nincs nyugtuk, akit ismernek – háborog Benedek Barna, a Pro Silva vadásztársaság elnöke, maga is málnásfürdői lakos.