Nem a roma sok, a magyar kevés

Elnéztem az újságban, hogy a háromszéki „újévi” kismamák többsége roma nemzetiségű. Sokan ettől vérszemet kapnak, hogy már ez az index is vészjóslóan azt mutatja: milyen erősen szaporodnak a romák, pedig csak nézőpont kérdése, és a másik végletből nézve azt is mutathatja, hogy mennyire nem szaporodik a magyarság. Tudom, sokan vannak, akik a különböző véleményplatformokon azt hangsúlyozzák, pusztulásra van ítélve a magyarság, ha nem szülnek elég gyereket az anyák. Ezt halljuk mindenhol: médiában, templomban, kampányban stb. De miért nem beszélnek inkább a jelenség mögött húzódó társadalmi és gazdasági okokról? Ahhoz, hogy valaki családot alapítson, és mindezt ne a lyukas nadrágjára alapozza, szükség lenne néhány elfogadható fizetésre és lakásra.

Most pedig nézzük a szomorú tényt: a háromszéki átlagbérből lakást nemigen lehet venni, a bankok sem állnak elő kecsegtető ajánlattal, és így tovább és így tovább. Persze, a nadrágszíjat be lehet húzni, részmegoldások kerülnek, ha az ember mégiscsak családalapításra adja a fejét, csak nevetséges, hogy amíg Nyugaton az a baj, ha lassú az internet, nálunk meg épp a jövőkép zavaros.

Nincs elég fiatal, és jön a történet közhelyes része: nincs, mert sokan elmennek külföldre, éppen azok, akikben úgymond lenne potenciál a nemzésre. Ahogy a szíreket, afgánokat elkapta a nyugat felé való vándorlás vágya, úgy mennek a mieink is alja munkát végezni, mert azt remélik, össze tudnak gyűjteni egy jobb kezdetre valót. Pedig ez nagy humbug!

Eközben pedig idehaza folyamatosan fogy a magyar. És a megoldásról senki sem beszél, csak óhajok szintjén. Pedig ha azt vesszük, munkahely most van bőven, és úgy hírlik, megemelik a minimálbért is, de félő, hogy ez sem lesz elég.

Szabó Jenő, Kézdivásárhely