Nem tudni, mit kerestek

A napokban katonák masíroztak Bardoc központjában, fényképeztek, kérdezősködtek, mint a turisták, csak annyiban különböztek tőlük, hogy puska lógott a hátukon.

A három katona azt szerette volna megtudni a helyiektől, hogy élnek-e a környéken románok. Miután megtudták, hogy túlnyomó többségében magyarlakta vidéken vannak, nagy örömmel fotózták le az Egres-patakán átívelő híd melletti táblát, amelyen kizárólag csak románul van feltüntetve a Părăul Agreş név (reméljük, az illetékesek minél hamarabb javítják ezt a hibát – szerk. megj.), majd egy fényképet mutattak, amelyen Vargyas falutáblája látható. Erről azt szerették volna megtudni, hogy milyen nyelven íródott a legalsó sor, ami természetesen a székely rovásírással feltüntetett helységnevet jelzi. Ezt követően Vargyas felé vették az irányt.

Elsőnek Balázsi Dénest, Bardoc község polgármesterét kerestük meg az üggyel kapcsolatban, hogy tud-e valamit a faluban masírozó katonákról. Az elöljáró elmondta, pár hete Jászvásárból (Iaşi) keresték fel telefonon azzal a kéréssel, hogy tudna-e szállást biztosítani nekik valahol az erdőn, de mivel nemleges választ adott, azután nem hallott felőlük.

Farkas Sándor, a vargyasi közbirtokosság elnöke arról tájékoztatott, hogy az utóbbi években mindig jön egy kisebb katonai csoport, nagyjából 10–15 személy, akik a környéken töltenek pár napot, esetünkben az Almási-barlang felé vezető út mellett, Szármán tövén voltak letelepedve, sátrakban. Arra a kérdésre, hogy konkrétan milyen céllal érkeztek, ő sem tudott válaszolni, vele nem vették fel a kapcsolatot.

Sütő Levente Lehel vargyasi polgármestertől megtudtuk, a katonákat Crăciun Iustin vargyasi rendőrfőnök koordinálja. Az említett rendőrt nem sikerült elérnünk.