Nemzetközi disznótoros fesztivál Bálványosfürdőn

Évről évre több csapatot vonz a Bálványosfürdőn megrendezett Nemzetközi Disznótoros Fesztivál, így helyszűke miatt tizenkilenc jelentkezőnél kellett meghúzniuk a vonalat a szervezőknek. A rendezvényen a „civil” érdeklődők mellett óriási volt a médiajelenlét is, országos bel- és külföldi hírcsatornák, újságírók, bloggerek jelentek meg a helyszínen, és részben ez is volt a cél: népszerűsíteni a vidék turisztikai potenciálját, és az ingyen reklámból természetesen részesültek a böllérversenyen résztvevő települések is.

Konstancától a fagylalt fővárosáig

A versenyre idén tíz magyarországi és kilenc belföldi csapat nevezett be, és volt olyan község, amely két asztalt foglalt le, így gyakorlatilag saját településen belül is verseny alakult ki. Voltak, akik első alkalommal vettek részt a fesztiválon, így a Magyarország legnagyobb hegyközségének címével büszkélkedő Soltvadkert, amely a bor és a fagylalt fővárosa címet is magáénak mondhatja. Szintén első alkalommal jött el Konstanca városa, amelynek tagjai Dobrudzsa ízeit hozták Székelyföldre, és Budapest is első alkalommal képviseltette magát a Honvéd Szakszervezet révén.

Ezeken kívül Szentest a város és a Vasutas barátok csapatok (HU) képviselték, jelen volt Brebu (RO), Keszthely (HU), Mikóháza (RO), Szeged (HU), Csanádapáca (HU), Haraklány (RO), Sarmaság és a Sarmadási ifjak (RO), kiegészülve egy sepsiszentgyörgyi segédcsapattal, a Nemzetközi Rendőregyesület, azaz IPA (RO), Esztelnek (RO), Kistarcsa (HU), Torja (RO), Előpatak (RO) és a rendszeres visszatérő Gádoros (RO). A felsoroltak közül mindenki magával hozta szülőföldjének egy kis szeletét a népzene, asztaldíszítés, étel-ital vagy fűszerféleség formájában.

Népviseleti felvonulás, előkészületek

Péntek este nyolc órakor a csapatok népviseletben is megmutatkoztak, és a díszvacsora keretében lehetőség nyílt a települések ismertetésére, ezen kívül a szervezők ekkor osztották ki a felcímkézett fakanalakat, a fesztivál jegyeit viselő pálinkáspoharakat, kötényeket és sapkákat. A legnépesebb, 33 tagú küldöttség Konstancáról érkezett, a prahovai Brebut harmincan képviselték, a haraklányiak 17-en voltak, míg a fesztivál ötletgazda településéről, Gádorosról 14-en vettek részt a rendezvényen, így a fesztivál összlétszáma 239 főre (!) rúgott. Ez azt eredményezte, hogy a fürdőhely minden vendégfogadója megtelt, és voltak olyanok is, akik Tusnádról érkeztek Bálványosfürdőre.

Szombaton a csapatok szokásos felvonulásával, erős havazás közben reggel nyolckor kezdődött a nap, majd a sertések feláldozása hagyományos vagy európai uniós módszerrel. Idén az állatok nem voltak megszámozva, így mindenki azt választotta ki, amelyik neki jobban tetszett, kevésbé az utolsó csapat, amelynek az utolsó disznót jutott. Miután ez megtörtént, következett a szalmával vagy gázpalack segítségével zajló perzselés és a feldolgozás.

Az alkoholista kolbásztól a malackáig

Bár a fesztivál bír némi versenyjelleggel is, elsősorban nem erről van szó, hanem a vidékek egymáshoz vonzásáról, a barátkozási alkalom megteremtéséről. Így békésen megfért egymás mellett a székely, a magyar és a román zászló, senki sem foglalkozott a nemzetiséggel, hanem kézzel-lábbal próbáltak egymással kommunikálni, és ebben nagy segítségre volt a gasztronómia univerzális jellege, hiszen egy finom falat vagy egy pohárka jóféle lélekmelegítő mindenhol baráti üzenetet jelent. Így a gádorosi körmös, a több helyen fellelhető paprikás pálinka, a jóféle székely szilvórium vagy a román cujka és a többféle bor egyengette a barátságkötésekhez vezető utat.

A torjaiak már veteránoknak számítanak, hiszen a mellett, hogy a bálványosi fesztivál házigazdái, kipróbálták magukat Gádoroson és Kistarcsán is, ez utóbbi helyen háromszor nyertek első díjat, így övék lett a vándorserleg. Asztaluk előtt székely kapu volt állítva, bejárati nyílásához ágas helyezve, díszítésük pedig egy torjai portát formázott, mi másból, mint szalonnából és kolbászból. „Eleinte, 12 évvel ezelőtt legényekül vettünk részt, aztán rájöttünk, hogy jobb, ha hozzuk az asszonyokat is, mert akkor nem kell annyit mosogassunk” – kacagta el magát Luka Medárd torjai alpolgármester, aki elmondta: véres-almás- és májashurkát, háromféle – fokhagymás, köményes és csípőspaprikás ízesítésű – kolbászt, feltűrt malackát és nyulát, sonkát és szalonnát készítettek. Mindezeket egy torjai idős bácsitól kölcsönzött ötlet révén egy ágasra aggatták, ami egykoron a füstölő szerepét töltötte be a zsindelyes ház padlásán.

A csanádapácai Oláh Kálmánban is régi ismerőst köszönthettünk, hiszen negyedik alkalommal találkoztunk vele a fesztiválon. Ők a díszítésnél a csanádapácai füstölt termékeket, így a vastagszalámit, a vékonykolbászt és a szalonnát használták fel, früstükre az otthon szokásos sült velőt és hagymásvért helyezték az asztalra. „Paprikatermelő vidék lévén, mi mindent paprikásan készítünk, például disznóvágásnál minden tíz kiló anyaghoz 2,5 deka paprikát teszünk, és ez adja meg az ételeink sajátos zamatát” – mondotta a csanádapácai csapat képviselője, aki szerint azért járnak vissza Bálványosra, mert mindig tanulnak valamit a régi és új csapatoktól.

Esztelnek 2012-ben volt először a fesztiválon – tudtuk meg Varga Attila községmenedzsertől, akit máj- és vesesütés közben kaptunk mikrofonvégre. Elmondása szerint három amatőr, de gyakorló mészáros erősítette a csapatukat, és azon igyekeztek, hogy a hagyományos székely felvágottak mellett többféle tokánnyal kápráztassák el a zsűrit. Asztaldíszítésüknél nagyon tetszett a kocsonyájuk, ugyanis a megkötött erőlében sárgarépából kirakva ott díszelgett az Esztelnek felirat.

A szentesi Vasutas Barátok csapatának asztalát nemzeti színekkel díszített fokhagymafüzér mellett paprika dekorálta, az asztalon díszelgett a paprikás pálinka és mellette a már tavaly is felfedezett H.E.L.P. felirat (Hozz Egy Liter Pálinkát), jelezve, hogy a brigád nem veti meg a lélekerősítőt. Az előpatakiak az alkoholista kolbászra esküdtek, ez úgy készült, hogy minden kiló keverékbe beleöntöttek egy fél deci pálinkát. Mangalicazsírral kent, mazsolával megszórt házi kenyeret, zakuszkát és az elmaradhatatlan, csodatévő hatású borvizüket is magukkal hozták – mondotta Dénes József Balázs, aki a latyakra való tekintettel két nylonzacskót is lábaira húzott.

Lehoczki Ferenc Magyarország legnagyobb hegyközségének a polgármestereként mutatkozott be, és hozzátette: egyben a legnagyobb bortermelők és fagylaltkészítők is. Fagylaltot ugyan nem hoztak magukkal, de borból többfélét is lehetett asztaluknál kóstolni, és volt is amiből, hiszen az elöljáró szerint rendkívül rossz minőségű, homokos talajon háromezer hektáron van szőlősük, amelyek kitűnő alapanyagot adnak a borhoz. Emellett Soltvadkerten működik Magyarország legnagyobb, Szent Korona nevet viselő cukrászdája. Bálványosfürdőre a sarmaságiak révén kerültek, akik testvértelepülési kapcsolatot ápolnak velük. Lehoczki Ferenc szerint reggelire hagymás vért készítettek, ezen kívül savanyú májat és káposztás kolbászt raktak az asztalra. Ez utóbbi története érdekes: a Duna-Tisza-közön levő település a törökök és a tatárok dúlása után elnéptelenedett, Soltvadkertbe az 1700-as években hét sváb család telepedett be a mai Baden-Würtemberg környékéről. Ínséges idők voltak, spórolniuk kellett. A húst szerették, viszont kevés volt, ugyanakkor káposzta akadt bőven, és így a kolbászhúst mennyiségben azzal pótolták. Emellett a sváb hagyomány az, hogy mindent igyekezzünk felhasználni – mondotta a polgármester. A legnagyobb konyhai berendezést a sarmaságiaknál találtuk, akik háromszéki, pontosabban sepsiszentgyörgyi erőkkel egészültek ki: Noda György a német tábori konyhájával segítette ki a sarmasági polgármester barátját, a komplex gépezetben egyszerre lehet sütni és főzni ötszáz (!) ember részére.

A turizmus éve

A csapatokat sorra látogatta meg a hagyományőrzőkből, az Országos Faluturizmus Szövetség elnökéből, Kovászna Megye Tanácsának képviseletéből és újságírókból álló zsűri. Többféle szempont szerint értékeltek, és igyekeztek, hogy mindenki díjban részesüljön, hiszen a fesztiválnak, ahogy említettük, csak másodlagos a versenyjellege. Találkoztunk Grüman Róberttel, Kovászna Megye Tanácsának alelnökével is. „Igazi gasztronómiai fővárosa volt ezen a hétvégén Székelyföldnek Bálványosfürdő, és a megyei önkormányzat számára fontos, hogy a turizmus évében minden ilyen rendezvényt támogassunk. Minden egyes ilyen rendezvény egy idegenfogalmi attrakció, hiszen ilyen élmények révén lehet vendégeket vonzani a vidékünkre” – summázta a végig jó hangulatban zajló fesztivál lényegét Grüman.