Nem a jutalomért, hanem az adás öröméért lelkesednek a gyermekek
Ötödik alkalommal hirdette meg a Máltai Szeretetszolgálat sepsiszentgyörgyi szerveze...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Tizenötödik alkalommal hívta össze a gyermekjogvédelmi igazgatóság a rendszerben levő nevelőszülőket egy jó hangulatú, kötetlen együttlétre, ünneplésre pénteken – mert mindnyájan megérdemlik, akik kitartanak e nehéz mesterségben.
Egyre csökken a nevelőszülők száma, nem vonzó e pálya, mert nem könnyű, nagy a felelősség, amelyet 8 óra munka után nem lehet letudni. A nevelteknek szakmát kell adni a kezükbe, fel kell készíteni a valós életben való helytállásra, esetenként pedig a biológiai családba való visszahelyezésre vagy az örökbeadásra is, ami nagyon megterhelő lehet minden érintettnek – mondta lapunknak Vass Mária igazgatónő.
A nevelőszülői rendszert 1999-től működteti a gyermekjogvédelem, a legtöbben 2008-ban vállaltak gyermeket (174-en), jelenleg 130 nevelőszülőnél 247 gyermek van elhelyezésben, de még sokakra szükség lenne, tekintve, hogy az utóbbi időszakban évente átlagosan 30–40 gyermeket hagynak el a kórházban, de idén már 19-en kerültek a rendszerbe. Ám ennél jobban nehezményezte az igazgatónő, hogy a gyermekek nőttével sokasodó gondoktól sokan meghátrálnak, a lázadó kamaszokról lemondanak, visszaadják őket az állami rendszernek, ahol szintén személyzethiány és túlterheltség van.
– Meg kell gondolnunk, hogy nem kellene-e ezeknek a nevelőszülőknek a jogosultságát megvonnunk, mivel végső soron az alkalmatlanságukat bizonyítják be ezzel a lépéssel, végül is a saját gyermekét sem dobja kamaszkorában el az ember – méltatlankodott Vass Mária, aki az ünnepségen köszönettel nyugtázta a kitartó nevelők munkáját. Ugyanezt tette utoljára a nyugdíjazás előtt álló Varga Zoltán is, a megye jegyzője, akinek aláírása minden nevelőszülői tanúsítványon szerepel, és aki arra buzdította a gyermekeikkel jelenlévő felnőtteket, tömörüljenek egyesületekbe, szülői tanácsokba, hogy tapasztalataikat megoszthassák, javaslataikat erősebb háttérrel juttassák el az illetékeseknek.
A nap programjában a továbbiakban a tehetséges nevelt gyermekek produkciói szerepeltek, majd Papp Adolf családterapeuta adott elő a serdülőkori problémákról magyarul, Tímár Rozália pszichológus hasonló témakörben a román nevelőszülőknek tartott műhelymunkát. Közös ebéd, múzeumlátogatás és a Vöröskereszt önkénteseinek, valamint a Caritas munkatársainak köszönhetően sok-sok játékos tevékenység tette ezt a napot különlegessé a rendszerben levők számára.
Nagy újratalálkozásokra is alkalmat adott egymást már ismerő gyermekeknek, a felnőtteknek is alkalmuk nyílt felvetni olyan kérdéseket, melyek mindjárt kevésbé nyomasztóak, ha más is hasonlókról számol be, netalán valamilyen bevált megoldással is előrukkol. Mert előfordul, hogy a nevelteket kinézik az iskolából, hogy a pedagógusok eltanácsolják őket, de olykor a fejlesztésükre is sok energiát kell áldozniuk – a baróti árvaházból odakerült gyermekekkel igen sok gond volt kezdetben – mondták ketten is a megkérdezettek közül. Az is előfordul, hogy a felnőttekre az ró nagy lelki terhet, hogy gondozottjuk, akit sajátjukként nevelnek, betegségben meghal, vagy örökbe fogadják. Mindezek mellett pedig olyan is van – mint a gelencei Lukács Katalin –, akinek példáját leánya is követi, fiatalon maga is beállt a rendszerbe.