Nincsenek hatalmi vágyaik

Egy hosszú, miértekkel terhelt és a koronavírus-járvány fenyegető árnyékában eltöltött időszak után végre nem a rácsok mögött, hanem szülővárosukban, Kézdivásárhelyen ölelhettük magunkhoz ártatlanul meghurcolt és bebörtönzött, de Istennek hála immár csak volt politikai foglyainkat, Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt. Az alábbiakban a velük folytatott kötetlen beszélgetésből nyújtunk ízelítőt.

Az őket ért hamis vádak és égbekiáltó igazságtalanság következtében Beke Istvánt tizenegy nap híján négy esztendőt, Szőcs Zoltánt pedig 1112 napot tartották bezárva különböző helyszíneken. Csupán, mert magyarnak születtek és büszkén vállalták a származásukat. Így tehát félő volt, hogy ennek a fegyház falai között is következményei lesznek. Ettől eltekintve azonban – bár az elején voltak erre utaló jelek –, végül senki részéről sem érte őket hátrányos megkülönböztetés. Véleményük szerint ez a magyar részről rájuk irányuló élénk figyelemnek is köszönhető, hiszen fontos tisztségeket viselő személyiségek keresték fel őket. Például a Román Parlament Emberjogi Bizottságában helyet foglaló Kulcsár-Terza József, aki a fogva tartásuk idején állandó látogatójuknak bizonyult. Ugyanakkor az erdélyi és magyarországi média is következetesen kiállt mellettük, és tudósított a sorsuk alakulásáról. A velük együtt raboskodó „nehézfiúkat” pedig a felsoroltakon kívül a nyakukba akasztott vád tarthatta tőlük távol, hiszen senki sem akart összetűzésbe kerülni egy „terroristával”.

Az idő múlását viszont úgy érzékelték, hogy számukra ólomlábakon vánszorog, és az ártatlanságuk tudatán kívül nehéz volt elviselni az otthontól és szeretteiktől való kényszertávollétet is. Ezen terhek cipelését a családtagok hozzájuk való viszonyulása és rájuk áradó megértő jósága tette elviselhetőbbé. De a kézdivásárhelyi, háromszéki, székelyföldi, erdélyi, magyarországi és Kárpát-medencei magyar közösségek mellettük történő kiállása is, mert ezek híre az anyanyelvű sajtó és média révén rendre eljutott hozzájuk. Segített továbbá az Istenbe vetett hitük és bizodalmuk, mert lehetővé tette, hogy próbatételként fogják fel a nyakukba szakadt igazságtalanságok sorozatát. Ugyanakkor őseiknek a szülőföld megtartása és a nemzet megmaradása érdekében hozott áldozatait sem feledték, dicső tetteik követendő példaként lebegtek előttük.

Beke István és Szőcs Zoltán szerénységére jellemző, hogy a helyt-állásukkal és magatartásukkal megszerzett bizalmi tőke birtokában sem dédelgetnek „hatalmi” vágyakat. A közszerepléstől őket eltiltó ítélet érvényességének a lejárta után sem. Szerető és megértő apa, férj és gyermekként, szabadidejűket és figyelmüket a családjuknak szentelve akarják élni a mindennapjaikat. Önazonosságuk vállalásából és megőrzéséből azonban nem fognak engedni, és a fegyházban megerősödött istenhitük is kapaszkodót jelent számukra a jövőben is.