Nyitott szívvel fogadjuk Krisztus áldását!

A legtöbb településen a házszentelés ünnepével kezdődik az új év, a papok a napokban útjukra indulnak, hogy elvigyék Krisztus áldását a hajlékokba. A hagyomány változásairól, az ünnep fontosságáról Hölgyes Pál Zsolt plébánost kérdeztük.

Amint a lemhényi Szent Mihály-templomban szolgáló Hölgyes Pál Zsolt a beszélgetés elején elmondta, általában falvakon teljesen más a házszentelés, mint városon. Amíg a falusiak életében ez ünnepnek számít, a tapasztalatok szerint városon már nem tartják annyira fontosnak az emberek.

„Környékünkön, főleg falvakon, hála Istennek még él a házszentelés hagyománya. Az emberek számára ez egy ünnep, tisztelettel, örömmel fogadnak, nincs nagy változás a fogadókészségben. A járvány idején közösségemben kihirdettem, hogy aki tart a megbetegedéstől, és nem szeretne beengedni, annak van lehetősége az udvaron is fogadni – egyetlen család volt, amely a teraszon fogadta az áldást. Azt gondolom, még mindig van annyi hit az emberekben, ami felülkerekedik a megfélemlítő jelenségeken is akár” – idézte fel Hölgyes Pál Zsolt.

A fiatal és az idősebb nemzedék között azonban már egyértelmű különbségek észlelhetők. Mivel a papból, ministránsokból, egyháztanácsosokból álló csoport általában január másodikán indul házszentelni, akkor még nagyon sok fiatal a szilvesztert ünnepli vagy éppen piheni.

„Ebből a szempontból nem tudom, mit hoz majd a jövő. Bárcsak ne lenne igazam, de úgy látom, nehezebb lesz már hozzájuk eljutni, nehezebben nyitnak az egyház felé. Régebb a mostani idősebbeket könnyebb volt megfogni. Persze, ha kialakul a fiatalokban is a személyes kapcsolat a Jóistennel, akkor nem lesz gond. Nem ítélem el őket ezért, egyszerűen csak ez van, ez a mai világ” – fejtette ki a plébános.

Mikor indul útjára a pap?

Nagyobb közösségekben elterjedt mostanában az is, hogy a pap karácsony és szilveszter között indul el házszentelésre, hogy legyen ideje befejezni vízkeresztig. Hölgyes nem tartja magát ehhez, szereti, ha a találkozás az új év fényében történik, ezért ő mindig január 2-án indul bejárni a falut. 

„Voltam segíteni más falvakban, de nekem nem adja azt a plusz ünnepi hangulatot, amire a január képes. Az énekben is így szólunk: új esztendőben új szívekkel dicsérjük Jézust. A januári házszentelés teljesen más szerintem. Ilyenkor még otthon vannak a családok, van lehetőség a találkozásra, jókívánságok hangzanak el, tervekről lehet beszélgetni” – magyarázta.

Mire figyeljünk igazán?

Az emberek hajlamosan túlgondolni ezt az ünnepet is, képesek gondként felfogni azt, hogy érkezik a pap. De nem az a legfontosabb, hogy minden tökéletes puccban legyen a házban.

„Azzal a tudattal, gondolattal kell készülnünk, hogy jön a pap, aki Isten áldását adja a házra. A Jóisten nem néz semmit, áldását ingyen adja minden hajlékra. Figyeljünk arra, hogy azt úgy fogadjuk, hogy egész évben erőt tudjunk belőle meríteni” – emelte ki.

Mint mondta, ő nem a GMB – Gáspár, Menhyárt, Boldizsár – monogramot írja a lakások ajtajára, hanem a CMB rövidítést, amelynek jelentése, Krisztus áldja meg a hajlékot (latinul: Christus Mansionem Benedicat).

„Arra bíztatom az embereket, ne töröljék le azonnal, ahogy elhagyjuk az otthonukat. Ha évközben bárki bemegy az ajtón, lássa, hogy Krisztus áldása van a hajlékon, családon. Vagy ha egy hétköznap este munkából fáradtan, türelmetlenül térünk haza, és felpillantunk az ajtófélfára, akkor jusson eszünkbe, hogy családunk, otthonunk Krisztus által áldva van” – hangsúlyozta.

A legfontosabb tehát, hogy nyitott szívvel fogadjuk Krisztust otthonunkban. Természetesen meg kell adni neki is a tiszteletet egy fehér abrosszal, fényességgel, égő gyertyával, de a figyelmünket fordítsuk magára az áldásra.

„Szoktam kérni, hogy akinek van saját keresztje, szentírása, az tegye ki az asztalra, így a tiszteletet annak is megadhassa” – tette hozzá a plébános.

Szabó Barbara