Összefogásra buzdítottak

Tegnap délben szép számú civil szimpatizáns és a sajtó képviselői jelenlétében börtönből való szabadulásuk körülményeiről számolt be Beke István és Szőcs Zoltán, akik a romániai közéletbe a székely „terroristákként” maradnak emlékezetesek. A két férfi ügyük hátteréről, a reménytelenség napjairól, a romániai (i)gaztalanságról is beszámolt, válaszolva az újságírók kérdéseire.

Beke István és Szőcs Zoltán Kulcsár-Terza József RMDSZ-es parlamenti képviselő társaságában érkezett a Gábor Áron-szoborhoz, ahol Fejér László szenátor is üdvözölte őket, a honatya egyébként id. Lomnici Zoltán, Magyarország volt alkotmánybírójával közösen többször lobbizott a fogva tartott kézdivásárhelyiek érdekében, elnöki kegyelemért is folyamodtak. Szép számban voltak jelen az erdélyi és anyaországi sajtó képviselői, akiknek kérdések feltevésére is volt lehetőségük a mintegy negyvenpercesre nyúló beszélgetés során.

Elöljáróban Kulcsár-Terza képviselő elmondta: nehéz szólni, ő sem remélte, hogy megéri azt a pillanatot, hogy a két fiatalt börtönbüntetésük előtt szabadon bocsássák, de ez megtörtént, fizikai valójukban ott vannak Kézdivásárhely főterén. „Nagyon nehéz idő van a hátunk mögött, de aki azt gondolja, hogy Beke István és Szőcs Zoltán hazatérésével a harcnak vége van, az téved. Be kell bizonyítanunk Európa előtt, hogy ártatlanok, mindenkinek tudnia kell, hogy milyen sorsa van a magyarságnak” – mondta a képviselő.

Kulcsárt követően elsőként Beke István szólt a jelenlévőkhöz. „Szeretném megköszönni mindenkinek, aki hitt bennünk, és hitt az igazságban. Ahogy a képviselő úr is mondta, annyi információ van a fejünkben, hogy azt sem tudjuk, hogy hol kezdjük, miként folytassuk, de örvendünk, hogy vége van, itt lehetek, ebben a kicsivel több szabadságban, mint ami odabent van, mert lassacskán ezt sem lehet szabadságnak nevezni” – fogalmazott Beke, hozzátéve, a legfontosabb számára, hogy a családjával együtt lehet, visszatérhetett a régi környezetébe. Mondanivalóját azzal egészítette ki, hogy az elmúlt három évben egy időkapszulában volt, furcsa, ahogy eltelt az idő, lemaradt dolgokról, főleg gyerekei cseperedéséről.
Szőcs Zoltán leginkább azt fájlalta, hogy nem lehetett jelen gyereke megszületésekor, gyakorlatilag ártatlanul kellett elszenvednie azt, hogy az életéből évek repültek el.

Nem bántak rosszul velük

Kérdésünkre, hogy érte-e őket hátrányos megkülönböztetés amiatt, hogy román börtönben székely „terroristanként” voltak fogva tartva, nemleges volt a válasz. Kicsit furán néztek rájuk, de nem érte retorzió amiatt, hogy ők a hírhedt terroristák, a börtön illetékesei is normálisan viszonyultak hozzájuk. A körülmények persze csapnivalók voltak, poloskákkal küszködtek, viccelték el a feketehalmi élményeiket. A két egykori vármegyés külön megköszönte az erdélyi magyarság kiállását, a magyar nyelvű sajtó pozitív hozzáállását ügyükhöz, mint mondták, ez tartotta a lelket bennük, adott reményt számukra.

Koncepciós ügy?

Arra is kíváncsiak voltunk, miként látják: az események nem amiatt történtek, mert a hatalom számára kényelmetlenné vált a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM), és gyakorlatilag egy szervezet lefejezése során ők voltak az áldozatok? Ezt mind Beke, mind Szőcs megerősítette, hat év távlatából úgy látják, az ellenük folyó eljárás egyik célja, pontosan a HVIM kicsinálása volt. Szőcs Zoltán szerint arra törekedtek, hogy ne lépjenek át egyetlen kerítésvonalat se, de esetükben az történt, hogy a hatalom jól felkészült emberei gyakorlatilag áthúzták őket a kerítés alatt. Beke István szerint a forgatókönyv előre meg volt írva, és nekik a statiszta szerepet osztották ki. Kérdésre, hogy kihasználják-e a szimpátiából adódó társadalmi tőkét, és vállalnak-e a közeljövőben közéleti szerepet, Beke István Szőcs Zoltán nevében is kijelentette: ugyan négy évre el is vannak tiltva minden ilyesmitől, de nem áll szándékukban, vissza akarnak térni megszokott életükhöz, családjukhoz, számukra ez a legfontosabb.

Nem kértek, hivatalból járt

Szőcs Zoltán pontosítani is kívánt: mint mondotta, a külvilág hírei hozzájuk is eljutottak, így több ízben olvasták, hogy ők kérték volna a feltételes szabadon bocsátásukat. „Valójában ez egy bizonyos idő eltelte után mindenkinek hivatalból jár, és nem is választható. A furcsa az volt számunkra, hogy folyamatos elutasításban volt részünk, de hát ez az egész ügy több mint furcsa volt. Petárdák birtoklásától jutottunk el a terrorizmusig, egyik percről a másikra változott meg az ügyünk besorolása. Rengeteg visszás dolog volt, de túléltük, itt vagyunk, üzenetünk az, hogy össze kell fogni, együtt erősebbek vagyunk” – mondotta. Úgy vélekedtek: nem hagyják az ügyet ennyiben, felsőbb fórumokon keresik meg igazságukat, mert ártatlanul veszítettek el 11 nap híján négy évet életükből, családjuktól, barátaiktól, otthonaiktól távol. És ami a legfontosabb, négy évet nem voltak szabadok!

Igazságot kell szolgáltatni!

Fejér László Ödön szenátor és id. Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke üdvözli a székely politikai foglyok szabadon bocsátását kimondó jogerős bírósági döntést.
Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt terrorizmus vádjával 5–5 év szabadságvesztésre ítélte a román bíróság. A megalapozatlan döntés célja az erdélyi magyarság megfélemlítése volt. Erdélyben kezdettől fogva koncepciós perként kezelték a székely fiatalok bebörtönzését.
A jogorvoslati kérelmeket sorra elutasította a román bíróság. Fejér László Ödön és id. Lomnici Zoltán kegyelmi kérelemmel fordult Klaus Iohannis román államfőhöz, aki nem tett eleget a kérésnek, és fogadni sem volt hajlandó őket, ezzel megsértve a román szenátust is.
A szabadlábra helyezés örvendetes, de nyilvánvaló, hogy igazságot kell szolgáltatni az ártatlanul bebörtönzött székelyeknek, erre az Emberi Jogok Európai Bírósága hivatott, amelyhez beadvánnyal éltek.

Fejér László Ödön és id. Lomnici Zoltán