Ötven éve „tanulva tanítanak”

A tanügyi káderek 1969 februárjában megtartott országos konferenciáján vetődött fel első alkalommal a Pedagógusok Háza szükségessége. 1971-ben alakultak meg ezen központok mint önálló módszertani, tudományos, kulturális és nevelési intézmények. A sepsiszentgyörgyi pedagógusok háza a jubileumot a Fidelitas hotelben tartott szakmai konferenciával és a volt vezetők díjazásával ünnepelte meg.

A népes hallgatóságot Barabás Andrea, az intézmény igazgatója üdvözölte. Mint mondta, a tanítók, tanárok szakmai és személyes fejlesztését, képzését szolgáló Pedagógusok Háza alapításának 50. évfordulója mellett ahhoz is kapcsolódik a konferencia, hogy tíz éve vette fel az intézmény Csutak Vilmos nevét. Számos partnerintézmény kapcsolódott be az ünneplésbe különböző programokkal, 10 településen 50 előadó szólal meg ennek kapcsán. Emellett hamarosan a pedagógusok napját is ünnepelik szakmai berkekben. Ők mindennapjainkban, mint e konferencián is, „tanulva tanítanak”, idézte a pedagógusok háza logójában is szereplő latin mondást az igazgatónő.

Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy a gyors társadalmi-gazdasági változások, amelyeket össznépességi szinten megtapasztalunk, az iskolákat sem kerülik el. A katedránál állók is igen sok kihívással szembesültek, de sok lehetőséget is jelentett számukra az elmúlt időszak. Ezek adták a konferencia előadásainak gerincét, amelynek egy-egy „csigolyáját” jelentette a helyi szakemberek előadása: Kondor Ágota a mentálhigiéné mibenlétét taglalta, Papp Ágota a rezilienciáról, a külső hatásokhoz való rugalmas alkalmazkodás képességéről, Antalka Ágota a kiégés megelőzéséről és a válság leküzdéséről szólt.

A második szekcióban a Sapientia Tudományegyetem oktatóinak értekezéseire került sor: Osztián Pálma az AlgorRhytmics projektet mutatta be, amely az informatikát a tánctanulással ötvözi, mert a számítógépes gondolkodás fejlesztése is lehet izgalmas és emberközeli. Tódor Erika-Mária az iskolai nyelvhasználati szokásokról beszélt, arról, hogyan lehet „mai” a jövő generáció tanára. Tódor Imre a Székelyföldön végzett saját kutatást ahhoz kapcsolódva, hogy az oktatás digitalizálása megteremti, növeli vagy csökkenti a társadalmi egyenlőtlenségeket.

Az értekezések után került sor a pedagógusok háza 50 évét összefoglaló igényes kiadvány bemutatására.
A fél évszázad intézménybeli és ahhoz kapcsolódó eseményeinek felgöngyölítésében meghatározó szerepe volt Farkas István volt főtanfelügyelőnek. Az ő dokumentumokban való kutakodásának eredménye az is, hogy az 50 év alatt a házban dolgozó összes alkalmazott neve is meg van örökítve a kiadványban. Több kolléga is közölt személyesebb hangvételű visszatekintéseket, amelyekből kirajzolódik egy kis kortörténet, a pedagógusok házának rendszerváltás előtti arculata – beleértve azt az 1986-tól 1990-ig tartó időszakot is, amelyben gyakorlatilag nem létezett – és utáni is, de helyet kapott benne Csutak Vilmos életének és munkásságának története is.

A jubileumi ünnepség utolsó mozzanataként az intézmény volt vezetői közül kitüntették a jelenlevőket.