Pénzügyben és sportban otthon

A háromszéki magyar képviselőjelöltek közül ma Miklós Zoltánt mutatjuk be olvasóinknak. Neve nyilván sokaknak ismerős már, ezúttal szakmai karrierjének kevésbé reflektorfényben zajló részét, illetve azokat az elveit is feltárjuk, amelyek mentén elképzeli parlamenti tevékenységét.

– Az embert – a politikust is – elsősorban tevékenysége határozza meg. Kérem, mutatkozzon be, és beszéljen a munkájáról is.

– Szentgyörgyön születtem, 1993-ban érettségiztem a Székely Mikó Kollégiumban, a brassói Transilvania Egyetemen lettem közgazdász. Dolgoztam pénzügyi ellenőrként, majd a CEC Bankban eltöltött 19 év után 2018 októberétől a Sepsi Ipari Park ügyvezetője lettem. 2008-tól 2018-ig városi tanácsos voltam, és alapításától fogva (2012) a Sepsi Sic sportegyesület igazgatótanácsának tagja vagyok, úgyhogy sportmenedzsmentben is van már tapasztalatom. Hobbim a sport, a rockzene és a társasjáték. 45 éves vagyok, nős, két gyerek édesapja.

– Ön szerint mik egy politikus elengedhetetlen erényei?

– Legfontosabb, hogy tudjon megfelelő szakmaisággal és csapatban dolgozni. Ugyanúgy, mint a sportban, a törvényhozásban is kiemelten fontos, hogy mindenki a saját helyén jól teljesítsen azért, hogy a csapat eredményesen működhessen. Úgy gondolom, a munka mezején eltöltött 23 évemet hasznosítani tudom, különösen a bizottságokban zajló háttérmunkában, hiszen az érdemi munka, a jogalkotás ott történik. A közösség javát szolgáló tervezeteket is itt kell támogatni vagy megvédeni.

– Milyen téren érezné hatékonynak magát?

– Tehermentesíteni kell az önkormányzatokat, hiszen sok olyan dologra költenek pénzt, amire központi forrásokat kellene találni. Például a nagyvárosok színházait az állam finanszírozza, a kisebb városokét nem. Ugyanakkor ma a teljesítménysport is erőteljesen önkormányzatiközpénz-függő, és ez sem helyénvaló. A pénzügyi autonómia megteremtését, illetve kiszélesítését, az önkormányzatok megerősítését nagyon fontosnak ítélem. A Bukaresttel fennálló erőteljes kötődés nem egészséges, fontos lenne, hogy a helyben megtermelt összegekről mi rendelkezhessünk. Az adópolitika szabályozásában is látnám az én helyemet. Meg kell védenünk a munkahelyeket, közben jelentős közberuházásokat is kellene eszközölni, ehhez újabb és újabb forrásokat kell azonosítani: az adóalapot kellene kiszélesíteni, és a gyenge adóbehajtást javítani. Gazdaságserkentő és munkahely-védelmező programok helyes működtetésére is nagy szükség lenne. Van néhány jó program, de a bürokrácia miatt nehézkesen működnek, például a technikai munkanélküliség esetén nyújtott támogatásokat kínkeserves lehívni. De az ipari parkok létesítése, a meglévők fejlesztése is nagyon fontos, ezek tudnának ugyanis segíteni a települések foglalkoztatási gondjain. Ez igazából eddig csak a nagyvárosokban sikerült.

– Tudjuk, hogy a politika egy „húzd meg, ereszd meg” játék, meddig lehet elmenni a kompromisszumok megkötésében?

– Szerintem lehet úgy politizálni Bukarestben, hogy a szakmai értékrendünk ne csorbuljon. Ezt tapasztaltam a tanácsosi munkám során is: amikor 2008–2012 között az RMDSZ-nek nem volt többsége a tanácsban, szakmai érvekkel és megfelelő csapatmunkával mégis tudtuk az érdekeinket érvényesíteni. Erre készülök a parlamentben is.