Pontosítás

Alább Márton Árpádnak, az RMDSZ parlamenti képviselőjének válaszanyaga olvasható lapunk július 10-ei számában megjelent A Btk. 13 „legártalmasabb” módosítása” című cikkére, melynek forrása a digi24.ro internetes portál volt.

A hivatali visszaélés
Az alkotmánybíróság mondta ki azt, hogy ennek a bűncselekménynek a leírása csak akkor alkotmányos, ha az úgy értelmezendő, hogy az elkövető kizárólag a törvény, valamint törvényerejű rendeletekben leírt szabályozást sérti. Szintén az alkotmánybírósági döntés, a Velencei Bizottság ajánlására alapozva tartalmazza a küszöb létének szükségességét. A bizottság tehát és a parlament is nem tehetett mást, mint azt, hogy átültesse az alkotmánybírósági döntést. Különben a törvényre való hivatkozást a Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR), illetve a Nemzeti Liberális Párt (PNL) is hasonló módon szerette volna megoldani, a különbség csak az volt, hogy míg előbbiek előbb 1000 lejes, majd minimálbér szintű kárt javasoltak küszöbnek, a liberálisok ehelyett súlyos kárról beszéltek, mintegy a bíróra bízva a súlyosság megállapítását. Különben az RMDSZ is ilyen jellegű módosítást javasolt. A 7 évről 5 évre való csökkentés valóban problematikus, főleg az elévülés csökkentése miatt. Ami annak a kérdését illeti, hogy vajon a hivatali visszaélés, amennyiben nem okoz hasznot az illetőnek vagy családtagjainak, milyen esetben minősülhet bűncselekménynek, ez vitatható. Hiszen bármilyen szolgáltatás vagy beruházás hasznot jelent annak, aki azt elvégzi. Aki pedig erre szerződést ír alá, mintegy kiváltja ezt a haszonszerzést. Vajon minden egyes ilyen esetben ott kell lógjon a Damoklész kardja az ilyen tevékenységet aláíró személy feje fölött? Az elmúlt időszak igazságszolgáltatási visszaéléseit ismerve nem akasztja meg akár évtizedekre az ország fejlődését? Másrészt az is igaz, hogy valaki visszaélhet úgy a hatalmával, hogy csak pusztán rosszindulatból sem hajlandó valaki számára biztosítani jogait, például a nyelvhasználat terén, bár ebből neki anyagi haszna nem lesz, de ő egyszerűen így akarja, és úgy gondolja, hogy büntetlenül megteheti.

Hivatali gondatlanság
Eme kérdés szabályozásának problematikája még összetettebb, hiszen feltevődik a kérdés, hogy honnan kezdődik az a hivatali gondatlanság, amely bűncselekmény, és meddig tart az, ahonnan csak kihágás, fegyelmi vétség. Szintén az elmúlt időszak ügyészi értelmezéseit figyelembe véve a gyakorlat azt mutatja, hogy bármely vezető megvádolható azzal, hogy hivatali gondatlanságot követett el, ha aláír egy olyan dokumentumot, amit egy arra hivatott szakértő állított össze. Viszont az is igaz, hogy ennek hiányában előfordulhat, hogy az ügyészek ezen esetekben is hivatali visszaélésért indítanak eljárást.

A szervezett bűnözői csoport, bűnbanda újrafogalmazása
Hogy mennyire szükséges ennek az újragondolása, talán a kézdivásárhelyi elítéltek esete igazolja, hiszen ugyancsak fontos lenne az, hogy csak akkor beszélhessünk szervezett bűnözői csoportról, ha az a csoportosulás bizonyíthatóan (és itt nem légből kapott bizonyítékokról beszélünk) azért jött létre, hogy bizonyos bűncselekményeket elkövessen. Bizonyíték hiányában tehát az egész, akárcsak a jelzett esetben, az ügyész fantáziájának szüleménye, azaz nem minősülhetne bűntettnek.

Bűnpártolás
Alkotmánybírósági döntés mondja ki azt, hogy mind a tanúvallomás, mind a bűnpártolás esetén az elkövetőnek rokoni körébe nemcsak a feleség, hanem az élettárs is bele kell számítson. Ha pedig valaki nem köteles valaki ellen vallani, azt feljelenteni, akkor az illető bűnpártolást sem követhet el.

Befolyással való üzérkedés
A módosítás lényege abban áll, hogy ahhoz, hogy ilyen jellegű bűncselekményt kövessen el valaki, legalább kísérletet kell tegyen valakinek a befolyásolására. A jogos módosítás annak köszönhető, hogy amennyiben valaki nem is rendelkezik azzal a képességgel, hatáskörrel, hogy befolyásoljon egy hivatalnokot, csak azt sejteti, vagy ha az illető személy csak kér vagy elfogad javakat e célból, de nem tesz semmilyen lépést a befolyás érdekében, akkor nem befolyással való üzérkedésről, hanem közönséges csalásról van szó, amit annak megfelelő helyen büntet a Btk.
A szolgálati bűncselekményekre kiszabható büntetések csökkentése enyhítő körülményként szerepel, amennyiben megtérítik az okozott kárt, hiszen a cél a kár megtérítése. Jelenleg elítélnek embereket, és egy lej sem térül meg a kárból. Az enyhítő körülmény nem jelenti azt, hogy nem szabnak ki büntetést. A magáncégek vagyonából való sikkasztás esetén, ha a károsult kiegyezik a károsítóval, és ezért nem tesz feljelentést vagy kibékülnek, akkor nincs értelme a bűnvádi eljárásnak.

A halmozott bűncselekmények kapcsán kirótt büntetések
Régen olyan előírás volt erre az esetre, hogy ha több bűncselekményért ítélnek el valakit, akkor a kiszabandó büntetés a súlyosabbik bűncselekmény felső határáig növelhető, és ha az nem elégséges, akkor még öt év hozzáadható, de úgy, hogy az így kiszabott büntetés ne haladhassa meg a következő súlyosabb bűncselekményért kiróható maximumot. Közérthetően: lopásért ne lehessen több évnyi börtönt kapni, mint az egyszerű gyilkosságért kiszabott legsúlyosabb büntetés. Ma nem ritka, hogy gyilkosságért valaki 10–15 évet kap, és voltak olyan esetek, amikor sikkasztásért, lopásért 27–28 év büntetést róttak ki. A jelenlegi szabályozás ugyanis nem a bíróra bízza az eset súlyosságának mérlegelését, hanem egy szigorú előírást tartalmaz arra, hogy miként kell kiszabni a pótlólagos büntetést. A szakma egyhangú véleménye az volt, hogy ez a bírót könyvelővé minősíti, azaz nem mérlegel, hanem számol. Az RMDSZ pont ezért a régi előírás visszahozását javasolta, ezzel szemben az elfogadott változat nem a kiszabható, hanem a kiszabott legsúlyosabb büntetést és 5 év helyett 3 évnyi pluszt tartalmaz. Ez valóban lejjebb hozhatja a kiszabható büntetést, de figyelembe véve, hogy viszonyítani kéne a következő súlyosságú bűncselekményhez, ez a csökkentés néhány hónap, esetleg egy-két évnyi lehet.

Elévülési határidő csökkenése
Ez úgy, ahogy van, valóban problematikus, valószínűleg rövid időn belül, nyugodtabb körülmények közötti újragondolást igényel.

A kiterjesztett elkobzás
E cikkely esetében két dolgot kell figyelembe venni. Egyrészt a jelenleg hatályos előírást, másrészt azt a kötelező érvényűt, amit az erről szóló uniós irányelv tartalmaz. Ennek az egyik legkényesebb oldala a harmadik személyre vonatkozó rész. Az egyértelmű, hogy amennyiben bizonyíthatóan valaki a bűncselekményből szerzett javakat más tulajdonába próbálja kimenteni, mintegy kivonva az igazságszolgáltatás alkalmazása alól, akkor ez ellen fel kell lépni, és a végleges ítélet után ezen vagyonrészeket is el kell kobozni. Ebben áll a kiterjesztett vagyonelkobzás. Tehát ennek fontos eleme, hogy a javak bizonyíthatóan bűncselekményből kell származzanak, és ezen javak kerüljenek máshoz. Annak érdekében, hogy ezek ne tűnjenek el, azonban már a büntetőeljárás során is zárolni lehet mindazon személyek vagyonát, akikkel kapcsolatosan felmerül ez a gyanú. Elégséges tehát jelenleg az, ha az ügyész úgy véli, hogy valaki jobban vagyonosodott, mint ahogy ő azt legálisan tehette volna, és ennek egy része valakikhez (rokonokhoz, vagy más személyekhez, cégekhez) kerül és anélkül, hogy konkrét bizonyíték lenne arra, mindezen személyek, cégek teljes vagyonát, számláit zárolni lehet, a per egész tartamára. Tehát kb. három évre, ami alatt a cégek csődbe jutnak, alkalmazottak elbocsátásra kerülnek. Az elfogadott módosítás ezt a visszaélési lehetőséget próbálja kiküszöbölni annak az igénynek bevezetésével, hogy legyen bizonyíték arra, hogy a vagyonosodás bűncselekmény elkövetéséből származik, illetve hogy az, aki akár pénzért birtokába jutott a vagyonrésznek, anélkül, hogy tudta volna eredetét, ne károsulhasson. A jog ugyanis védi a jóhiszemű vásárló érdekeit. Ez nem a bűnözőét kívánja enyhíteni, hiszen a kárt ő meg kell térítse, csak a jóhiszemű vásárlóét.

A feltételes szabadlábra helyezés
A feltételes szabadlábra helyezés intézménye tovább is a jó magatartás és a társadalomba való beilleszkedés képességének függvénye marad, pusztán csak az a letöltött intervallum lett rövidebb, ami után ezt számba veheti az erre hivatott testület.
Az enyhítő körülményeknek felsorolásában a kár megtérítése jelenleg is ilyen körülmény. Ez azonban nem alkalmazható bizonyos, súlyosnak tartott bűncselekmények esetében. Jelenleg ez egy hosszú felsorolást tartalmaz, egyebek között olyan bűncselekményeket is, amelyek során nem keletkezik anyagi kár, vagy amelyek súlyossága kisebb, mint amekkora az az érdek, hogy megtérítsék a kárt. Ezek lettek törölve a felsorolásból. Az előírás szerint ebben csak akkor részesülhet a személy, ha legalább öt évre visszamenőleg nem részesült ilyen kedvezményben. Tehát azt nem szabad megengedni, hogy valaki lop, letartóztatják, visszafizeti, elengedik a büntetés egy részét, kijön a börtönből, aztán megint lop, megint visszafizeti arra számítva, hogy megint kevesebb büntetést kap.
Az ártatlanság vélelmének büntetőjogi védelme. Ez azt mondja ki, hogy amennyiben végleges ítélet előtt valakiről egy köztisztviselő úgy beszél, mintha már el lenne ítélve, akkor ez börtönnel sújtandó. Ha pedig azt az intézmény nevében teszi, ez súlyosbított bűncselekménynek minősül. Ha csak a büntető perrendtartásba kerül be az az uniós előírás, hogy senkiről ne lehessen addig úgy beszélni, mintha már elítélték volna, és ezt nem követi semmilyen büntető előírás, akkor az egész csak szépen hangzó szöveg marad, nyugodtan lehet pellengérre állítani ártatlan embereket, hiszen aki ezt teszi, az nem számíthat semmilyen büntetésre. Az ember pedig marad a sárral, amit rákentek.

„A feljelentések bátortalanítása”
Ez a szöveg arról szól, hogy ha valaki megvesztegetett valakit, és az azzal kapcsolatban feljelentést tesz, még mielőtt a bűncselekményre fény derül, akkor mentesül a büntetéstől. Csak a vesztegetést elfogadó ellen indul eljárás. Eddig is létezett egy olyan általános előírás, hogy ez azelőtt kell történjen, mielőtt rájöttek volna a bűncselekményre. Ebben az esetben ez kibővült azzal, hogy ezt a feljelentést egy éven belül kell megejteni. Arról van szó tehát, hogy A megvesztegette B-t, és A rájött arra, hogy ez nem volt helyes, akkor egy éven belül fel kell jelentenie B-t annak érdekében, hogy megmeneküljön. Tehát A tud az ügyről, mert ő a vesztegető, és volt ideje is gondolkodni a cselekedet helyességéről egy egész évet, valamint azt akarja, hogy őt ne büntessék meg, akkor van ideje feljelentést tenni, nem muszáj 8–10–12 évet várjon, hogy amikor esetleg más bűncselekmények miatt akarják elítélni, enyhítő körülmények után kutakodva valaki ellen feljelentést tegyen. Az igazságszolgáltatás gyors eljárása is szükségessé teszi a nem elbátortalanító, hanem sürgető intézkedést. Ugyanis az illető személy minél előbb meg kell tegye a feljelentését, és ez a társadalom érdeke.
Márton Árpád
parlamenti képviselő