Pro Urbe díjas Szabó Lajos: Fontos ne legyek magamnak

Felemelő pillanata a sepsiszentgyörgyi városnapoknak a Pro Urbe díjak vasárnapi átadása a közösség szolgálatában megőszült embereknek. Idén egyedüli kitüntetettként az aranymisés, ötven éve Márton Áron püspök által pappá szentelt Szabó Lajos címzetes kanonok, esperes, szentszéki tanácsos vette át az elismerő oklevelet a Bod Péter könyvtár Gábor Áron-termében a városért, a közösségért „pénz és taps nélkül” végzett szolgálatáért.

Hirdetés

A megható ünnepségen jelen voltak Sepsiszentgyörgy testvértelepüléseinek küldöttségei, többek között a balatonszentgyörgyi is, mellyel a városi tanács vasárnap déli rendkívüli ülésén szentesítették a 25 éves együttműködést.

– A közösségnek, hogy a helyes úton megmaradhasson, szüksége van jó példákra, melyek helytállásra és kitartásra sarkallnak – mondta Antal Árpád polgármester, mielőtt bejelentette volna a díjazott nevét.
Szabó Lajos laudációját Dávid Péter egyháztanácsos olvasta fel. Hosszú a kitüntetett érdemeinek listája, aki 29 éves szentgyörgyi tevékenysége alatt éppúgy építette a lelkeket, mint amennyire az anyagi világban is igyekezett azokat méltó körülmények között éltetni: zarándoklatra buzdított, évtizedek óta neveli-irányítja a cserkészeket. Hitoktatói tevékenységét az RMPSZ életmű-díjjal jutalmazta, az ökumené szellemét terjesztette, szobrot állíttatott Szent Istvánnak, Márton Áronnak és Szűz Máriának, nagy szerepe volt a Krisztus király templom építtetésében, a Szent József-templom és plébánia épületegyüttesének felújításában, és folyamatosan rendíthetetlen magyarságtudattal, őseink hagyatékának továbbörökítése iránt érzett felelősséggel szolgált.

A Pro Urbe díjat, illetve az elismerő oklevelet Antal Árpád adta át Lajos atyának, aki pályájára visszanézve fontosnak tartotta elmondani: Ábrahámhoz hasonlóan engedelmeskedett az Úrnak, aki ismeretlen földre küldte a nagy keservvel otthagyott, szeretett Csíkból (Csíkszenttamáson született), de az Úr kegyelmétől megerősödve lépett új hívei közé, Reményik Sándor szavait szem előtt, illetve lelkében tartva: Akarom, fontos ne legyek magamnak,/A végtelen falban legyek egy tégla… Sok lélek alatt a tutaj. Nem vagyok hős

– nyomatékosította Szabó Lajos, hozzátéve, valószínűleg sokan vannak, akik nála jobban is megérdemlik a kapott díjat; ő csak kötelességét teljesítette, ugyanakkor a kitüntetés egyszerre a város minden katolikusáé és jóakaratú emberéé, akinek munkája és áldozatvállalása által véghez tudta vinni feladatait.

– Csak közösségben haladhatunk, építhetjük a város anyagi-szellemi épületét – mondta, és A nemesség kötelez francia mondás által vezérelve, immár a Pro Urbe díj tulajdonosaként bevallotta: „most már igazi szentgyörgyi” szeretne lenni, és még sokat tenni a városért. <<