Replikázik a szövetség

Rossz néven vette a Kovászna Megyei Háziorvosok Szövetsége pénteki véleményanyagunkat (Ki kit szolgál?), amelyben munkatársunk úgy értékelte, hogy a családorvosok magukra hagyták az idős betegeket az oltási kampányban, ezért – a replika jogán – levélben fogalmazták meg álláspontjukat. A levelet dr. Şereş Lucia, a szövetség elnöke írta alá, ennek szerkesztett változatát az alábbiakban közöljük.

A levélben Dr. Şereş „felháborítónak” nevezi Erdély András írását, amely „sértő a családorvosokra és a kollégiumra nézve, és félrevezeti az olvasókat”. Emlékeztet: a háziorvosok az elejétől kiálltak a világjárvány elleni harcban, többen megbetegedtek, országszerte mintegy negyvenen meghaltak a járványban. Kifejti: az elmúlt esztendőben nemcsak a járvánnyal küzdöttek, hanem az állandóan változó törvényekkel is, „volt olyan hét, hogy egy törvényt háromszor-négyszer is módosítottak”.

„A családorvos is csak egy ember, nem superman, és a nap neki is csak 24 óra, pedig egyesek szerint nekik 48–72 órát tart”– fogalmaz a levél, és leszögezi: a családorvosok alapvető teendője az egészségfenntartás, illetve az akut és krónikus betegek kezelése, erre jött rá a koronavírus-gyanús betegek kiszűrése, eligazítása, kezelése, monitorozása, az egészségügyi igazgatóság informálása.

Az oltáselőjegyzéssel kapcsolatban felhívja a figyelmet, hogy a családorvoson kívül még négy lehetőség van (előjegyezheti magát a beteg vagy egy hozzátartozója, fel lehet hívni a call centert, segíthet a szociális iroda), hogy az oltási platform „nehézkes”, általában csak éjszaka lehet helyet foglalni, „megoldhatatlan a kabinetből”. „Az előjegyzés nem az orvosi ellátás része, hanem egy bürokratikus folyamat” – állapítja meg a levél.

A szövetség véleménye szerint városokban nem indokolt háziorvosi rendelőkben oltani, hiszen specifikus infrastruktúrával jól felszerelt oltóközpontok vannak, ahol a családorvosok is szolgálatot teljesítenek, falvakon viszont indokolt lehet, ám segítségre van szükségük: táblagépekre (mint a városi központokban), regisztrátorra (aki előjegyez, behív, beír, kinyomtatja az oltási igazolványt), fogyóanyagokra és nem utolsósorban olyan oltóanyagra, amit elfogadnak a páciensek.

Dr. Şereş úgy véli, a cikk „dezinformál” a pénz tekintetében is: az a „horribilis összeg”, amit a szerző kiszámított, nem következik a törvényből, és nem is a programálásra jár, hanem a felvilágosításra, a beszervezésre, az oltásra, a megfigyelésre stb. A családorvos jövedelme is „rosszindulatúan” van a brit orvosok jövedelméhez hasonlítva, hiszen az nem az orvos, hanem a kabinet jövedelme, amiből fizetni kell az alkalmazottakat, a fogyóanyagokat, a közköltséget, s a megmaradó összegből még levonják az adót, az egészség- és nyugdíjbiztosítást. „A lényeg az lenne, hogy ne uszítsuk a betegeket az orvosok ellen, hanem összefogjunk, és együtt, a sajtó segítségével is próbáljuk rávenni az embereket a szabályok betartására, hogy oltassák be magukat, mert akkor elkerülik a megbetegedést, kialakul a társadalom védettsége, és legyőzzük a világjárványt” – írja dr. Şereş Lucia.