Év végéig beüzemelik az okoskukák többségét, de a lakosság mentalitásának is változnia kell
Ez évben 100, jövőre további 41 okoskukát állítanak működésbe Sepsiszentgyörgyön Az ...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A marosvásárhelyi központú Erdélyi Hagyományok Háza Alapítványnak hat területi kirendeltsége van, a marosvásárhelyi, kolozsvári, székelyudvarhelyi, csíkszeredai mellé legújabbként felkerült a térképre a nagyváradi és a sepsiszentgyörgyi is. Utóbbi egyelőre a Consic Rt. korábbi székhelyén bérelt irodából szervezi tevékenységét két munkatárssal: Stefán-Dobai Katalin irodavezető munkáját Nagy Tünde rendezvényszervező segíti.
Stefán-Dobai Katalin korábban Vargha Fruzsina, Sepsiszentgyörgy alpolgármesterének kabinetjében dolgozott, néprajz szakosként azonban szeretett volna választott szakmájában kibontakozni, ezért pályázta meg a Hagyományok Háza Alapítvány sepsiszentgyörgyi részlegének vezető tisztségét. „Itt népi örökségünk teljes skálájával és rendezvényekkel is foglalkozhatom”, árulja el, mi motiválta. Az átmeneti székhelyen még be sem fejezték a berendezkedést, de már alakul a rendezvénynaptár, dolgoznak azokon a tevékenységeken, amelyek által a háromszéki lakossághoz is test-, de főleg lélekközelbe hoznák részben már letűnt népi örökségünket, hagyományainkat.
Első rendezvényük egy nagycsütörtöki koncert lesz Ég és föld címmel, erre minden régiós központban sor kerül helyi előadók közreműködésével: Sepsiszentgyörgyön a helyi Pro Musica kamarakórus hozza majd az „égi zenét”, a szakrális, nagyheti kompozíciókat, István Ildikó népdalénekes és barátai pedig a földhöz ragaszkodást testesítik meg a népzene által. „A lelki könnyebbülésen túl a koncertek alkalmat nyújtanak mindenkinek az elcsendesedésre, a nagyhét és a húsvét misztériumában való elmélyülésre, és zeneileg is igazi csemegének ígérkeznek. A katarzist, a felszabadulást pedig mindannyiunknak a húsvét hozhatja el” – írja ajánlójában az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány közösségi oldalán.”
Az áprilisi eseménynaptárban a népviselet és a tánc világnapjához is kapcsolódnak: előbbihez oly módon, hogy intézményekhez kihelyeznek egy-egy próbabábut valamilyen helyi népviseletben. A cél az, hogy az alkalmazottak, az oda betérők szeme szokja, barátkozzon az egykori ruházaton, mindenki gondolkodjon el az ahhoz fűződő érzésein. Április 29-én, a tánc világnapján pedig egy interaktív tánctörténeti előadással rukkol elő az intézmény.
A továbbiakban majd rendszeresen szerveznek Kacagó-kalákákat is. Ilyenek Kolozsváron már hosszabb ideje zajlanak, a fogadtatásuk pedig oly kedvező, hogy itt is igyekeznek meghonosítani a nőknek szóló rendezvényt: a hajdani fonók, kalákák hangulatát próbálják megidézni olyanformán, hogy miközben a kéznek is munkát adnak – varrnak, gyöngyöt fűznek –, meghívott adatközlők meséit, énekeit, történeteit hallgatják. Összekovácsoljuk a női közösséget, jó hangulatban – mondja Katalin.
Tervben van még, hogy ún. „rendhagyó énekórákon” asszonykórusok, ifjúsági tánccsoportok segítségével visszatanítsák az érdeklődő helybelieknek az egykor felgyűjtött háromszéki, illetve erdővidéki népdalokat – bár Háromszéken a vidék korai polgárosodása miatt viszonylag kevés maradt fenn belőlük, de azokat legalább éltetni kell. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az Őrkőn (a város cigánynegyedében) milyen értékes népzene- és néptánc-hagyomány él.
„Próbálunk élményközpontúak lenni” – magyarázza Katalin –, éppen ellentétben saját gyermekkori megéléseivel, mikor minden múzeumban csak nézelődni volt szabad. Már akkor megfogalmazódott benne, hogy lehetne ezt másképp is csinálni. Persze a munkaszervezést mindig meghatározza, hogy helyben mire van igény, mire van fogadókészség, de a régiós irodák tanulnak egymás tapasztalataiból is, és saját rendezvényeiken kívül erdélyi szinten is igyekeznek együttműködni – tudtuk meg Stefán-Dobai Katalintól.
Fotó: Dobai Katalin