Sok a tarlótűz miatti riasztás, de a tettes rendre ismeretlen marad

Ebben az évben már 43 esetben jelentettek tarlótüzeket a Kovászna megyei tűzoltóságnál, ami igen soknak tűnik a tavalyi összes esethez (53) képest. Eddig egy esetben sem azonosították a tűz okozóját, így megbüntetni sem tudtak senkit – tudtuk meg a tűzoltóság szóvivőjétől. Bűnös hanyagságról beszélhetünk a tüzeket illetően vagy egy országszerte elterjedt, jól bevált mezőgazdasági gyakorlatról? – tettük fel a kérdést az illetékeseknek.

Háromszéken eléri a 70 hektárt a felégetett területek összessége, és az esetek 80 százalékában szándékos gyújtogatás a tűz oka, míg a maradék 20 százalékban véletlenszerűen, eldobott cigaretta parazsától gyulladt be az aljnövényzet.

„A tarló-, legelőégetés a múlt rendszerben meghonosodott és általánosan elterjedt gyakorlat volt, de az új uniós törvények értelmében törvénytelen”, magyarázta megkeresésünkre György Ervin, a Kovászna Megyei Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) igazgatóhelyettese, akit arról kérdeztünk, volt-e példa arra, hogy emiatt megvonták a területalapú támogatást a gazdáktól.

Ez nem jellemző – tudtuk meg –, ugyanis amennyiben a terület tulajdonosa jelenti az ügynökségnél, hogy ismeretlen tettes miatt tűz volt az ő szántóföldjén, legelőjén, akkor törvény szerint jár neki a támogatás. Annyi következménye mégis van számára, hogy bekerül egy nyilvántartásba és a későbbiekben nagyon szigorú kontrollnak vetik alá a gazdálkodás egészét tekintve, ha pedig valamit nem találnak rendben, a támogatás 5 százalékát elveszítheti a gazda.

Hallgatólagosan tehát minden hatóság elfogadja, hogy a tettes ismeretlen, egészen addig, míg a gyújtogatót nem azonosítják, esetleg tetten nem érik. Ám, mint említettük, a tűzoltósági statisztika nem erről árulkodik.

György Ervin szerint nagyon sokszor olyanok gyújtogatnak, akik nem is igényelnek támogatást az APIA-tól, ezért nincs veszítenivalójuk, azt az esetet kivéve, ha a tűzoltók rajtakapnák őket, mert ilyenkor 1000–2500 lej közötti büntetésre számíthatnak. És alkalmanként valóban előfordulhat az is, hogy egy földterületre véletlenül terjed át a szomszéd (vagy más) által gyújtott tűz, tehát a gazda valóban ártatlan.

Az igazgatóhelyettes szerint főleg Erdővidéken sok a tarlótűz, de Zabola polgármestere is több ízben felhívást tett közzé a közösség hálón, hogy az emberek ne gyújtsák fel a mezőgazdasági területeken lévő száraz növényzetet. Ezt leszámítva az önkormányzatoknak nincs nagy mozgástere ez ügyben.

Fejér Levente polgármester megkeresésünkre elmondta, ő úgy látja, hogy majdnem minden tarlótűz esetében támogatást igénylő gazdáról van szó. Főleg a 30 árnál nagyobb területen gazdálkodók folyamodnak ehhez a módszerhez, kisebb területen még letakarítják a tulajdonosok a földekről a száraz növényzetet, kukoricakocsányok maradékát, az ősszel le nem kaszált gazok kóróit. Igaz persze, hogy az égetés után hamarabb kizöldül a föld, de ez mégis a lusta és hanyag emberek módszere, ráadásul bűnös könnyelműséget jelent Fejér Levente szerint. Idén több kisebb tűz is volt Zabola földjein, amit sikerült 3-4 embernek eloltania, egy esetben azonban ki kellett hívni a tűzoltóságot is, mert a legelőn égő tűz az erdőt is veszélyeztette.

Tavaly pedig Gelencén szinte elérte a benzinkutat is egy legelőtűz, emlékeztetett. Ráadásul egy nagy területet átfogó, gyorsan terjedő tűz, illetve a keletkező füst több kisállat pusztulását is okozza – hívta fel a figyelmet az elöljáró.

A biodiverzitásra nézve valóban nagyon káros gyakorlatról van szó, egy tarlótűz során az élővilág a tizedére csökken az érintett területen – erősített meg lapunknak Gál László ökológus. Sok gerinctelen, rovar, földön fészkelő madár, nyúlfi eshet áldozatul a tűznek, és akár több évtized is szükséges lehet ahhoz, hogy a tűz előtti gazdag élővilág visszaálljon, magyarázta (ez az idő különböző területek esetében némileg eltérhet). A megkérdezett ennek ellenére sem tört pálcát a gazdálkodók felett, merthogy – mint mondta – ő maga is eszik a szántón termett búzából vagy a legelőn nevelt állatok húsából.

„A biodiverzitás ma azért értékelődött fel, mert rájöttünk, hogy mindent a természetből kapunk és arra vigyázni kell. Az lenne kiemelten fontos, hogy a szigorúan védett területek határain belül ne égessenek, vegyszerezzenek, csak a védett növényfajok virágzása, madárfajok költése után kaszáljanak, de persze idő- és munka befektetésével meg lehetne oldani – és ajánlott is lenne – a rézsűket, legelőket is másképpen karbantartani,” – vélekedett Gál László.

Képünk illusztráció.

Fotó: Pinti Attila