Sokfélék a fiatalok

Manapság, amikor az albérletek árai igencsak elrugaszkodtak, és Háromszéken különösen, igencsak nehéz helyzetben van egy olyan fiatal, akinek a gyermekvédelmi rendszerből kikerülve kell elkezdenie önálló életét, anélkül, hogy a családra, mint biztonsági hálóra számíthatna. Mi a jelenlegi gyakorlat, hogyan tud pályára állni egy névleg nagykorú, de talán még nem annyira felnőtt árva? Szász Katalint, a Kovászna Megyei Szociális és Gyermekjogvédelmi Vezérigazgatóság aligazgatónőjét kérdeztük.

Valóban nincsenek jó helyzetben a fiatalok, ismerte el Szász Katalin. Az állami segítség nem megfelelő. Volt ugyan régebben törvény, mely arról rendelkezett, hogy a rendszerből kikerülőket segítsék, például oly módon, hogy bizonyos ideig albérletet fizet nekik az állam, de ezt sem alkalmazták soha, majd el is vesztette hatályát. Éppen ezért kell a civil szférához fordulni az érdekükben. De most is van egy törvénytervezet, amelynek megjelenését nagyon várják, eszerint egyszeri támogatásként az országos bruttó minimálbér háromszorosát kapná meg egy fiatal, ha kilép a rendszerből, de ha továbbtanul vagy dolgozik, havonta jogosult a szociális referenciamutató 4,8-szorosát kitevő összegre (kb. 2400 lej). Ez már eléggé az önállósulásra sarkalló összeg, remélhetőleg, nem kell elszámolni, mert ez a gyakorlatban igencsak nehéz.

Az aligazgatónő a civil szférát említette, mint ami segíthet: a gyermekjogvédelemmel régóta és jól kollaboráló bukaresti SERA alapítvány egy hosszabb távú projekt keretében, mely tavaly járt le, a rendszerből kikerülő fiataloknak hat hónapig fizette az albérletét oly módon, hogy direkt a főbérlővel szerződött. A jelenlegi szabályozás szerint a fiatalok addig maradhatnak a rendszerben, amíg tanulnak, maximum 26 éves korukig. Sepsiszentgyörgyön is működik számukra egy utógondozó központ egy Állomás negyedi családi házban. Akik nem tanulnak tovább, az iskola befejezése után még két évet maradhatnak integrálódás céljából, akár nevelőszülőknél, akár otthonokban. Sok példa van arra, hogy – miután a nevelőszülők már igencsak kötődnek neveltjeikhez – a fiatalok ott maradnak velük, vagy ha nem, akkor is segítik őket a boldogulásukban.
– Több olyan fiatalt ismerünk, aki továbbtanult egyetemen, elhelyezkedett – mondja Szász Katalin. – Vannak, akik igen tudatosan készülnek az önállóságra, például kimennek külföldre dolgozni, majd hazatérnek, megházasodnak, lakást vesznek, gyermeket nevelnek. Nem egy ilyen esetről tudunk. És van az ellenkezőjére is példa, de aki itthon nem találja a helyét, az lehet, hogy kint sem. Ők azok, akiket inkább szem elől veszítünk, a többiek azért még tartják a kapcsolatot a nevelőikkel, a rendszerbeli barátaikkal. Éppen mint a családban nevelkedők esetében, mindenre van példa: van, aki szépen boldogul, mert akar, és van, akit eleget ösztökélnek, valahogy rossz társaságba keveredik, és elvész…
Az utóbbi három évben kb. 60 fiatal hagyta el a rendszert évente, de mintegy 50 százalékuk családi elhelyezésben volt, rokonok nevelésében; ők általában maradnak ott továbbra is a családban. Jelenleg 27, rendszerben levő továbbtanuló fiatallal számolnak a megyében.