Szakkörök – a hagyomány- és identitásőrzés, a nemzetépítés és az alkotás bástyái

A Kárpát-medencében rendkívüli népszerűséggel bíró A szakkör program vezetői és regionális koordinátorai péntek délelőtt Sepsiszentgyörgyön, az Amőba Alapítvány székhelyén tanácskoztak az új, 2024/2025-ös évad szervezési és tartalmi kérdéseiről. Az alapítvány összesen 72 településen gondozza az induló 224 csoportot Maros, Hargita, Kovászna megyék területén.

A koordinátor-találkozón Bereczki Kinga, az Amőba Alapítvány vezetője üdvözölte a vendégeket, majd levetítették azt a kisfilmet, amely a szakkörökről és főképp arról szólt, mit nyújt azok tagjainak ez a program. Az utóbbi három évben évente több száz településen, a magyar kormány hathatós támogatásával és a Nemzeti Művelődési Intézet által menedzselve működnek a szakkörök, amelyek lehetőséget teremtenek a hagyományos mesterségek gyakorlására, a magyar identitás erősítésére és nem utolsó sorban a közösségi élet gyakorlására is.

A program gyökere 2021-ig, a koronavírus-járvány idejére nyúlik vissza, amikor a megszokott közösségeikből kizárt embereknek kívántak online videosorozatokkal segíteni abban, hogy otthon vagy kisebb társaságban gyakorolják a kézműveskedést, pillantott vissza a kezdetekre a megbeszélésen felszólaló Juhász Erika helyettes államtitkár. Az első kísérleti év után, amikor már több mint 100 szakkörben folyt jelenléti módon a hagyományos mesterségek gyakorlása, a programot kiterjesztették az anyaországtól elszakadt magyarlakta területekre is – az Amőba Alapítvány ekkor kapcsolódott be a szervezőmunkába.

Megtanulni, őrizni, továbbadni

Most már 600 külhoni csoport működik legkevesebb öt fővel, de a teljes Kárpát-medencében 2000-nél is több szakkör működik, összesen 21 szakágban, és ezek gyakorlásához az NMI biztosítja a jó minőségű alapanyagot és az oktatóvideókat. Így tehát jelenleg tanulni-művelni lehet a bőrművességet, tojásfestést, csipkeverést, hímzést, csont- és szarufaragást, csuhé-, kosár- és szalmafonást, fazekasságot, gyöngyfűzést, horgolást, makramézást és nemezelést, valamint még sok más hagyományos és néhány modernebb tevékenységet is (mint pl. a quilling vagy az ötvöszománc készítése).

Az elv, miszerint „megtanultam, megőrzöm, tanítom, továbbadom, szüleim nyelvét a gyerekeim hangján elkopni nem hagyom”, mindenképp szem előtt tartandó – fogalmazott Nagy Edina, a NMI igazgatója, aki ugyanakkor leszögezte, a nemzeti művelődési stratégiát időnként újra kell fogalmazni. A kultúraközvetítés ma nehezített pálya, annak módját is a mai korra kell szabni, de az bizonyos, hogy „identitásunk megőrzése múltunk-gyökereink alapos megismerésén keresztül lehetséges.” Az intézményvezető szerint a sikeres stratégiához komplex és innovatív szemléletmód kell, valamint egyre intenzívebb együttműködés a programpartnerekkel.

224 csoport indul Székelyföldön

A találkozón a program finanszírozását biztosító magyar kormány képviseletében jelen volt Percze László csíkszeredai konzul is, aki leszögezte, mindenhonnan rendkívül pozitív visszajelzéseket kapott a résztvevőktől, akik minden korosztályt képviselnek. Meggyőződését fejezte ki, hogy nagyon nagy szükség van ezekre a közösségépítő, – erősítő szakkörökre.

Erdélyben a tömbmagyarság (Székelyföld) területén működő szakköröket az Amőba Alapítvány fogja össze, szórványterületen pedig a kolozsvári székhelyű Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. Amint azt Bereczki Kinga elmondta, Székelyföldön 2021-ben még 9 csoporttal működött A szakkör mozgalom, most ősszel már 224 csoport indul, noha legalább 30-cal többre is elég jelentkező lett volna, de nem mindenhol teljesültek a feltételek.

Összesen tehát több mint 1200 ember élheti meg azt szakköri kisközösségben, hogy tartozik valahová, és hogy képes alkotni. A kézműves tevékenységhez szükséges jó minőségű alapanyagok már megérkeztek Székelyföldre, öt lerakó-ponton vannak elosztva. A programba még a napokban lehet jelentkezni az Amőba Alapítványnál, ott nyújtanak információt arról is, hogy az érdeklődő lakhelyén vagy annak közelében milyen szakkörök működnek majd.

Címlapfotó: aszakkor.hu