Szász István állatorvos medveélet, medvehalál tanúja

Nap mint nap felbukkan egy-egy medve Székelyföld településein: olykor csak sétálgat, máskor áldozatokat hagy maga után, néha pedig ő maga válik áldozattá a közutakon, síneken. A 81-es számú sürgősségi kormányrendelet értelmében egy bizottság dönt a veszélyes medvék sorsáról. Szász István Endre mikóújfalusi állatorvosnak bizottsági tagként sűrűn akad alkalma a szakmai tapasztalatát medveügyben is bővíteni.

– A hírek többnyire arról szólnak, hogy a medvéket este, éjszaka, vagy hajnalban észlelik, nyilván ekkor kell akcióba lépni. Hogy befolyásolja ez az állatorvost szakmája gyakorlásában, mindennapi életvitelében?

– Ha az állatorvos elvállalja ezt a feladatot, akkor mindent ennek kell alárendelnie. Mivel nyáron-ősszel járnak a leginkább a medvék, mostanában olyan sok eset van, hogy egy héten akár többször is ki kell szállnunk terepre. És ezért van, hogy három éve szabadságon sem voltam: mert nem átruházható a feladat, ez csakis annak a kötelessége, akivel szerződést köt egy önkormányzat a 81-es rendelet értelmében. Néha a polgármester értesít, néha a 112-es segélyhívó szolgálat diszpécserszolgálata. Ha utóbbiak, akkor gyorsabban lehet akcióba lépni. Kimegyünk a helyszínre és ha ott találjuk az állatot, az eljárás szerint elkergetjük, vagy megpróbáljuk befogni, azonosítani, elszállítani. Ha nem sikerül elkergetni, ha egy visszajáró medvéről van szó, vagy nem sikerül az altatás, akkor ki lehet lőni vagy egy speciális, csak erre a célra szolgáló injekcióval örökre elaltatni. Ezek a lépések akár rövid idő alatt is követhetők. De sokszor napokon, éjszakákon át keresünk, kergetünk egy állatot és ez nyilván sok áldozattal jár, szakmailag viszont kihívás. Én kilenc éve csinálom, de nem ezzel kezdtem. Korábban, amikor még mások nem foglalkoztak ilyesmivel a szakmában, nagyon sok csapdába szorult állatot szabadítottam ki az országban. Miután megjelent a 81-es sürgősségi kormányrendelet a bizottságok felállításáról, amelyeknek a lakott településeken megjelenő medvék esetében intézkedniük kell, a más megyei kollégák is beszereztek altatópuskákat és most már megoldják helyben a hasonló jellegű problémákat.

– Mérgezés, vagy más ok miatt elpusztult állatokhoz kihívták-e valaha?

– Közúti és vasúti balesetben elpusztult állatokhoz sokszor kell kimennem, de mérgezés vagy más ok miatt elhullott állathoz nem hívtak, csapdába esett állattal is csak a Kárpát-kanyaron kívül volt dolgom. Medvét megmérgezni nagyon nehéz, nagyon erős az állat immunrendszere, parazitákat is csak nagyon ritkán lehet e nagyvadaknál kimutatni, a trichinellózist kivéve. Ha a medve valami veszélyes szert megeszik, gyors hasmenéssel védekezik. Én fenntartással kezelem a medvék mérgezéséről szóló híreket, bár nem zárom ki, hogy megeshet ilyen is.

– Mi kell ahhoz, hogy szerződhessen egy önkormányzattal és tagja legyen a bizottságnak?

– Bejegyzett rendelővel rendelkező állatorvosnak kell lenni és birtokolni kell a speciális fegyvert, az altatólövedékes puskát. Ehhez fegyvertartási engedélyt kell kérni, ha megadják, a puska megvásárolható egy fegyverforgalmazással foglalkozó cégen keresztül. Csak a rendőrség felügyelete alatt bontható ki a csomagolásából, ők lejegyzik az összes szériaszámot, majd ezután lehet használni, de lövedéket betölteni csak állatorvosnak szabad: ő dönti el a dózist, hatóanyagot.

– Hogy kell elképzelnünk, ami a terepen történik?

– Ha egy állatot keresünk, sokféle eszközt bevetünk. Nyomkereső kutyákat vagy éppen a hőkamerás drónt. Utóbbi viszont elég ritka, hiszen többezer eurós eszköz. Én személyes ambícióból és egy egyesületen (Wildlife Transilvania Project) keresztül szereztem be, hogy eredményt tudjunk felmutatni. Enélkül éjszaka sok óránk veszendőbe menne, ha egy állat nyomát elveszítjük a sötétben. Igy viszont tudjuk követni, esetleg kiszámítani, merről érkezhet a településre, és ott várjuk majd. Van egy fegyverre erősíthető hőkamerám is, de ezzel csak akkor lehet sikerem, ha közel van az állat. Legutóbb is így sikerült puskavégre kapni az állatot, miközben körülöttem senki nem látott semmit.

Ha el kell kergetni a medvét, többféle módszer alkalmazható, a csendőrség petárdázhat vagy fényekkel is riaszthat. A paprikaspray nem jön számításba, mert 10 méterre megközelíteni az állatot túl veszélyes és legfontosabb az emberek biztonsága. Autóval ritkán megközelíthető a medve, képzeljük el egy 45 fokos dűlőn vagy egy fára felülve. Nagyon óvatos állatokról beszélünk, próbálnak vigyázni magukra. A riasztólövedékes elkergetést nem támogatja a törvény, gumilövedékkel sem szabad rálőni egy állatra. Előfordul azonban, hogy 30 méterről kell rálőnöm az altatópuskával, ilyenkor a vadászok vagy a csendőrök biztosítják a helyszínt, minden eshetőségre számítva. A medve nagyon gyors állat…

Ha sikerül a kábítás, dönteni kell arról, hogy élhet-e tovább a vad vagy elszállítjuk. Ez szintén sok mindentől függ: ha visszaeső, már azonosított, fülszámozott, chippek ellátott állat, ha anyagi kárt okozott, akkor örökre elaltatható. Az azonosításkor a külső jegyeket nem vesszük figyelembe, mert nagy a tévedési lehetőség: esetleg, ha van egy egyedi sebhely vagy egy sérült láb, egy régi verekedés nyoma, ami nem tűnik el, de egy szőrzet-színváltást nem veszünk figyelembe.

– Néha kilövésről szólnak a hírek, néha pedig arról, hogy örökre elaltatták az állatot. Ez csak megfogalmazásbeli vagy gyakorlati különbség?

– Helyzettől függ, hiszen az altatás is lövéssel történik. Ha nem sikerül az altatás, vagy agresszívvá válik a medve, szabad golyóval lőni. Nagyon sok a tévedési lehetőség, sok tapasztalatgyűjtés, számítás előzi meg egy altatólövedék kilövését, és még szerencse is kell hozzá, hiszen akár egy ág is eltérítheti a kilőtt fecskendőt, amelynek mérete, a távolság, a lövedék nyomása számításba veendő tényező. Ha az állat közben közelebb jön, nekem az előzőleg beállított nyomást korrigálnom kell vagy újabb lövedéket behelyezni, ha van kéznél betöltött fecskendő. De ez némi időbe telik. Ha egy előzőleg elaltatott állatról kell dönteni, és ez a döntés „halál”, akkor úgy érzem, egy erdei vadhoz jobban illik a golyó, mint egy injekció. Székelyföldön az emberek nagy többsége frusztrált a medvék miatt: ha nem azért, mert az állat kárt okozott a gazdaságában, termésben, akkor egyszerűen azért, mert nem mehet kirándulni, gombászni. Még ők is szeretnék azonban tudni, hogy az állat nem szenvedések közepette múlik ki. Megértem az embereket, én is hasonló helyzetben vagyok: az én hétvégi házamba is bejár a medve, engem is zavar, hogy a családommal nem lehetek ott biztonságban. De arról mindenkit biztosíthatok, hogy mindenki nagyon vigyáz arra, az állat ne szenvedjen fölöslegesen.

Tény, hogy a 81-es sürgősségi kormányrendelet lehetőséget biztosít a helyzet rendezésére. Amíg ez nem volt, semmit nem lehetett csinálni, viszont ez egy olyan eszközt ad a kezünkbe, amit használni kell. Csak ott nem működik, ahol a csapat nincs összeállítva vagy nincs jól összeállítva, vagy nem a problémamegoldásra fókuszálnak. Ahol a csapat összeforrott, mert sok eset van – például Sepsibükszádon – nagyon hatékonyak: ott már kibocsátásának másnapján alkalmazták a rendeletet egy, a polgármesteri hivatal udvarán kukába szorult medve esetében. Van olyan önkormányzat, amelyik megköti a szerződést a vadásszal, de az állatorvossal nem, mert nincs rá anyagi kerete: akkor nincs bizottság, nem lehet eljárni. Néha csak a látszatért létezik a bizottság, majd kijelentik, hogy „elkergettük az állatot, megoldottuk,” de nincs ledokumentálva, hogy ki, mikor, milyen módszerrel. A hatékonyság mindig az embereken múlik, mert ha nem vállalják, hogy anyagiakat-időt fordítanak a keresésre, az információk begyűjtésére, terepfelmérésre, akkor a problémák állandósulnak. A Sepsiszentgyörgy felső részén látott medvét is napokig lestük. Viszont nagyon fontos, hogy az emberek a polgármesternek szóljanak vagy a segélyhívószámon jelentsék, ha medvét észlelnek vagy nyomokat látnak, mert a Facebook-bejegyzések alapján akkor sem tud intézkedni a polgármester, ha akar.

– Minap Csíkszetnmártonban ütött el egy autó egy medvét, amelyik megsebesült, de nem múlott ki. Bocsai a hírek szerint elszaladtak. Velük mi történik?

– Ismerem az esetet, én voltam ott. A bocsokat keresték a vadászok, de nem találták meg. S ha megtalálták volna, akkor sem lett volna, mit csináljanak velük, hiszen Zernyesten tele van a menhely, a balánbányai menhely pedig csak július végéig fogad be bocsokat. Ilyenkor a vadásztársaság tehetetlen. Ha nevelgetni kezdik a bocsokat, nem lehet többé visszaengedni őket a vadonba, mert ezzel halálra ítélik őket. Ha nem nevelik, valószínűleg elpusztulnak. Kegyetlen helyzet, ebben a legnagyobb medveellenző is egyetérthet velem. Ebben az esetben nincs jó megoldás.

– Ön is úgy tapasztalja, hogy a medvéknek több bocsuk van, mint régebben?

– Egyértelműen. Most már nem ritka a hárombocsos medve és a szaporulat jó részét fel is neveli, bár elhullás is van.

– Elárulná, hány medvét kellett elaltatnia ebben az évben?

– Az elmúlt pár hónapban egy héten többször is ki kellett mennem terepre. Számokat viszont nem mondok. De állatvédőt és medvegyűlölőt is megnyugtathat, hogy a törvény betűje szerint járunk el és nap mint nap azon dolgozunk, hogy az embereknek biztonságos legyen az életük, a lakott területek közelében pedig ne legyenek medvék.