Százéves a bodoki Farkas Irénke néni

Örömmel és hálával fogadta a bodoki Farkas Irénke néni a 100. születésnapját köszöntőket. Az igazi ajándékot mégis ő adta, a gyönyörűen elszavalt, szívből jövő versek, a tanító néni jó kedélye és humora felejthetetlen útravalóul szolgál látogatói számára.

Az egy évszázad történelmét magában hordozó tanító néni 1919. október 5-én János Irénke néven született Csíkdándalván, majd húszévesen férjhez jött Háromszékre, Farkas Elemér református kántortanítóhoz. Életük nagy részét Sepsibodokon élték le a faluközösség megbecsült tagjaiként. A „tanítónéasszony” a falu kultúrmunkáját végezte hittel és odaadással sok évtizeden át. Tevékenységük nagyban meghatározta a település kulturális életét: a falu műkedvelőinek számos színdarabot és műsort tanítottak, kialakították a helyiekben a színház iránti igényt. Ebben a szellemiségben és értékrendben nőttek fel gyerekeik, és ezt viszik tovább unokáik és dédunokáik is.

Irénke néni százévesen is rendkívüli memóriával rendelkezik, legkedvesebb időtöltése ma is a versmondás. „Annak idején az iskolai ünnepségeknek a vers volt az alapja. Gyermekkoromban emeletes házunk volt, édesapám kiadott egy szobát az olvasókörnek, s minden este az urak összejártak oda. Én kicsi leánykaként mindig ott voltam, s «felszedtem» mindent. Reggel kinyitottam az utcai ablakot, kiálltam oda, s szerepeltem az utcában levő gyerekeknek. Úgy megszoktam, hogy felnőtt koromban is vállaltam a falu kultúrmunkáját, az uram helyett is. Jártunk vendégszerepelni falvakba, mindig nagy tisztelettel tértünk haza, nagyon kedveltek minket. Megöregedtem, s aztán itt vagyok. Drága jó családom van, de a száz év nem kevés” – mesélte Irénke néni, akinek a Jóisten hallgassa meg imáit, adjon még neki sokáig erőt és egészséget!