Székelyföld gazdasági fejlődéséhez a recept: újra fel kell találnunk magunkat és jól reklámozni!

Bár belülről nézve a székelyföldi gazdaság nem bríllírozik és a székelyek nagy többségének életszínvonala nem ad okot túlzott optimizmusra, attól, amit Miklós Zoltán képviselő és Antal Lóránt szenátor beszélgétéséből e témában kiszűrtűnk a hétvégén lezajlott Tabakó fesztiválon, akár mérsékelten derűlátátóak is lehetünk. Ám nagyon kitartóaknak kell lennünk, mert csak hosszútávon változhat jobbra a helyzet…

Épülő gazdasági erőtér: Székelyföld hova tovább? címmel szerepelt a Nappali üzem programjában a két RMDSZ-politikus beszélgetése, amelyet Székely Balázs moderált. Antal Lóránt a szenátus gazdasági bizottságának tagjaként, a szenátus energetikai és altalajkincsek kitermelésével foglalkozó bizottságának elnökeként, Miklós Zoltán közgazdászként, a képviselőház gazdasági bizottságában szerzett rálátást a témára. A párbeszéd szereplői a múlt-jelen-jövő síkjaiban vették górcső alá a székelyföldi gazdaságot. Antal Lóránt székelyudvarhelyiként értékelte, hogy a rendszerváltozás után ott nem árusították ki ócskavasnak, hanem privatizálták a nagyvállalatokat (Szentgyörggyel ellentétben, szerk.megj.), így az iparváros tovább fejlődhetett és most is jelentős magánvállalkozások működnek ott, különösen a fémipari ágazatban. Ezt tükrözik a számok is, a Hargita megyei cégek teljes árbevételét jelentő 1,3 milliárd lej 70 %-át az udvarhelyiek mutatták fel, és romániai, sőt világszínvonalon is jelentős – bár nem eléggé mediatizált – cégek is működnek a városban, ezt a cernavodai erőműnek szállító vagy a Sidney-i olimpiai stadion fémszerkezeteit gyártó vállalkozásokkal példázta. Mint mondta, ő az iparosítás híve, bár Székelyföld nem igazán alkalmas arra, hogy ezt nagyüzemi méretekben valósítsák meg, de fontos lenne, hogy 10-20 alkalmazottat foglalkoztató, kézzelfogható terméket előállító cégek működjenek a térségben.

Ahhoz, hogy egy régió vagy város gazdasági versenyképességét mérhetővé tegyék, megbízható paraméterek is kellenek, ezek viszont a romániai rendszer miatt erősen torzítanak a Székelyföld tekintetében – taglalta Miklós Zoltán. A papíron helyben megvalósított bruttó nemzeti összterméknél (GDP-nél) reálisan sokkal nagyobb lehet az érték, hiszen a bukaresti székhelyű, de más megyében bejegyzett munkaponttal rendelkező cégek, többek között a jól adózó, nagy forgalmat megvalósító multik bevétele a bukaresti statisztikákban jelenik meg, és ugyanez a helyzet a foglalkoztatottságot vagy az átlagjövedelmet mutató számokkal is. A sepsiszentgyörgyi Miklós Zoltán Háromszék gazdaságának látleletét nyújtotta: a múltban erőltetett iparosítás eredményeképpen és az akkori nagyvállalatok megszűnésével nehéz helyzetbe került több település, most

Nehéz újragombolni a kabátot

– mondta, annál is inkább, hogy a rendszerváltás után virágzó könnyűipar, amit több nadrággyár képviselt a környéken, most már leépülni látszik: a megnövekedett minimálbérek már nem teszik kifizetődővé, hiszen eddig is csak az olcsó munkaerő miatt érte meg a lohn-rendszerben dolgoztató befektetőknek Háromszékre települni.

Annak ellenére tehát, hogy “nagyon sokat kell tenni a régió versenyképességéért”, Miklós határozottan cáfolta, hogy Háromszék ne tudna akár autonóm gazdaságként működni.

Infrastruktúrát kell építeni!

A sepsiszentgyörgyi ipari park, melynek Miklós Zoltán sokáig vezetője volt, azért jött létre, hogy nagyobb fizetéseket nyújtó vállalkozások települjenek meg benne, hangzott el. Bár jelenlegi 32 hektáros területe már jórészt foglalt és azt 80 hektárosra szeretnék növelni, egyelőre még sok dolog van azzal, hogy vonzó legyen az infrastruktúra, amelyet kínálni tud. A sepsiszentgyörgyi önkormányzat ugyan többféle formában is facilitásokat nyújt az itt megtelepedett cégeknek (pl. nem kell ingatlanadót fizessenek, de minimis támogatást is kapnak) és épül a terelőút, a kibővített ipari park megfelelő közművesítése, energetikai ellátásának biztosítása egy hosszú, idő- és pénzigényes feladat és nem csak az önkormányzaton múlik, hanem a villamos és gázenergiát szolgáltató és elosztó cégeken is. De ez az elsődleges cél, mert a tőke odamegy, ahol infrastruktúra van.

A befektetőknek a legfontosabb az áruk szabad forgalma, ami adott, ezt követően azonban a leginkább az infrastukturális adottságok számítanak, ebben is energiával való ellátottság, a fontossági sorrendben csak ezután következik a jó úthálózat – magyarázta Antal Lóránt. Csak ha ezek megvannak, akkor lehet nagy léptékben gondolkodni, de sajnos, ezen a téren, vagyis

A villamos és gázhálózatokkal rosszul állunk

Székelyudvarhelyen már nincs szabad hely, ahol új cég telepedhetne meg, de a városon kívül, a környező falvakban nem lehet terjeszkedni, mert nincs energetikai struktúra. “Ez viszont az elosztó vállalatok sara, mert nekik a profit az elsődleges szempontjuk és azt nézik, 1 km villamosvonal építéséhez lesz-e annyi fogyasztó, amennyivel megtérül a befektetés. No meg számukra nem a háztartások jelentik a jó fogyasztókat…. Nehéz helyzetben vagyunk, mert számos kérdést kell megoldanunk egy mandátum alatt, amit elmulasztottak az előző időszakban: a gáz– és villany hálózatot meg kell erősíteni. Emellett pedig egy régióimázst kell összeállítani és lobbizni kell a befektetők bevonzása, meggyőzése végett. – állította Antal Lóránt. Erről egy amerikai delegációja során is meggyőzte tárgyalópartnere, mondván: “ Jöjjenek, győzzenek meg, miért érdemes befektetni, milyen facilitásokat adnak, hogy pont Romániába invesztáljanak az amerikaiak”.

A Székelyföldön pedig éppúgy képesek kell legyünk arra, hogy meghatározzuk lehetőségeinket, előnyeinket és egy vonzó csomaggal házaljunk – summázott Antal, azt is célként határozva meg, hogy “legyen bátorságunk túltekinteni Budapesten, Európa felé, mert vannak olyan tevékenységi körök, amelyek nem a magyarországi vállalkozók erősségei”.

Miklós Zoltán ezt azzal egészítette ki, hogy az 19900-es szinthez képest, amikor is a romániai GDP az uniós átlag negyede volt, most pedig már 70 %-a, 2030-ra el kell érni a 90 %-ot. Országos szinten pedig a bruttó össztermék tekintetében Székelyföld az erős középmezőnyben van, a 25-26. helyen, erősítette meg a régió gazdasági potenciáljára vonatkozó pozitív nézetet. “Szükséges lenne viszont, hogy a magasabb versenyképességet jelentő ágazatokra koncentráljunk, magas feldolgozottságú termékeket értékesítsünk”, jelentette ki a képviselő. A A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD-hez) és a schengeni övezethez való csatlakozás és az infrastruktúraépítés is kötelező.

Újra fel kell találnunk önmagunkat! – mondta Antal Lóránt. Az RMKT 2017-ben végzett egy alapos kutatást a Székelyföldön, beazonosította minden régió, város erősségét, kitűnt, Székelyudvarhely a fémipar fellegvára. “Nem kell mezőgazdaságot fejleszteni, ahol a fémipar az erős, meg kell nézni, hogy ami gyengébb, hogyan tudjuk éltetni vagy integrálni az erősségeinkbe” – fogalmazta meg a tennivalókat a Tabakó meghívottja.

Címlapfotó: Bodor Tünde