Szentmise és kenyérszentelés

Egy év kényszerszünet után, a Kárpát-haza részét képező Háromszéken is illően megülték a Szent István által alapított keresztény magyar állam születésének napját. Sepsiszentgyörgyön a Szent József-templomban, majd a templomkertben zajlott a megemlékezés, Baróton a Posta mögötti téren ünnepeltek, Bibarcfalván a templom előtti kopjafánál.

Sepsiszentgyörgyön a Szent József-templomban celebrált ünnepi szentmise, valamint nagy királyunknak a templomkertben őrködő szobránál tartott, kenyérszenteléssel egybekötött megemlékezés immár esztendők óta szerves részét képezi az ünnepi rendezvénysorozatnak. A magyar nemzet életében különös jelentőséggel bíró nap délutánján a belvárosi katolikus templom megtelt hívekkel, akik között örvendetes módon sok fiatal arc volt látható.

Az egyházi szertartás kezdete előtt ft. Ilyés Zsolt plébános rámutatott, „Szent István királyt sokat foglalkoztatta a kérdés” – mit kell tennie, mit kell hátrahagynia, hogy népének jövője legyen? Végül úgy találta, hogy a hit az egyetlen, ami a történelem viharaiban hosszú távon is kapaszkodót nyújt és jelent. „Ezért országa sorsát nem a nyugati nagyhatalmak jóindulatára bízta, hanem a Szűzanya kezébe helyezte.” Jó döntésnek bizonyult, hiszen Nagyasszonyunk az elmúlt több mint 1000 esztendőben „megőrizett minket ezen a földön, valamint ebben a nyelvben és kultúrában”.

A plébános szerint ezért „mi is el kell gondolkodnunk: mit kell tennünk azért, hogy családjainknak és népünknek jövője legyen? Mit kell hátrahagynunk ahhoz, hogy itt a következő 1000 év elteltével is magyarok ünnepelhessenek?” Múltunk azt sugallja, hogy továbbra is Istenben hívő és hozzá imádkozó nemzetként kell élnünk, és ehhez Szent István közbenjárását kérnünk – adta meg a választ.

Szentmise végeztével a templomkertben álló Szent István-szobor köré más felekezetek tagjai is felsorakoztak, hogy katolikus testvéreikkel közösen emlékezzenek a magyar hazát egykor biztos tartópillérekre helyező nagy uralkodóra. „Hol vagy, István király? Téged magyar kíván (…)” – csendült fel a keserédes fohász a Simon Balázs kántor vezette Laudate kórus tagjainak ajkairól.

A folytatás rajtunk múlik

Az ünnepség hagyományos házigazdájaként László Károly színművész ezúttal is meglepetéssel szolgált. A Szent József-templom tornyában 2009-ben elhelyezett és minket azóta is közös imára szólító új harangot nemzeti színű szalaggal és virágokkal körbefonva ábrázoló fénykép másolatával ajándékozta meg az egybegyűlteket. 

„Az a nemzet, amelyik nem tud ünnepelni, el fog veszni” – figyelmeztetett ft. Ilyés Zsolt plébános. Ráadásul nekünk van, amit ünnepelni, mert történelme során a magyarság számtalan alkalommal tudott „Istenbe kapaszkodva csodát tenni. A halálból is újjászületni. Mindent kibírni és törhetetlenül, elpusztíthatatlanul tovább élni.”

Puskás Bálint volt szenátor és alkotmánybíró I. István általa alapvetőnek nevezett két jellemzőjét emelte ki ünnepi beszédében: „szent és király”. Szent, mert keresztény értékeken nevelkedett, valamint keresztény értékeket megbecsülve uralkodott és vált szentté. Az isteni akarat szerinti és példaértékű életet élők ugyanis a szemünkben szentté vállnak. Királyként pedig hosszú időre megalapozta Magyarország jövőjét. A folytatás rajtunk múlik. A méltóságteljes együttlét megkoronázásaként ft. Ilyés Zsolt plébános megszentelte a Diószegi Pékség által újbúza lisztjéből sütött és közösségnek adományozott, piros-fehér-zöld pántlikával átkötött kenyereket, amelyeket szétosztottak a jelenlévők körében.

Kisbaconi lisztből sütötték a cipókat

Hosszú évek után végre az államalapító királyunkhoz méltó ünnepséget tartottak Baróton is augusztus 20-án. A Kisboldogasszony-kápolna felé vezető utcában, a Posta mögötti téren a meghirdetett időpontra nagyon sokan összegyűltek az ünnepi emelvény előtt, melynek hátterében a magyar Szent Korona fotója volt látható. Előtte virágkompozíciók szabták meg az összképet a székely és a magyar zászlóval, valamint fehér abrosszal terített asztallal kiegészítve. Ezen frissen sült, magyar nemzeti szalaggal átkötött házikenyerek sorakoztak.

Az ünnepség a baróti Kovács Koppány diák lelkes szavalatával kezdődött, majd a polgármester, Benedek Huszár János köszöntötte az ünneplőket. Beszédében arra biztatott, hogy ne lankadjunk szeretni szülőföldünket, bízzunk továbbra is a magyar összefogás erejében, maradjunk hűek az István király által hátrahagyott magyar államhoz, mely állam alapításának dátuma fényesen csillog Európa történelmében, és kiemelkedik ugyanakkor a többi fontos magyar ünnepi dátum közül is, mint amilyen március 15. vagy október 23. Ezt követően Sebestyén Fruzsina köpeci diáklány énekelt, Tókos Lilla Eszter baróti diáklány pedig újfent egy szavalattal örvendeztette meg a közönséget.

Tordai Árpád baróti református lelkipásztor fohászában azt kérte, legyen mindig öröm itthon lenni, mindig legyen részünk lágy kenyérben, megtartó ölelésben, lelkünk hittel, szívünk jó szándékkal telítődjön. Majd megáldotta az asztalon levő hét cipót, melyeket kisbaconi földben termett búzából, a kisbaconi malomban őrölt teljes kiőrlésű lisztből sütött a bodosi Józsa Vilma. A város elöljárói ezután megszegték az igen ízletes kenyereket, székelyruhába öltözött ifjak pedig minden jelenlevőt megkínáltak egy-egy darabkával. Még a rendezvényt biztosító csendőröket is.

Az ünnepség hivatalos része a közelben található millenniumi emlékmű megkoszorúzásával zárult, ám az ünnepi percek kiegészítéseként a jelenlevők a nagyváradi Kaganovskiy Trió komolyzenei előadását is meghallgathatták. Az ünnepségen fellépett a baróti református egyház Zathureczky Gyula Kórusa is, a műsort Gál Brigitta konferálta, a hangosítás Bogyor Attila érdeme volt.

Ugyanebben az időpontban államalapító szent királyunkra emlékeztek Bibarcfalván is, megkoszorúzva a templom előtti, Szent István emlékére 2011-ben Molnár József és neje, Aranka által állított kopjafát.

Bedő Zoltán, Böjte Ferenc