Szeretni és értékelni kell őket

Halaszthatatlan, hogy a cigányság gondjával foglalkozzanak az egyházak, ezért a hét elején kétnapos cigánymissziós konferenciára hívta az Erdélyi Református Egyházkerület és a Diakónia Keresztyén Alapítvány az Írisz Házba azokat a hazai és anyaországi személyeket, akik hivatásuknak érzik, hogy az evangéliumot e közösség tagjainak is közvetítsék, ledöntsék az előítéletek, félelem falát.

Hazai és anyaországi lelkészek, gyülekezeti tagok, civil segítők, belmisszós csoporttagok osztották meg a még ritka, de működő jó gyakorlatot, keresték a cselekvés további útjait. Antal Árpád polgármester a konferencia megnyitóján elismerte, a szentgyörgyi önkormányzatnak is nagyon sok a tennivalója még abban, hogy a városlakók és a cigányság közötti konfliktusok száma csökkenjen.
Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület missziós előadója elmondta, már 25 éve terveztek hasonló témájú tanácskozást, amely akkor elmaradt, azóta sem került rá sor. „Nem tudjuk megspórolni a közös gondolkodást”, fogalmazott Makkai Péter lelkész, az Írisz Ház igazgatója, aki szintén belátta, az egyháznak az evangélium terjesztésében vannak hiányosságai, mentalitásváltásra van szükség. A cselekvés elsősorban nem az anyagiakon múlik, meg kell szüntetni, hogy a lelkészek teherként, nehézségként nézzenek a cigány egyháztagokra. Nem biztos, hogy az egyedüli megoldás kizárni őket a gyülekezetből, ha nem fizetnek egyházadót.
A cigánymissziót késlelteti, hogy nincsenek felmérések arról, hol és hányan vannak e kisebbségiek, akik utat találnak az egyházhoz, a szórványban akár úgy is, hogy mint volt unitárius, jelenlegi baptista a magyar szóért beül valaki a református templomba – a valós példa Vetési Lászlótól származik, aki a szórványban élő magyar cigányokról értekezett. Annyi bizonyos, Romániában közel 4 és fél millióan, Erdélyben is sokan vannak a cigányok, ezért nem működik az eddigi stratégia, mely szerint a magyarság kultúrájába integrálják a kisebbséget.
A közös cselekvés lehetőségeit a konferencia másodnapján csoportos műhelymunkán dolgozták ki, nem feledkezve meg a Magyarországon már működő jó gyakorlatról sem (baba–mama klubok a fiatal anyáknak, cigány szakkollégiumok, roma családi imanap stb.). Az ajánlásokat továbbítják a református egyház felé is. Kérik, hogy a protestáns testvéregyházakkal egyetemben a cigánymissziót is kezeljék prioritásként, és dolgozzanak ki azonnali cselekvési stratégiát.