Szükséges-e vezetékcsere?

A kézdivásárhelyi tanács legutóbbi, csütörtökön megtartott gyűlésén a leghosszabban tárgyalt témát a víz problémája jelentette. Nem véletlen: a tanácsosoknak dönteniük kellett, hogy támogatják-e a víz árának az emelését, ugyanakkor kérdéseket szegezhettek Kozsokár Attilának, a szolgáltató megbízott igazgatójának, aki részt vett az ülésen.

A megbeszélés elején Bokor Tibor polgármester vázolta a sokasodó gondokat az igazgatónak, elmondva: ő és a tanácsosok kapják a fejmosást a csapnivaló szolgáltatásért, s bár nem ők a hibásak a megyei szolgáltató tevékenysége miatt, jogos a lakosság felháborodása, hiszen a nagy garral beharangozott hálózatfelújítás után a gondok nemhogy csökkentek volna, hanem éppenséggel szaporodtak. A polgármester iratokkal cáfolta azt is, hogy a „vizes lepedőt” minden csőtörés miatt jórészt az elöregedett hálózatra húzzák rá, a könyvelőségről kikért adatok szerint ugyanis az évek során a város saját költségvetésből jelentős összegeket költött a víz- és csatornahálózat bővítése mellett annak kicserélésére is.

Milliók cserére

Így 2009-ben 2266 méter víz- és 2956 m csatornahálózatot bővítettek vagy cseréltek, 2012-ben 5153 m vízvezetéket és 4735 m csatornát fektettek le. 2013 és 2014-ben a vízhálózat esetében 3091 méterről, míg a csatornázásnál 3099 méterről van szó, 2014 és 2017 között zajlott az a nagy munkálat, amit európai uniós pénzből viteleztek ki, megújult a vízház, az ülepítőállomás, 8 km-en nyomóvezetékeket cseréltek ki, és víztartályok épültek. A víztornyok kikapcsolását nagy hibának tartotta az elöljáró, meglátása szerint azok jobban szolgálták a várost, mint a mostani, pumpákkal ellátott létesítmények. A tisztánlátás végett megjegyeznénk: a jelenlegi városvezetésnek nem volt beleszólása a vízhálózat felújításába, ugyanis a korábbi önkormányzattól kész terveket örököltek, és a szerződések is meg voltak kötve, beleértve azt is, hogy a város társul a megyei szolgáltatóhoz.

2018-ban valamivel kevesebb munkát végeztek el önerőből, így 859 méter vízhálózatot rehabilitáltak vagy bővítettek, a csatorna esetében pedig 228 méterről van szó.

A 2019-ben elvégzett – vagy még folyamatban levő – és a 2020-ra előrelátott munkálatok révén 9861 méter vízhálózatról beszélhetünk, a csatornahálózat pedig 9945 méterre rúg. Ez a tétel magába foglalná az udvartereket is, ahol 6687 méter hosszan cserélnének vízvezetéket és 7106 m-en csatornát. Erre a munkálatra a harmadik kiírásra sem akadt kivitelező. Nem elhanyagolható a város hozzájárulása a hálózat javításához és bővítéséhez sem, így a költségvetésből eddig közel 24 km vízhálózat cseréjét és bővítését támogatták, a nagyobb tételt (19 km) a nyujtódi vízhálózat kiépítése képezte. Így az összesítésből kiderült, hogy a teljesen önerőből végzett munkálatokra eddig közel 12,5 millió lejt költött a város, míg partnerségben végzett bővítésére és vezetékcserével együtt az összeg közel 20 millió lejre rúg!

A városvezető megoldásokat kért Kozsokár Attilától, meglátása szerint elfogadhatatlan, hogy ennyi pénz elköltése után sincs tiszta víz a csapokon.

Stratégiahiány és lufiszámlák

Az elöljáró után a tanácsosok emelkedtek szólásra. Szigethy Kálmán tanácsos elfogadhatatlannak nevezte azt, hogy a szolgáltató túlszámláz, és végképp elítélendőnek tartotta, hogy a becslésen alapuló számlán is eleve megjelenik a többlet köbméter. Szakemberként dr. Szilveszter Szabolcs tanácsos, civilben a Sapientia EMT egyetemi adjunktusa szólalt meg, egy sor, rendszerjellegű hiányosságra hívva fel az igazgató figyelmét. Mint elmondta, nevetségesnek tartja, hogy minden esetben vezetékcserét emlegetnek hiba esetén, jóllehet a hiba vélhetően a rendszerben keresendő, ami nincs optimalizálva. „Emeletes marhaság, hogy vezetékeket kell cserélni. Vannak százéves vezetékek Nyugaton is, cseréjük csak akkor indokolt, ha ólomból vannak. Van-e hidraulikai modellje a vízhálózatnak? Fel volt-e térképezve a hálózat, csőátmérő és más vonatkozásban? Miért nincs szektorizálás alkalmazva?” – hívta fel a problémákra a figyelmet a tanácsos. A hidraulikai modell digitalizálásával lehetne a hálózaton nyomásstratégiát kidolgozni, ugyanakkor minden egyes problémát megfelelő módon kellene a lakosság felé kommunikálni, mert ezen a téren nagy a hiányosság – fogalmazta meg javaslatait a tanácsos. „Én a csapvíz fogyasztását népszerűsítem úton-útfélen, és a szülővárosomban ezt jelenleg nem bátorkodom megtenni” – mondotta Szilveszter Szabolcs.

Hegedüs Ferenc tanácsos elmondta: mostanában nem látja, hogy a vezetékeket mosnák, ő azt javasolta, hogy javítás után az adott szakaszon egyszer végezzenek vezetékmosást, majd azután kapcsolják vissza a szolgáltatást.

Kozsokár Attila szerint a vízszámlákon megjelenő plusz minden esetben nullázódik óraolvasás esetén, a polgármesternek adott válaszában pedig kifejtette: számításaik szerint, hogy tiszta vizet lehessen önteni a pohárba, évente Kézdivásárhelyen mintegy kétmillió lejes beruházást kellene eszközölni, hogy 45-50 éves vezetékeket ki lehessen cserélni. A vezetékek egy részének a cseréje azért indokolt, mert túlméretezettek, a különböző lerakodások pedig nyomásfluktuáció esetén felszabadulnak – magyarázta Kozsokár, aki szerint 2014 és 2016 között 71 millió lejt fektettek be Kézdivásárhelyen, viszont az elosztóhálózat cseréjéből csak 2,3 km-t tudtak megvalósítani, míg a nyomóvezetékekkel együtt 58 km van ezekből, az elosztóhálózat kb. 52 km-t tesz ki. Az erősen kemény és magas vastartalmú vizet már a vízháznál kezelik, a tartályoknál kitűnő a vízminőség, az időnként kávészínű víz a hálózat miatt folyik a csapokon. Az önkormányzat által eszközölt beruházások ellenére a hálózat 40%-a van csak kicserélve, de a meglévő hálózat 44 százaléka 40 évnél öregebb. „Egyetértek azzal, hogy minden vezetéket nem kell kicserélni, de tapasztalat, hogy a legtöbb csőrepedés a régi vezetéken jelenik meg, olyan helyek vannak, hogy tucatnyi alkalommal javítottunk ugyanazon a helyen, folyamatosan reped el a vezeték” – vázolta a problémát az igazgató. Statisztikai kimutatás szerint idén az első kilenc hónapban 94 csőtörés volt, míg 2016-ban hasonló periódusban 60. Ez azt jelenti, hogy a régi hálózaton a gondok sűrűsödnek, három év alatt 50 százalékkal nőtt a meghibásodás aránya.

A tanácsosok jelen körülmények között nem adták beleegyezésüket a vízdrágításhoz, Bokor Tibor pedig összegzésképpen arra kérte az igazgatót, hogy dolgozzanak ki egy cselekvési tervet és azokon a helyeken, ahol a gondok gyakran jelennek meg, kezdjék meg még útfelújítás előtt a vízhálózat cseréjét.