Tamás Sándor: a kormány cserben hagyta az önkormányzatokat

A kormány megszorító intézkedéseinek önkormányzatokra gyakorolt hatásáról beszélt Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke a Rádió GaGa műsorában. Az alábbiakban az interjú szerkesztett változatát közöljük.

Szerintem a baj növekedni fog, hiszen Bukarestben pontosan fordítva csinálják, mint ahogy kellene. Nagytatám, aki egyszerű földműves ember volt, mindig azt mondta, hogy: „fiam a pénznek mindig forogni kell, mert ha a pénz forog, akkor élet van, fejlődés van.” Namármost, Bukarestben ezt pont fordítva csinálják, hiszen mindent leállítottak, nemcsak a kifizetéseket, hanem a munkálatokat is, tehát le fog lassulni az élet, sok helyen meg fog állni, és úgy ahogy Cseke Attila, volt fejlesztési miniszter egyszer fogalmazott: egy befejezetlen építőteleppé válik az ország.

Minden költségvetésnek két oldala van. A köz költségvetése is pont olyan, mint egy családi költségvetés: van egy bevételi oldala és van egy kiadási oldala. Hogyha a kiadás nagyobb mint a bevétel, akkor mínuszban vagyunk, és Romániában a kiadás meghaladta a bevételt. Ennek több oka van:

1. Bukaresztben elszámolták magukat. Ez azt jelenti, hogy nem értenek hozza. Nem is csodálkozom, mert maga a pénzügyminiszter is egy ortodox teológus, egy filozófus. Bár sok fontos tisztséget betöltött már, semmi gyakorlati tapasztalat nincs a helyi közigazgatásban.

2. túlköltekeztek, hiszen nagy az államapparátus. Valószínű sokan nem tudják, hogy Romániában több mint 1,2 millió közalkalmazott van, és ennek 80 százaléka a központi közigazgatásban dolgozik. Tehát nem velünk, a helyi önkormányzatokban dolgozókkal van a baj, hanem a bukarestiekkel és a Bukarestnek alárendelt megyei államigazgatási intézményekkel.

3. nem hajtották be a kintlévőségeket. Mert a bevétel egy része az kintlévőség, amit be kell hajtani. A román állam tulajdonában levő állami vállalatok hatalmas összeggel tartoznak a költségvetésnek. Ebben benne van a be nem fizetett általános forgalmi adó. A legnagyobb probléma viszont az, hogy az egészségbiztosítás és a társadalombiztosítás felé halmoztak fel nagyon nagyon sok adósságot. Példát mondok: Románia állami vasúttársasága körölbelül 5 millárd lejjel tartozik az államnak. Ez az állam saját cége, amely az állami költségvetésnek tartozik. De ugyanígy van néhány bányászattal foglalkozó cég is, amely sok-sok millárd lejjel tartozik. Ha nincsen befizetve a társadalombiztosítás, akkor abból nem lesz nyugdíj, ha nincs befizetve az egészségbiztosítás, akkor nem lesz rendes kórházi ellátás.

Meglátásom szerint meg fogják nyomorítani a kis- és középvállalkozókat, mert ebben az esetben nagyon szigorúan veszik a pénzbehajtást. Pedig a kis- és középvállalkozások alkotják a gerincét egy társadalomnak. Ezzel szemben a nagy cégeket, főleg az állami tulajdonnal rendelkező cégeket pedig hagyják, és ez így nincsen rendben.

Válság idején közberuházásra van szükség

Mi megkérdeztünk néhány közgazdászt, hogy válságos időben mit kell csinálni? Azt mondták:

• válság idején az adókat nem növelni, hanem csökkenteni kell. Éppen azért, hogy ne a fekete gazdaságot erősítsék, éppen azért, hogy elkezdődjön egy pénzmozgás, egy pénzforgás.
• a közberuházásokra kell nagyon nagy hangsúlyt fektetni. Ha van közberuházás, akkor van vállalkozó, van alvállalkozó, van munkás ember. Ha van munkavállaló, akkor annak van fizetése, és elkezd ismét körbe forogni a pénz. Tehát a pénznek forogni kell, pont úgy, ahogy egyszer nagytatám is megtanította nekem.

Nem ezt tették Bukarestben, hanem ezzel ellentétesen szinte minden munkálatot leállítottak. Ez azt jelenti, hogy megvan a veszélye annak, hogy félbe fog maradni egy sor beruházás. Ez azt jelenti, hogy nemcsak az elvégzett munkálatokat nem lehet teljes egészében kifizetni, hanem azt is jelenti, hogy nem lehet újakat sem elkezdeni. Sőt: nem lehet tervezni sem. Ez a jogszabály azt is kimondja, hogy a saját beruházások esetében nem lehet novemberben és decemberben kifizetni több pénzt, mint amennyi az év első 9 hónap kifizetésének az átlaga. Ez azt jelenti, hogy akik egész nyáron és ősszel dolgoztak, azok most év végén hiába teszik le a számlát, mert elvégezték a munkálatokat.

Mondok egy keserű példát: Kovászna Megye Tanácsának és Bodok községnek fele-fele arányban közösen van egy beruházása. A megyei tanács ki tudja fizetni a ráeső részt, mert nálunk a kifizetési plafon magasabb, hiszen nagyobb az intézmény, de Bodok község nem tudja a saját részét kifizetni, mert egy 2500 főt számláló községnek kisebb volt az elmúlt 9 hónapban a forgalma. Ezek szerint egy leszerződött, tisztességesen elvégzett munkálatot nem lehet egészében kifizetni.

A bukaresti kormány cserben hagyta az embereket

Ami a megyén belüli állami beruházásokat illeti. Mondok egy sepsiszentgyörgyi példát: az új tüdőkórház építése. Olyan jó ütemben haladt az építkezés, hogy ritka volt országszinten is, 13 hónap alatt 3 emeletnyi kórházat építettek fel. Ez a megyének egy rendkívül fontos beruházása, és most, ha kimegyünk a helyszínre, nincsenek ott a munkások. Az állam nem fizette ki azt, amivel tartozik a cégnek, és ha a politikai helyzet nem változik, ott fog maradni félkész állapotban az épület.

Ott van például a nagyajtai híd. A fejlesztési minisztérium szintén nem fizetett rendesen, és félő, hogy a vállalkozó fogja a sátorfáját, és elmegy. És akkor mi mit csinálunk? Szét van bontva egy híd, ott van a falu közepén, Erdővidék egyik közlekedési ütőere. Egyelőre megy a munka, de ott lebeg a veszély állandóan a fejünk felett.

Nem az a baj, hogy a megye egy építőtelep. Van fejlesztési elképzelésünk, megvan hozzá a tudásunk, megvannak a terveink, a leszerződött munkálataink. Mi a pénzek útját is pontosan tudjuk: uniós forrás, plusz kormányprogram, plusz saját költségvetés. Összeraktuk a fejlesztéseket, pontosan kiszámoltuk a hozzávalókat, ütemesen haladtunk előre. A baj akkor van, ha az egyik láncszem kiesik. Most a bukaresti kormány cserben hagyott, és reális annak a veszélye, hogy a munkálatok lelassulnak, helyenként leállnak.
Nemcsak a létezők kerültek veszélybe, hanem újakat sem tudunk elkezdeni. Példát mondok: Sepsikőröspatakon és Sepsibükszádon a településen belül, hídépítés és megyei útépítés kellene hogy elkezdődjön. Készen vagyunk a közbeszerzéssel, de a munkakezdési parancsot még nem adtuk ki. Ebben a pillanatban nem is merjük, mert látjuk azt, hogy az idei évben egészen biztosan nem lehet erre pénzt fordítani. Nagyobb probléma az, hogy – megérzésünk szerint – év végén a megmaradt összegeket össze akarják szedni és elvinni a számlánkról.

Még nagyobb probléma, hogy nincs költségvetés jövő évre, és egyáltalán nem is hallatszik Bukarest részéről, hogy a költségvetés tervezetéről valaki álmodott volna valamit. Valószínű, hogy az idei évben nem lesz elfogadva a jövő évi költségvetés.
És a harmadik nagyon nagy probléma az, hogy mindenki mindent megpróbál jövő évre áttaszítani, ezért 2024-ben nagyobb lesz a baj, mint ebben pillanatban.

Akik ismernek, azok pontosan tudják, hogy nem vagyok panaszkodós fajta, mindig minden problémára megoldást kerestünk, és többnyire volt annyi eszünk, hogy meg is találtuk. Most viszont egy kicsit nehezebb korszak következi.

Nagy baj, hogy nem értenek a közigazgatáshoz Bukarestben, és ehhez képest még cinikusak is. A pénzügyminiszter azt mondta, hogy azért van szükség a pénzmozgás leállítására, hogy a polgármesterek év végén ne halmozzanak fel raklap mennyiségű wc-papírt. Egyrészt, egy olyan ember mondja ezt, aki soha nem dolgozott közigazgatásban, másrészt egy minisztertől ilyen érvelést nem tudunk elfogadni, hiszen nekünk nap mint nap az emberek problémáit kell megoldanunk.

Fotó: Tamás Sándor/Facebook