Testközelben a koronavírussal

Bár a hivatalos statisztika szerint közel 19 ezer a hazai koronavírusos fertőzöttek száma, még mindig sok ismeretlent tartogat az orvostudomány számára a tünetegyüttesét, hatásmechanizmusát és hosszú távú következményeit tekintve. Az elmúlt pár hónap alatt azonban az orvosok a szakirodalomból, kollégáik és maguk tapasztalatából számottevő ismereteket szereztek a betegségről. Nagy Réka doktornőt, a megyei sürgősségi kórházba beutalt, COVID–19-cel diagnosztizált betegeket kezelő fertőző osztály főorvosát arról faggattuk, milyen jellegzetes tüneteket tapasztalt a fertőzötteknél, illetve a gyógyulási folyamat megfigyelése közben.

A szakirodalom elsősorban a légúti nehézségeket emeli ki tipikus tünetekként, de említ még számos furcsa, koronavírusra utaló jelenséget, mint amilyenek a lábujjakon megjelenő bevérzéses sebek, vagy sokféle bőrtünet (hólyagok, kiütések), esetleg neurológiai tünetek, mint a szaglás- és ízlelésvesztés (amely bizonyítja, hogy az agyban levő, ezen érzetekért felelős központokat is elérte a vírus), vagy főleg az időseknél jelentkező zavart állapotok.

Az említett furcsaságokat csak a szakirodalomból ismeri Nagy Réka doktornő is, tapasztalata szerint a betegek 99%-a lázról, száraz köhögésről, légszomjról panaszkodik, illetve a vírusos betegségnek megfelelő vérkép-elváltozások figyelhetők meg náluk. A betegek 1–2%-nál jelentkezik az ízlelés és szaglás elvesztése, de a kórházban kezelt 200-nál több betegnél a légúti tünetek domináltak. A magas láz főleg a heveny tüdőgyulladást mutató betegeknél tartott ki akár egy hétig is, de ez csak az esetek 2–3%-ra volt jellemző, nagyrészük minimális légszomj és köhögés mellett, szubfebrilis, 37 fok körüli hőmérsékletet regisztrált.
Súlyosabb eseteknél, főleg krónikus betegeknél tapasztalták a szövődményként, nem tünetként jelentkező veseelégtelenséget, szívizomgyulladást, gyomorpanaszokat, illetve a koronavírusos tüdőgyulladás imagisztikai képe is eltér a bakteriális eredetű által okozott, tüdőlebenyeket érintő formától: a esetükben diffúz, mind a két tüdőszárnyat érintő gyulladást mutat a gép, gócszerű beszűrődésekkel. Csak végső megoldásként intubálták a betegeket, mondja a doktornő, kettőjüknek (50 és 60 év közöttiek) sikerült legyűrni a betegséget, noha ők sem voltak mentesek olyan társbetegségektől, amelyekbe kevésbé szerencsés vagy idősebb páciensek belehaltak. Az elhalálozottaknak súlyos komorbiditásai voltak, szív- és tüdőproblémák, cukorbetegség, elhízás. Utóbbi akkor is magas kockázatot jelent a fertőzötteknek, ha nem társul cukorbetegséggel, viszont általában emellett magas a vérzsír, valószínűleg másképp működik a szív- és érrendszer, a tromboembóliák, a véralvadási zavarok is gyakoribbak náluk, számolt be a főorvosnő.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy nap mint nap sűrű vírusfelhőben járván, fél-e Nagy Réka a fertőzéstől, védekezik-e valamilyen speciális módon, a védőruhát leszámítva. A válasz nemleges volt. „Én infektológus vagyok, egyébként is félhetnék a tébécétől, polirezisztens baktériumoktól és egyebektől”, indokolta a doktornő, aki ősztől tavaszig a járványtól függetlenül is szedi a C- és D-vitamint, egyébként pedig elegendőnek tartja a nagy nyilvánosságnak is ajánlott védekezési módszereket.